Ma moziztunk, másfél év után. Egyik nagy előnye annak, ha az ember fia cseperedik az, hogy "felnőtt"-filmet is lehet már nézni vele módjával. Bevállaltuk a Noét 3D-ben, amitől picit tartottam, nem lesz-e sok neki (és nekem is)... Nem lett. Hatalmas élmény volt számunkra és ahogy láttam, a közönség jó részének detto. Ugyan nem sűrűn járok moziba, de ilyet még nem tapasztaltam film után, hogy az emberek nem felpattantak nyomban, hanem percekig csak ültek és néztek ki a fejükből kábán... Olyan arcot vágtak, mint akiknek eszméletvesztésből kell észhez térni. Nekem sem akaródzott menni sehová, csak a könnyeimet nyeltem, a kicsim ugyan meghatódott nem volt, inkább lelkes: "hú, anya, ez király volt!" Darren Aronofsky rendezésében láttam már a Fekete hattyút is, ami után sejthettem, hogy ez is nagyot fog szólni, de erre nem számítottam. Aki a bibliai történet hű megjelenítését szeretné viszontlátni a mozivásznon, az csalódni fog, ha viszont előzetes elvárások nélkül, kellő nyitottsággal ültök be a moziba, valami olyat fogadhattok be, ami nem terem úton-útfélen...
Az is volt még, hogy tegnap végre meg tudtam venni Banditának a rollert, amire már tavaly ősz óta vágyott. Az árának egy része karácsonyi ajándék volt*, azt pótoltam ki, hogy a jó idő érkeztével használhassa minél többet. A dolog okozott némi fejtörést, mert választék ebből is van bőven; majd az idő mondja meg, hogy jól döntöttünk-e. Begyűjtöttünk egy pár pingpong-ütőt és néhány labdát is, hogy alkalomadtán játszani tudjunk. Már alig várom, hogy egy igazán szép, szélmentes napunk legyen.
Vettem egy csini inget, türkizkék rövidujjút.
Nyűgös vagyok.
*erről nem írtam azóta sem, béke poraira mostmár.
