Visszaemlékezős (5.) /update/
A két találkozás közötti virtuális kötélhúzás mintegy előjátéka volt a személyesen megélt katarzisnak...
A két találkozás közötti virtuális kötélhúzás mintegy előjátéka volt a személyesen megélt katarzisnak...
Hát... Kicsit kezdem magam úgy érezni, mintha a "Hogyan ne létezzünk szeretői kapcsolatban" című elrettentő cikksorozatot írnám.
Írtam kommentben, hogy érik már a bejegyzés, ami arról szólna, hogy a volt kedvesem gonosz volt-e, vagy mi más oka lehetett így köszönni el tőlem, de rájöttem, hogy elég kesze-kusza lenne minden előzmény nélkül írni róla.
Ezzel a keresőkifejezéssel érkeztek hozzám a minap.
Gyanítom, hogy nem egészen azt találta az illető, amit szeretett volna, nekem mégis annyira összeszorult a szívem a gondolattól, hogy valaki hajnali negyed négykor azon kattog magában, hogy boldogtalan, és erre próbál megoldást találni a neten.
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a mai napon, életének 6. hónapjában könnyes búcsút kellett vennünk Holdviola csini piros harisnyájától.*Temetéséről már intézkedtünk. Emléke szívünkben örökké élni fog.Holdviola és Jenő
update (2013. április 17. 17:25): utód is van már: http://fiamma.blog.hu/2013/04/17/_kozerdeku_kozlemeny
Aki adta, vissza is vette?
Ki vagyok én, hogy ítélkezzek, amikor egy pasival sem voltam képes lefeküdni az elmúlt másfél évben, nemhogy kettővel, vagy többel...?:(
A szabit kiírtam, de be kellett mennem délelőttre, egy órakor estem be a lakás ajtaján. Ilyenkor örülök, hogy a belvárosban lakunk, hiszen 20 perc séta, és itthon vagyok.
Nem szeretek úgy elmenni dolgozni, hogy Bandita egyedül van itthon, mert hiába mantrázom magamnak, hogy mindjárt 10 éves, és sosem volt még semmi gond, szétvet az ideg mindig, óránként hívogatom (agyára is megyek vele). Úgy szoktuk csinálni, hogy reggel megvárom, míg felébred, megreggeliztetem, készítek neki tízórait, a hűtőt felpakolom, tud nasizni, a telefonját feltöltöm, nehogy ne tudjuk egymást elérni. Tudja, hogy: erkélyre nem megyünk ki, elektromos dolgoktól távol tartjuk magunkat, ha csengetnek, nem nyitunk ajtót, hanem felhívjuk anyát telefonon és egyébként is, ha bármi szokatlant észlelünk. Ha egész napot kell így megoldani, akkor délre hazajövök hozzá, és egyig itthon vagyok, délután pedig már gyorsan elszalad az idő. Az alattunk lakó néni nyugdíjas, egész nap itthon van, így fel tud nézni időnként, minden oké-e. Mindez szükségmegoldás, de nagyfiú már, nem tudom magammal rángatni a melóba, ha nem akar jönni. Számítógépezik, tévézik, legozik, olvas, ma reggel szinte már küldött el itthonról, húzzak már, mehessen gépezni. Nem esett jól, de hát ez van.