A tegnapi dráma
I. felvonás
Még valamikor októberben kezdődött. Egy vasárnap délelőtt ültünk a konyhában anyucival, és elmondta nekem, hogy karácsonyra laptopot akar venni a tesóm kisfiának, és azt szeretné, ha mindenki abba szállna bele pár ezer forinttal ahelyett, hogy külön-külön. (Ezen a ponton tudnod kell kedves Olvasó, hogy egy 9 éves gyerekről beszélünk, meg azt is, hogy a hugi megkapta az öcsém 250ezres HP-laptopját, amikor ő almát vett magának helyette, viszont nem engedi a gép közelébe a kisfiát, mert azon az ő cuccai vannak.) Már ekkor megosztottam édesanyával az aggályaim. Nem értek egyet, nagyon nem, olyan kicsi még, és máris szoktassuk hozzá a túl-túlhoz?!
„Vágyik a gyerek laptopra” – "Nem anyukám. A gyerek nem laptopra vágyik, hanem arra, hogy számítógépezhessen. Ez a cél pedig elérhető lenne azzal is, ha nem infantilizálná őt a húgom; mondjuk beállíthatna neki felhasználói fiókot, mondjuk elmagyarázhatná neki, mibe kotorhat bele, mibe nem, stb. Ráadásul probléma az is, hogy Bandita is szeretett volna egy időben saját gépet, nem azért, mert nem engedem oda az enyémhez, hanem hogy játékokra alkalmasabb legyen a háznál; nagy nehezen elfogadta, hogy nem lehet, viszont semmiképpen sem szeretnék olyan fájdalmas helyzetet karácsonykor, hogy a másik gyerek megkapja azt, amit ő szeretett volna. Javasolnám, hogy - ha mindenképpen kell az a laptop - időzítsük valamikor máskorra, olyan alkalomra, ami csak róla szól, mondjuk a kisgyerek születésnapjára." - Válasz: "Van jobb ötletem! Akkor kapjon mindkét gyerek, lehetőleg éppen egyformát! Van még idő karácsonyig, majd apránként félrepakolok rá!" - Fogtam a fejem, újfent elmondtam, hogy ezt pláne ellenzem, legfőképpen azért, mert pontosan tudom, milyen nagy nehézségek árán tudná kiszorítani a rávalót még akkor is, ha mi is beleadunk, ráadásul nem is erről kellene szóljon a karácsony… De persze hasztalan volt, így végül ráhagytam.
II. felvonás, 1. szín
Úgy egy hónapja beindítottak az öcsémnek egy élelmiszer boltot a tőlük nem messze város egyik családi házas övezetében. Gondolhatod, milyen sok kiadással járt már a megnyitás is. A várakozásaik nem teljesültek: keveslik a forgalmat, még a bérek, rezsi és a bérleti díj sem telik ki belőle, totál elúsztak. Múlt héten, mikor éppen jól kipanaszkodta magát emiatt, meg is vétóztam a gépvásárlást, amiben szerencsére a két tesóm is partner volt. Végül anyuci is beismerte, hogy tulajdonképpen megkönnyebbülést érez, mert tényleg nagyon rosszul állnak, így abban maradtunk, hogy idén csak a gyerekek kapnak ajándékot, ők is szerényebben.
