Teásdoboz anyucinak♥

Persze erre is érvényes, hogy messziről érdemes csodálni, mint engem, mert közelről előjönnek a hibái;) 

El kell mondjam, hogy de hát én jogász vagyok... Ennek megfelelően szenvedtem vele egész héten, minden este meló után egy kicsit.

Mert szétszedni és lefesteni egyszer.

Másnap este átkenni még egyszer.

Aztán harmadnap este kitalálni, hogy is kellene és mit rátenni és aztán azt kivagdosni és elkezdeni rávarázsolni.

Aztán másnap még a maradék dekort felragasztani.

Utána éjjel még eszembe jutott, hogy a kis levélkék jöhetnének még a fedél oldalára, így következő délután még azokat is kivagdosni és felragasztgatni.

Másnap az egészet lelakkozni.

Aztán a következő nap megint.

Végül valahogy visszabuherálni a vasalatokat, amit leszedni sem volt egyszerű, mivel célszerszám - mütyür csavarhúzó - persze nincs a háznál.

Fúúúú de jó, hogy kész van:)