Az milyen, mikor már a telefonban megmondják, hogy nem is érdemes próbálkozni, mert az álláshirdetés csak formalitás volt; ténylegesen már tudják, hogy ki fogja megkapni...

Kellett volna írnom a mai napról meló témában még, csak az van, hogy nem megy egyszerűen, úgy padlóra küldött az egész. Meg nehéz is úgy írni valamiről, hogy voltaképpen nem szabadna írnom róla egy sort sem.

Olyan mérhetetlen szomorúság, magány lett úrrá rajtam, hogy most szinte kibírhatatlannak érzem. Nem amiatt, hogy egyedül vagyok, mert nem vagyok egyedül voltaképpen, hiszen vannak szeretteim*.
A megnemértettség és kiszolgáltatottság magánya ez, amire gyógyír csak az tudna lenni, ha a világ jobb lenne, ha a dolgok sumákolás nélkül mehetnének a maguk helyes útján**.

*jó. buksisimogatásból sosem lehet elég, szóval abból folyamatos hiányom van, legfőképpen azért, mert mikor is simogatott meg utoljára hagytam utoljára, hogy megsimogasson bárki? 
**vagy ha gerinctelennek nevelt volna az anyám.