Egészen konkrétan szinte semmi nem lett persze, ahogyan ebből sem, a "tudatosság" fejlesztése jegyében, helyette viszont kifestettem a fürdőszobát spontán:) 

Az egészről az OTP tehet, mert az árfolyamrögzítés miatt - amit szintén a tudatosság jegyében:) az utolsó pillanatra hagytam* - náluk kellett üldögélnem 27-én másfél órát**, ami alatt kitaláltam, hogy tulajdonképpen annyira unom már a fürdőben a halvány púderrózsaszín falakat, amiket őt éve nézegetek mindig a kádban elmerülve és mi lenne, ha átfesteném, úgyis ráérek, hiszen Bandita apázik szombatig?! 

Nem egyszerű kérdés ez, kedves olvasó, mert hogy a fürdőben a csempe egy egészen katasztrofális (ráadásul márvány mintás!!!) málna szín, halványszürke-csíkos bordűrrel (kb. olyan, mint ebben a cikkben a málnaszósznak hívott falszín, talán picit világosabb kivitelben). Azért ilyen még, mert ez volt az egyetlen helyiség, ami a lakásvásárlás után nem lett szétverve. Ennek pedig az az oka, hogy az előző tulajdonos előtte két évvel újította fel, én pedig sajnáltam leverni ezt az egyébként borzalmas csempét. Ne kérdezd miért, de úgy gondolom, hogy egy hidegburkolatot legalább 10 évig nem bántunk, akármilyen borzalmas málna színe is van, mert az már értelmetlen pusztítás lenne számomra, amit nem szeretek.

Ki kellett találnom, hogy milyen legyen akkor, mi illik a málnához. Nyilván a szürke lett volna a kézenfekvő, divatos is mostanság a skandináv meg mittudomén stílus szerint szürkére mázolni a falakat, de el kell mondjam, hogy rosszul vagyok tőle egyszerűen annak ellenére, hogy nagyon szép tud lenni nagy felületen, megfelelő dekorációval és bútorok között, engem mégis kiráz a hideg a láttán (legalább annyira, mint a fehértől, bármennyire is szép tud lenni az is). Na és akkor nézegetve ezt a cikket kitaláltam, hogy akkor legyen valami bézses árnyalat, ahogyan ott a képen. Aztán mikor felkentem, rájöttem, hogy tulajdonképpen olyasmi színt kevertettem, mint amilyen a csempe a konyhában:).

Láttál volna, ahogyan a rengeteg cuccommal bicajozok vissza a városba a festékboltból:) Hülye én megvettem a mennyezetre egy 2,5 literes vödör fehér diszperzitet is; aztán mire végeztem a gletteléssel, rájöttem, hogy mindig is utáltam fehéren a mennyezetet, és mivel a színből úgyis van elég, legyen hát a plafon is olyan, mint a fal. 

A lakásfelújításban anno közreműködő "mester" biztos csuklott, mert a fürdőben is jelentkezett néhány helyen az a probléma, ami tavaly előtt nyáron Bandita szobájának átfestésekor***: a festőhenger hozta lefelé az előző rétegeket a falról. Mondjuk szerencsére tanultam az akkori esetből és javítás után jó kiadósan átkentem a falat falfixel mindenütt, de még így is gond volt pár helyen, ami szerintem azért lehet, mert glettelés előtt elfelejtettem ugyanezt megtenni. Mindegy, készen vagyok és olyan, de olyan szép lett!♥

Kapni fog majd a fürdő egy sötétbarna szekrényt és mellé egy polcot is a tavasszal, mert hülyét kapok már attól, hogy az előtte lévő közlekedőben tartom azoknak a dolgoknak a nagy részét, amiknek a fürdőben lenne a helyük ténylegesen.   

Az is volt még, hogy festegetés közben kitaláltam, miről fogok álmodozni innentől: egy rock-kocsmáról. Jó kaja (na semmi komoly, csak amihez nem kell egy halom engedély és több milliós konyhafelszerelés), jó zene és jó hangulat, továbbá grátisznak benne holdviola mosolya lenne a vendégcsalogató. Hidd el, kedves olvasó, hogy onnantól a diplomám csak arra használnám, hogy a hatóságokkal harcoljak az életbenmaradásért. Van ám azért B. tervem is: egy kedves kis kockásterítős panzió a Balatonnál. Annak az árát majd az A. tervből termelem ki:) 

