A nap kérdése

Azért fáj, mert gyógyul?  
A faszt. Azért fáj, mert ha fájdalmat okoznak, akkor az fáj és fájni is fog az idők végezetéig egészen addig, míg a sebek be nem gyógyulnak. 

 



Pain of Salvation - Ashes (Budapest 2013. 04. 07)

Na de valójában a tegnap éjszakáról szeretnék mesélni, csak tudod az van, hogy olyan nehezen jönnek a szavak, mert igazából  hallani, látni, érezni volt jó, és leginkább a leírhatatlan jelző illik az egészre, amit talán a fenti videó is érzékeltet.
Anneke csupa lágyság és kedvesség volt*. Mire véget ért a blokkja, egészen megnyugodtam abból a riadalomból, amit a saját hülyeségemmel okoztam magamnak.

Anneke van Giersbergen + Árstíðir: 4 Years (Budapest 2013. 04. 07)
Ja, mert tudod úgy indultam el a koncertre, hogy a régi telefonomban otthon maradt annak a száma, akivel találkozót beszéltem meg, de ezzel már csak akkor szembesültem, amikor oda értem. Kedves Olvasó! Néztél már ijedtem végig egy koncerttermen úgy, hogy sötét van, sokan vannak, sehol sem találod az egyetlen biztos pontod és telefonon sem érheted el? Ha ezt érzi az a kisgyerek, akit elveszítenek a nagy áruházban, akkor soha senkinek nem szabad elhagyni a kicsijét.

Az izlandi Árstídir zenekar meghitt hangulatú koncertje melegséget hozott a szobába. Amit csinálnak, az szerintem már a komolyzene határát súrolja, és egy-egy csendes estén bizonyosan előkerülnek majd nálam. 


Árstíðir: Ljóð í sand (Budapest 2013. 04. 07)

Még az Árstídir játszott javában, amikor egyszer csak megjelent Daniel, hogy a kíséretükkel elénekelje a Road Saltot. Ez volt a beetetés, és hát működött. Egészen konkrétan toporzékolni lett volna kedvem, amikor kiment a szobából. 
  

Daniel Gildenlöw with Árstíðir: Road Salt (Budapest 2013. 04. 07)
Daniel lenyűgöző! Nem csak úgy egyszerűen kiáll és lenyomja a kötelezőt, hanem ad neked magából.  

Pain of Salvation: Second Love (Budapest 2013. 04. 07)
Annyit bohóckodott:) Egyszer a koncert kellős közepén fogta magát, hátravonult a gitárjával, ledobta magát a kanapéra, a lábát fel az asztalra és így énekelt tovább olyan lazán, mintha csak pár barátja számára tenné mindezt egy pohár bor mellett.  
Tulajdonképpen egy szavam sem lehet, hiszen a legtöbb, számomra tőlük oly kedves szám elhangzott: Falling Home, Diffidentia, Linoleum, Mrs. Modern Mother Mary, She Likes to Hide, To the Shoreline, Stress, Disco Queen, Iter Impius, The Perfect Element, Spitfall, No Way, King of Loss**. Megfűszerezték az estét pár feldolgozással is. A Perfect Day jobban tetszett így, mint eddig bárkitől, beleértve az eredetit is, mert élet volt benne, szenvedély, Daniel. Ráadásként a Chain Sling és az 1979 hangzott el, ekkor már Anneke és az Árstídir is bejött a szobába, és együtt búcsúztak. Ezen a ponton már annyira tele volt a szívem, hogy a sírás fojtogatta a torkom. Ez volt eddig életem legeslegjobb koncertélménye (jó. eddig 4 volt össz-vissz), leszámítva a PH-t, de velük kapcsolatban elfogultságot jelentek be.
 
Pici hiányérzetem az Undertow miatt volt. A hivatalos videójával először csak a minap találkoztam, és hát el kell mondjam, hogy szíven ütött, de úgy... Kedves Olvasó! Ha van még 5 perced, ajánlom neked...

Feltéve, hogy nem félsz a fájdalomtól....



Pain of Salvation: Undertow (official video) 
*tök jól áll neki a barna haj, de szerintem picit öregíti (és ez már a jenő címke):)
**a felsorolás arra az esetre szól, hátha kedvet kaptál. 
Címkék: zene, koncert, jenő, boldog, a nap kérdése, langyos állóvíz, Árstíðir, Pain of Salvation, Anneke Van Giersbergen