Na jó,  akkor először is tisztázzuk: a szerelem számomra nem több, mint vágy, vonzalom, felébredt érdeklődés, szóval kémia, kémia, kémia, tehát semmi olyasmi, amire önmagában egy életet építünk. Rögzíteni kívánom azt is, hogy számomra a kívánás is érzés, meg a vágyakozás is, meg a vonzódás is, tehát amikor az "érzéseimről" írok, akkor se tessék megijedni.

Ezután az alapvetés után most akkor megpróbálok rendet tenni a gondolataim, érzéseim káoszában csak a magam szentimentális, infantilis módján. 

Szóval onnan indultam úgy egy éve, hogy a szexnek még a gondolatától is kirázott a hideg, és ha eszembe jutott, leginkább csak mérhetetlen szégyenérzet töltött el, meg viszolygás, aminek a hatására még a legártatlanabb csókjelenet láttán is elkapcsoltam a tévét. 

Egy férfi viszont elkezdett kimozdítani engem ebből. Kezdetben nagyon össze voltam zavarodva, mert felmerült bennem, mi van akkor, ha csak az elveszített kedvesem iránti sóvárgást raktam át rá valahogy beteges módon. Aztán ez idővel - főként a róla szóló álmaimnak köszönhetően - változott, de erről beszél helyettem a régi naplóm:) Viszont az álom az csak álom, az ebéd utáni kávézás alatti diagnosztikai célú fantáziálás pedig "kizárólag az ügy érdekében történt", el is rendeztem ezt magamban ennyinek azzal együtt azért, hogy elvitathatatlanul fontos számomra emberileg is (az erről szóló néhány bejegyzés a régi naplómban privát, mert túl sok bennük az IRL-infó). Boldog voltam, mert neki köszönhetően az új év első napján íródott évértékelésben már azt rögzíthettem, hogy - még ha ténylegesen nem is voltam együtt férfival - legalább a szex gondolata nem tölt már el viszolygással és szégyenérzettel, amit hatalmas eredménynek könyvelek el. A szégyenérzet már csak annak irányába maradt meg bennem, aki kiváltotta, és már ezt is nagy eredménynek tartottam ahhoz képest, ahonnan indultam. Valamiért viszont ezen a ponton stagnáltam...:( 

Ami őt illeti, februárban végre találkoztunk személyesen is, én viszont tudatosítottam magamban újfent, hogy az álom az álom, aminek realitása nincs, és igyekeztem ennek megfelelően viselkedni vele. 

Aztán a minap szókimondó rocker barátommal beszélgetve szóba került a szex (illetve a szextelenségem) és leírta nekem ezt: 

Folyt tovább a beszélgetés, nem is esett le még sokáig a dolog, aztán éjjel megint vele álmodtam, ezúttal viszont meglehetős módon zaklatottan fel is riadtam belőle azzal, hogy DE HISZEN EZ NEM ÍGY VAN! DE HISZEN ÉN "KEFÉLNÉK" VELE! BASSZUS, IGEN, IGEN, HA RAJTAM MÚLNA, MEGTENNÉM!!!   

Visszaaludni nem bírtam, kerestem-kutattam az emlékeimben... ott ültünk abban a klubban azon a kanapén, hozzám ért nem egyszer, sőt hozzá értem én is... búcsúzáskor puszival köszöntünk el, majd pár méter múlva, kifelé menetben szólt, hogy forduljak vissza, és adott még 2 puszit nekem, én pedig magától értetődően viszonoztam... koncert közben állt mellettem, és egyszer önkéntelenül is odabújtam hozzá, átfogtam a karját ujjongva, hogy milyen jó itt lenni... átkarolta a vállam, hogy megmutassa nekem, merre induljak el a mosdóba... ült az autóban mellettem, egy éles kanyarban véletlenül egymásnak feszült a combunk és én NEM HÚZÓDTAM EL! EGYSZER SEM HÚZÓDTAM EL, NEM VOLT IDEGEN TEST ÉRZÉSEM A KÖZELÉBEN, SŐT SZERETTEM A KÖZELSÉGÉT! AMI ÁLMOMBAN MÁR ANNYISZOR MEGTÖRTÉNT VELÜNK, AZT VÁGYOM VELE MEGÉLNI A VALÓSÁGBAN IS! ÚRISTEN, ÚRISTEN, KÍVÁNOK EGY FÉRFIT, EGY HÚS-VÉR FÉRFIT! 

Kívülállóként elolvasva azokat a régi bejegyzéseket, neked talán már azokból is egyértelmű lehet mindez, de számomra nem volt az, én nem gondoltam bele ebbe ott és akkor mélyebben. Nem akartam gondolni erre, ha mégis átfutott rajtam a vágy, gyorsan el is hessegettem azzal, hogy de hiszen még nem is találkoztunk, nem kell magamat komolyan venni. Ha viszont most megkérdeznéd tőlem, hogy miről beszéltünk, mikor együtt voltunk, leginkább nem tudnám megmondani neked, mert az első, ami eszembe jut, az a szeme és a borostája, a hangja, valamint az a pillanat, ahogyan a kabátját szorítottam, mikor a ruhatáros kiadta nekem. Az illata. A bőre. Az egész lénye. 

Most pedig kétségbe vagyok esve. Örülhetnék annak, hogy végre van egy férfi, aki vágyat ébresztett bennem, helyette viszont leginkább csak toporzékolni volna kedvem, hogy ez micsoda kibaszás már a sorstól...:( Bakker 20 hónapja (ójaj leírni is szörnyű) nem szeretkeztem senkivel, és éppen valaki olyannal kezdeném el, akivel ezt beteljesíteni reménytelen...:( 

Grátisznak azért a bűntudat és szégyenérzet most is van: úgy érzem, már csak azzal megsértem, hogy rá gondolok...