Énekelte a zenekar, én meg legszívesebben táncra perdültem volna a placcon:) 

Persze nem volt kivel, így aztán a barátnőmmel egy kupica jóféle pálinka felett váltottuk meg a világot. Banditának kaptam szuper baseballsapit is a vásárban, ráadásnak pedig vattacukrot és forró csokit alkudott ki. 

Olyan jó kedvem lett, hogy hazafelé képzeletbeli bójákat kerülgettünk a bringával, miközben én még vidámon énekelgettem is hozzá. Nem néztek hülyének kicsit sem, ha mégis, hát letojom. Magam előtt pedig igazából már nem oszt, nem szoroz úgysem, mert délelőtt egyik alkalommal páros lábon ugrálva jöttem le az emeletről, ebédidőről visszafelé menetben pedig egy kavicsot rugdostam végig az utcán. 

Infantilizálódok a stressztől:)