Amúgy "minden rendben", csak nagyon elfárasztott az a sok minden, ami kijött mostanában, és jól esik a "pihenés".

Egy ideje már vágányzár van, elég hülyén járnak a vonatok, ami miatt kicsit később is érek haza, az óraátállítás miatt pedig valahogy reggel sem megy olyan könnyedén a felkelés. Hétfőn, kedden és pénteken is későbbi vonattal sikerült elindulni, pénteken mondjuk szándékosan nem siettem, helyette inkább megcsináltam "a hétvégén lett volna esedékes"-szőrtelenítést, mert éppen ahhoz volt kedvem, aztán Banditát  is elkísértem iskolába. Jó ez a rugalmas munkaidő, senki nem veszi a fejem, ha éppen 9-re esek be dolgozni, csak hó végén az óraszám meglegyen. 

Tegnap kicsit alaposabb takarítást csináltam, mostanában éppen csak a legszükségesebbekre korlátoztam magam, szóval ráfért már a lakásra, hogy másként legyen. Na jó, túlzásba nem estem, ablakot nem pucoltam (de mondjuk az egy hónapja megvolt), és a mikro kitakarítása sem fért már bele, mégis úgy érzem, hogy túlteljesítettem magam. Igen, szabi alatt szerettem volna egy jó nagytakarítást, de fáradt voltam hozzá, ez van. Ilyenkor (is) örülök, hogy eléggé zárkózottan élünk, hónapok telnek el úgy, hogy senkit nem fogadunk itthon, aminek megvan az az előnye, hogy senkinek nem kell magyarázkodni, ha éppen nincs elmosogatva. Magammal szemben nagyon sokáig voltak rettentő magasak az elvárásaim, minden este tip-top hagyni a konyhát, hetente 3-4 porszívózás és felmosás, hetente teljeskörű portalanítás, vízkőoldózás, vasárnapi több órás vasalás, ilyenek, de egyszerűen lejjebb kellett adnom ezekből*, mert az idő drága kincs és fogyóeszköz, a mosogatás megvár, a gyerek viszont felnő, én pedig megöregszem:)

Este koncerten voltam, amiről most ömlenghetnék rengeteget; nem teszem, a "jó volt" tökéletesen kifejezi azt, amiben részem volt elfogadó légkörben, otthon vagyok érzéssel. Az utolsó vonatot persze lekéstem, ezért megint mekiben kávázni akartam a hajnali első járatig. Ezúttal viszont bé volt az erősebb, mert volt erősítése is, nekem pedig sem energiám, sem kedvem nem volt velük vitatkozni, így náluk aludtam. Azért mekiztünk egy drive-ban, mert már nagyon éhesek voltunk, majd dumáltunk még egy kicsit lefekvés előtt; pizsit kaptam, fogkefét már korábban jelöltek nekem... Ezekkel szemben nem volt versenyképes opció kórícálni a hideg éjszakában:) Úgy tűnik, hogy már túlléptünk "az egyszer úgyis bemászok a bugyidba"-problémakörön, így reggel minden rossz érzés nélkül jöhettem el. 

Nagyon jó volt hazajönni úgy, hogy a lelkem többé-kevébbé békés és feltöltődött, a lakás tiszta, ebéd a hűtőben. Egy kényeztető forró fürdő, egy finom kávé és még egy kis kanapén bóbiskolás is belefért, mielőtt Bandita hazaért délben. Az élet apró örömei.