Biztos megint a sok erről gondolkodás lehet az oka, de megint olyan szépet álmodtam; gyorsan le is írom, amíg még élénken él bennem. 

Olyan volt az egész, mintha az előző álmomban történt szenvedélyes együttlét folytatódott volna azzal, hogy kicsit elaludtunk a kimerültségtől még pedig úgy, hogy a jobb oldalunkon fekve hátulról hozzám simult, átkarolt engem, én pedig a kezét fogtam. 

Aztán egyszer csak érezni véltem, hogy óvatosan kifejti a kezét a kezemből, és félrehúzva a hajam a tarkómon kőröz a nyelvével.

Először arra gondoltam, hogy talán még alszom és csak álmodom a csókjait, de aztán ahogy nyertem vissza a tudatom, egyre biztosabb lettem abban, hogy mindez nem álom: nagyon is valóságos, ahogyan a bal kezével gyengéden megemelte a bal combom, hogy birtokba vehessen engem. 

Ekkor már nem bírtam tovább mozdulatlanul: a felsőtestemmel picit felé fordulva, a bal kezemmel a átfogtam a tarkóját, a fejét finoman közelebb húztam, hogy végre az ajkunk is találkozhasson. 

Aztán reggel felébredve rájöttem, hogy csak álmodtam ezt a csodás ébresztőt.

Viszont tegnap óta van végre télikabátom, sapkám és sálam, a testemnek nem kell fázni már legalább.