Szeretem azt, hogy itt csend van, nem ér el idáig az utca zaja. Hajnalban a madarak csivitolása kelt fel; a kávémat páholyban ácsorogva kortyolgathatom el szinte minden ébredés után. Szeretem nézni a kutyákat, ahogy játszanak lent a parkban. Egész kis baráti társaság gyűlik össze olykor, szerintem már a kutyusok is megismerik egymást találkozáskor. Kiderítettem már azt is, hogy szarka lakik a bölcsike udvarán. 

Szerettem volna venni virágládát, hogy beültethessem palántával; a közeli virágárúsnál virág lett volna rengeteg féle, edényt viszont nem tartanak, így majd kertészetet kell keresnem a közelben. Főztem finomat, és volt ebéd utáni pihengetés is filmezéssel és némi szundival. 

Valamikor késő délután bevettem a fejembe, hogy mozduljunk ki egy kicsit. Megértük azt, ami már régen fordult elő utoljára: Bandita olvasnivalót választott magának a könyvesboltban; remélhetőleg a végére is jár majd... Ahogy tapasztalom, a regények, hosszú történetek nem jönnek be neki, inkább a tudományos, ismeretterjesztő, gondolkodós könyvekre vevő, de nagyon örülök annak, hogy egyáltalán valami érdekli...:)