Kint sötét volt még, amikor elindultam otthonról. A vasútállomás előtt a zebrán szerettem volna átmenni;  Már vagy egy métert megtettem a járda szélétől, amikor egy taxis úgy gondolta, hogy ő most nem szeretne megállni miattam és a 30-as tábla sem mérvadó. Szerencsére megtorpantam, így nem ment át rajtam, csak átsuhant éppen előttem. Aztán persze kapcsolt, padlófék, megállt és elnézést kért. Megijedt rettentően és nekem is hosszú percek voltak, mire össze bírtam szedni magam a riadalomból.

Szóval vigyázzak magamra, mert a bizalmi elv még a közlekedésben sem véd...

Viszont a Lánchídról bámészkodva beleszagolni ebbe a hűvös, párás őszi időbe úristen, de jó volt!