II. felvonás, 2. szín
II. felvonás, 2. szín
A tegnap reggeli beszélgetésünk során hadarja nekem ezerrel, hogy "A HUGIÉK MEGKAPJÁK A TÉVÉT 40EZERÉRT, szóval az ő ajándékuk megvan; de akkor még mindig probléma, hogy mire költsük azt a pénzt, amit a keresztmama adna a gyerekek ajándékára: a húgom két gyerekének 5-5ezer forintot, valamint Banditának 10ezer forintot (neki azért többet, mert a szülinapján sem ajándékozta meg a nyáron). Na és akkor ő is tenne még ehhez a három gyereknek 5-5ezret..." Bazmeg… Már a 40ezernél elszállt az agyam, de visszafogtam magam, és először csak halkan megkérdeztem, hogy is jött ez most elő és minek is tulajdonképpen? – "Hát mert fáznak a hálóban tévézni, mert ott hűvösebb van, a nappaliban viszont jó meleg mindig, mert kapott a barátjától egy kandallót..." - "AKKOR VIGYE KI A TÉVÉT A HÁLÓBÓL A NAPPALIBA, BASSZA MEG!!" – csattantam fel ezen a ponton, mert tényleg a büdös picsába már! Jó, nyugodjak meg. „Anyuci. Mielőtt ez a téma szóba került, éppen arról kérdeztél engem, hogyan kell felmondani egy bérletet, amikor is én megkértelek téged, hogy vedd elő a bérleti szerződést, amiből te felolvastad nekem, hogy 3 hónap felmondási időt kötöttetek ki anno. Kiszámoltuk együtt, hogy az akkor még 450ezer forint+rezsi lesz, amit még akkor is ki kell fizetned, ha az üzletet bezárod elsejével és az árut eladjátok a ti boltotokban a veszteség minimalizálása érdekében. Arról kérdeztél utána kétségbeesetten, hol lenne érdemes másik üzlethelyiséget keresni, meg arról is beszéltünk, hogy az majd megint kiadással fog járni, mert minden új üzlet nyitása kiadással jár már csak az engedélyek miatt is. Aztán panaszkodtál arra, hogy a járulékok sem mentek el 12-ig, és a bevallott áfát sem tudod határidőben kicsengetni, rettegsz a NAV inkasszójától, majd jössz nekem ezzel! Mi lenne, ha mondjuk – ha már mindenképpen szeretnél tévét venni a hugiéknak, beletennétek oda keresztmama 10ezer forintját, meg azt az összeget, amit te szántál a hugi gyerekeinek az ajándékára, mert akkor kevesebb lenne annyival a terhed, a tévét pedig végülis a család kapja. Féltelek téged, úgy látom, hogy többet veszel magadra, amit elbírsz, panaszkodsz, szétvet az ideg, én pedig nem látom ennek az egész felhajtásnak az Értelmét. A karácsony…" - "AZ NEKED MÁR NEM JELENT SEMMIT, MÁR AJÁNDÉKOZNI SEM VAGY KÉPES JÓ SZÍVVEL, CSAK KÖTEKEDNI VAGY KÉPES! ÁRULD MÁR EL, HOGY MI A BAJOD TULAJDONKÉPPEN AZZAL, HOGY A TESTVÉRED TÉVÉT KAPJON!" - "AZ A BAJOM VELE, HOGY NINCS RÁ PÉNZED! AZ A BAJOM, HOGY MÁR MOST TOTÁL IDEGBETEG VAGY ÉS LESZEL IS VÉGIG EGÉSZ KARÁCSONYKOR AMIATT, HOGY A BEVÉTELBŐL VISSZAJÖN-E EZ A KIADÁS! AZ A BAJOM, HOGY NEM TUDOD, HOL A HATÁR!" – fakadtam ki, amin persze megsértődött, és lecsapta a telefont. (Én pedig beírtam a bűntudatnaplóba, hogy megbántottam az anyukám).
II. felvonás, 3. szín
Szerettem volna visszahívni ebéd után, hogy beszéljük meg higgadtan a dolgot. Gondolhatod, hogy nem sikerült. Helyette: "ENGEM MINDENKI CSAK BÁNT! TE IS CSAK BÁNTASZ! HÁT EZT ÉRDEMLEM?!" - "Nem bántani akartalak anyuci, csak aggódom érted, és felmérgesít a tehetetlenségem, látni téged ilyen állapotban. Talán megpróbálhatnál időnként nemet mondani..." - "MERT TE ÉRZÉKETLEN VAGY! TE MÁR ÚGY MEGKESEREDTÉL, HOGY NEM TUDSZ MÁR ÖRÜLNI SEMMINEK! MERT AZ AGYADRA MENT A MAGÁNY! A TE SZÜRKE ÉLETED!" – kaptam meg, majd nyomott ki második körben is. (Én pedig beírtam a bűntudatnaplóba, hogy megint megbántottam az anyukám).
A dalt csak akkor hallgasd meg hozzá, ha nem félsz a fájdalomtól. Kb. így éreztem magam tegnap délután.
Pain of Salvation: Cribcaged
