...nem tudom, talán az én készülékemben van a hiba, de mostanság olyan hihetetlen közönnyel tudom fogadni  az időjárás összevisszaságát, hogy az félelmetes. 

Körülöttem mindenki azon rinyál, hogy jajúristen, micsoda idő már, mert havazik/borult/esik/ködös/hideg/szeles/stb, én meg egyszerűen csak tudomásul veszem mindig azt, ami éppen van. Öltözködésügyileg már függetlenítettem magam a "rossz" időtől szinte teljesen: bő három hét alatt kb. 5-ször volt a lábamon csizma, mert micsoda hülyeség már. Nem kedves olvasó, azon a bizonyos zimankós pénteken éppen nem abban indultam el itthonról. 

A hangulatom pedig aztán végképp nem befolyásolja az időjárás. Ha napfényre vágyom, legfeljebb elmegyek ebédidőben szoliba, mert még az is jobb attól, mint szomorkodni a zord idő miatt, van elég szomorkodni valóm enélkül is bőven. Megfigyelted egyébként, milyen romantikus a tomboló viharban bebújni a meleg paplan alá?

Most annyira örülök, hogy a konyhaablakból még nem szedtem le az égősort. Kint szakad a hó, a konyhából pedig meleg sárga fény szűrődik be a szobába... A kis asztalon mécses pislákol. Mintha a karácsony jött volna hozzánk egy kicsit vissza.