Jut eszembe... Voltunk a Balatonnál is vasárnap, barátoknál. Pontosabban P. volt az egyetem alatti legjobb barátom; együtt jártunk előadásra is, továbbá előadás helyett mozizni, meg a Margitszigetre tanulni. Nem, nem volt szex sosem, mert nem akartuk, hogy legyen. Leginkább beszélgettünk (értsd ez alatt, hogy mindent, de mindent meg tudtunk beszélni, még szerelmi ügyeket is), illetve sokszor mélyenszántó nagy jogelméleti problémákon vitáztunk, továbbá gitározott nekem nagyon sokat, mert Hendrix a példaképe és imád gitározni. Egyetem után eléggé elszakadtunk egymástól, aztán valamiért kb. másfél éve előkerült, és azóta szerencsére nem tűnt el, bár sajnos nem is sokat tudunk találkozni, inkább telo és levél van. Vagyis eddig nem sokat tudtunk találkozni, de ezentúl minden másképp lesz, mert meghívtak minket megukhoz, bemutatott a feleségének, aki tök jó fej és a kisbabájuk egy égi tünemény. Egész napot náluk töltöttük. Legközelebbre ottalvós meghívásunk van, mert szerencsére helyük van bőven és hát nincsenek közel autó nékül. P felesége kitanulta a fényképezést, és persze minket sem kímélt: míg ott voltunk, csinált rólunk egy rakat képet. Gyakorlásképpen készítene rólam fehérneműs és félakt képeket is, én pedig úgy döntöttem, hogy legyen:) Na azokat nem teszem ki fb-re, majd legfeljebb kerül belőle ide (olyan persze, amin nem vagyok felismerhető) csakazértis. Azt mondta nekem, hogy szépnek kell éreznem magam ahhoz, hogy jó legyen a fotó, és hát el kell mondjam, hogy ez volt a legnehezebb rész az egészben. A másik nehéz feladat az átélés; mondjuk mikor azt kérte tőlem, hogy gondoljak valami nagyon szépre. Ne vidámra, mert nem kell nevetni, de szépre; majd azt kellett képzelni, hogy nem a kamerának pózolok, hanem valaki olyannak, akit nagyon-nagyon szeretnék elcsábítani. Hát... Ez sem volt egyszerű, mármint a behelyettesítés az sikerült, de az ellazulást még gyakorolni kell. Aztán a végén azt mondta, hogy kezdi már sejteni, hogy lehet rábírni engem arra, hogy mosolyogjak; szerinte nem vagyok könnyű eset ebből a szempontból, mert láthatóan nem tudok parancsra mosolyogni, de már kezdi kapizsgálni a dolgot: velem kell mosolyogni...

Mi is volt még? Megnéztem a Trónok harca sorozatot, vagyis inkább odabilincselt a kanapéra két délutánra karácsony előtt és után és most kész vagyok teljesen, mert nem találom a folytatását, pedig állítólag már az is elérhető. Mondjuk mindegy is, mert a filmtől még nagyobb kedvet kaptam a könyvhöz, ami állítólag azért is jobb, mert abban talán nincs annyi vér, mint a sorozatban, ami látványában nagyon sokkoló volt sokszor. Akkor pedig majd elolvasom már a folytatást is inkább.  Nagyon szeretném tudni most már, mi lesz a folytatásban Daeneryssel, aki a kedvencem lett a szereplők közül leginkább azért, ahogyan a szívébe tudta fogadni és meghódítani ezt a marcona férfit. Őszinte és tiszta szívű, bátor és kemény, mint a járdára fagyott kutyaszar, annak ellenére, hogy a teste pedig milyen törékenynek tűnik. Egy útját kereső védtelen kislány, akit a szerelem tett felnőtt nővé. Szeretni akarta azt a férfit, és ahogyan ehhez hozzáfogott, az engem lenyűgözött...

*Enyhítő körülményként kívánom előadni, hogy már december 04-én bent voltam egyszer, hogy ne hagyjam az utolsó pillanatra, csak akkor olyan mennyiségű infót zúdítottak rám hirtelen, hogy egészen december 27-ig vacilláltam, jó-e ez nekem egyáltalán, és akkor is már csak azért szántam rá magam, mert nem is tudom, miért.

**Ja és még előtte másfélórát a biztosítónál, de ott csak azért, mert szintén a tudatosság jegyében elkerülte a figyelmem, hogy sorszámot kell húzni. Erre egy órányi várakozás után akkor jöttem rá, mikor érkezés alapján én következtem volna és mégsem. Ők csak azért a további fél óráért felelősek, amig sorszámhúzás után még várattak, mert közölték, hogy a sorszámhúzás elfelejtése nem mentesít a kezemben lévő sorszám kivárása alól. Mondhatnád, hogy megérdemeltem (mert egyébként tényszerűen tényleg megérdemeltem), de mégis csak karácsony után voltunk egy nappal, és igazán lehetett volna az ott ülő egyetlen ügyintéző nagyvonalú, hiszen egészen pontosan tudhatta, mikor érkeztem, hiszem az ajtóval szemben ül és felnézett, mikor beléptem. Ráadásul még a többi ügyfél is mondta neki, hogy hívjon csak előre engem nyugodtam, mert tényleg tök régóta ott vagyok már, de  persze ő juszt se, mert biztos így bosszulta meg a világon, hogy dolgoznia kellett a két ünnep közt. Aztán mégsem kellett további egy órát várnom, mert egy nagyon kedves néni, aki gondolom megszánt a hülyeségem miatt, a kezembe nyomta az ő sokkal előbbi sorszámát, és elvette cserébe az enyémet, akárhogy szabadkoztam. Mert vannak még jó lelkű emberek.  

***Az szintén egy ilyen magánakcióm volt, amikor a kicsim apájához ment két hétre a szünidőre. Ültem a melóban és azon morfondíroztam, hogyan is kellene eltölteni a következő két hét délutánjait, és akkor eszembe jutott, hogy jó lenne, ha Bandita szobája unisex-színű lenne inkább.  Hát az lett. Szerettem volna megmutatni, hogy lehet rám számítani ebben is. Aztán nem lett szükség az unisex színre, de ettől függetlenül a szoba nagyon szép és mindenki hitetlenkedik, mikor elmondom, hogy én csináltam egyedül a két kis kezemmel. Itt láthatsz képet is róla