...képekben

Éjjel megint álmodtam, de ezt most szavakba önteni akkor sem tudnám, ha akarnám...

...most lett vége, én pedig kényszeresen ragadtam magamhoz a billentyűket, hogy gyorsan tisztába tegyem a bennem kavargó érzéseket. 

Persze a legfontosabb is elmaradt, de arról azért nem ejtettem szót eddig, mert jómagamnak is töprengenem kellett rajta még. Biztos benned is felmerült, hogy - ha egyszer olyan nagyon vágytam már látni  - miért nem kerestem akkor őt, miért nem mentem oda hozzá, amire egyébként B. is bátorított: nem egyszer küldött volna, hogy menjek és keressem meg a "rokker barátokat", én viszont csak csóváltam a fejem, hogy "nem úgy van az". 

...most nem is tudok többet írni, de ennyit (a lényeget) muszáj  leírnom még elalvás előtt: nem_a_kar_tam_ha_za_jön_ni.

Már két nap eltelt lassan, és nem írtam róla, egészen egyszerűen azért, mert egy önző dög vagyok: szerettem volna még egy kicsit dédelgetni magamban, mielőtt megosztom. Most viszont már félek, nehogy köddé váljon, ezért gyorsan leírom...

Biztos megint a sok erről gondolkodás lehet az oka, de megint olyan szépet álmodtam; gyorsan le is írom, amíg még élénken él bennem. 

A masszázs-könyvemből azokat a fogásokat szeretem a legjobban, amik így kezdődnek, mert olyan izgalmasan  is folytatódhatnak akár: ha nem vigyáz az ember, egykettőre 69-ben találhatja magát♥.

Voltál már úgy...? 

...de tudod, mi a baj?!

Ha ezt most leírnám, abba belepirulnának a betűk...;)

Úgy aludnék még egy kicsit.

Ma megosztottam a Doktornővel a félelmeimet és a változást is, ami bennem az utóbbi időben végbemegy, és azt mondja, hogy szerinte az mindenképpen jó jel, hogy - még ha lassan és fokozatosan is - olvad a jegem. Szerinte a gyógyulás jele és akkor a lelki kötés is oldódik már el. 

Kellett nekem ezt a csókolózós videót, meg a múltkor egy másik őszi erdős klipet annyiszor megnézni...

Ma volt egy kis időm, ami jól jött, mert meg kellett vizsgálnom, mi megy végbe bennem, amire kiválóan alkalmas pl. a kávézás kora délelőtt és ebéd után. Van annak előnye, ha az embernek nincs szobatársa, néha áldásos a magány. 

Annak pedig sokszor nagytakarítás a vége, ami közben szólt a rádió, ahol a Magyar dal napja volt, és főztem finomat is. 

(ez már rövid lesz)

A bánatomról is esett szó, de arról most nem írnék, mert elég volt akkor bolygatni a sebeket. 

Úgy elfáradtam, hogy a vonaton picit el is szundítottam, de nem bírok holnapig várni, muszáj leírnom még ma...

Hallgattam a Doktornőre, és kijöttem a Kopaszi-gátra megtudni, mit fogok érezni, és képzeld el, hogy az első rossz érzés után sokkal jobb jött: valami más, valami új, valami szép, hogy bárcsak...♥

Hajfestés és gyantázás közben jönnek a legjobb gondolatok, de ma már iderögzíteni nem tudom őket a "bárcsak..." -érzés miatt, ami ma rámtört és úgy fejbekólintott, mi a ligeti kurvát a hajóhinta:) :(

Most ömlengeni fogok, de ugye ez az én naplóm, ezért itt azt is lehet, nem csak nyafogni:) 

Az megvan, mikor a tigris letámadja micimackót mindig, mikor találkoznak? :)