Voltál már úgy...? 

Amikor úrrá lesz két emberen egy tőlük sokkal erősebb, fékezhetetlen, nyers indulat... Nem viselnek el semmit, ami ott és akkor a térben fizikailag közöttük áll. Annyira össze akarnak olvadni, hogy ne lehessen eldönteni, hol végződik az egyik és hol kezdődik másik; elsöpörnek mindent, ami elválasztja őket egymástól, hogy csak egymást érezhessék. Ellentmondást nem tűrően. Most. Azonnal. Egészen... Na és akkor ruhát tépnek, és rágnak, és falnak, és szorítanak, és ... 

majd egymás karjában, ernyedten, a kimerültségtől zihálnak, és levegő után kapkodnak, míg végül megnyugszanak.

(csak próbálgatom szavakba önteni, de ez leírhatatlan)

...mert én eddig még nem, és ez most úgy, de úgy magával ragadott megint.

Kérem vissza.