Kellett nekem ezt a csókolózós videót, meg a múltkor egy másik őszi erdős klipet annyiszor megnézni...

Hosszú hónapok után először végre álmomban megéltem valami olyan szépet! Érdekes, hogy általában pontosan emlékszem az álmaimra reggel és még utána is sokáig szoktak kísérteni, így ez is nagyon megmaradt bennem, ami jó, mert - bár a minap elképzelni magunkat nem tudtam - az álmomat felidézni emlékképként megy nagyon! 

Most pedig le is írom ide megörökítendő, míg emlékszem rá. Foltok kiestek már azért, oda (...)-t teszek. 

Szóval az eleje nagyon zavaros volt és elég ijesztő is. Egy borzasztóan mély pinceszerűség legalján álltam, és egy sötét árny a csuklómat a falhoz szorítva kiabálta nekem, hogy ITT MARADSZ! ITT MARADSZ, HA MONDOM! Dulakodtunk, ki akartam szabadítani magam, ami sikerült is végül. Beültem a kisautómba, gázt adtam, hogy majd azzal felhajtok a meredek lépcsősoron, ami kivezetne a szabadba. Elindultam, és már majdnem ki is értem, amikor ez az árny hátulról belekapaszkodott a lökhárítóba és visszahúzott engem a mélybe olyan erővel, hogy az autó hátulja földet érve darabokra tört a csattanástól.

Ekkor kiugrottam az autóból, és tiszta erőből elkezdtem futni, futni fel a lépcsőkön... Már alig kaptam levegőt, szinte fuldokoltam. Hallottam a hangját a hátam mögött, ahogy kiabált utánam, hogy nem mehetek el, menjek vissza azonnal, ott a helyem lent a mélyben, a sötétben, a világtól elzárva. Elkapta a lábam, hogy visszahúzzon, de állon rúgtam, és utolsó erőmet összeszedve így végül mégis csak felértem a föld felszínre, ahol szabályosan összeestem. 

Elájultam, majd egy erdő közepén, a száraz falevelek között fekve eszméltem. Mikor felnéztem, Szúrós Szemű állt felettem. Megfogta a kezem, felsegített, megkérdezte, jól vagyok-e, mikor pedig mondtam, hogy igen, csak nagyon félek, biztosított róla, hogy már nem kell. Kézenhúzott, hogy tartsak vele sétálni, így elindultunk. Hatalmas, karcsú, szinte égig érő fák voltak, büszkén kapaszkodtak ágaikkal a felhőkbe. A lábunkkal rúgtuk a sűrű avart, amikor egyszer csak kitaláltam, hogy játszunk. Bekötöttem a selyemsálammal a szemét, hogy elbújjak egy fa mögé. Kuncogva vártam, mikor indul el felém, de egyszer csak eltűnt,  és a következő pillanatban arra eszméltem, hogy a hátam mögött állva a nyelvével a fülem keresi. Félrehúzta a hajam, apró csókokkal halmozott el a tarkómon, majd finoman megfordított, így végre megint belenézhettem abba a két gyönyörű szúrós szembe. Hosszan, komótosan csókolóztunk, minden pillanatot kiélvezve táncolt egymással a nyelvünk. Egyik kezemmel belekapaszkodtam az ingjébe, a másikkal a derekát fogtam át, hogy olyan közel húzzam magamhoz, amennyire csak lehet. A testünk minden porcikája egymáshoz feszült. Két kezébe fogva az arcom hol heves, követelődző csókokkal faltuk egymást, hol pedig apró, játékos puszikkal halmoztuk el a másik száját, állát, nyakát, mígnem egyszer csak ez már kevés lett és nekiestünk a gomboknak mégis. Nem, most nem volt piros lámpa, nem volt megállás:) Lerogytunk a levelek közé és míg mi átadtuk magunkat a gyönyörnek, a fák vigyáztak ránk. 

Lassan vetkőztettük le egymást, kiélvezve minden  mozdulatot. Azt játszottuk, hogy most egy kicsit tilos a csók, és kicsit tilos a simogatás is, csak nézni szabad a másikat, felfedezni a testét. Először az ő ingje került le, így végre láthattam azt a régóta dugdosott tetkót, amiről valójában nem tudom, hogy mi lehet, de álmomban éppen úgy egy sárkány volt, mint nekem van. 

Annyira remegett a kezem, hogy csak sokadik próbálkozásra tudtam kibontani a nadrágszíját; nehezítette az is a feladatot, hogy közben egyszerűen nem tudtam levenni a szeméről a szemem, úgy rabul ejtett a tekintete. Már sok óra eltelt reggel óta, de ha behunyom a szemem, és visszagondolok, újra átfut rajtam ugyan az a bizsergés, mint ott és akkor, mikor fölémhajolt, hogy kibontson engem is az ingből, majd a farmerból. A melltartómmal bíbelődni nem kellett, mert a melleim között kikapcsolható volt rajtam, így csak épp egy mozdulat volt, és már nyílt is szét a kedvéért. Egy pillanatra magam elé kaptam a kezem, amin elnézően mosolygott, majd gyengéden megfogta a kezeim és odébb tette őket, pihenni a testem mellé. Egy szál bugyiban feküdtem az avarban, ő fölém könyökölt... Így néztük egymást sokáig, míg nem a kezébe vett egy falevelet, és azzal kezdett el cirógatni, ami olyan izgató volt, hogy elállt tőle a lélegzetem. 

Kértem, szinte könyörögtem, hogy végre hadd érinthessem meg, de még nem szabadott, csak huncut-gonosz mosollyal a szája sarkában kínzott tovább, körözve a falevéllel a mellbimbóim körül. Megállj csak, eljön még az én időm:) - gondoltam magamban, és tűrtem a kínzást némán, miközben a szám már egészen kiszáradva szomjazta a csókját. (...)

Eldobta a falevelet, és az ujjaival túrt bele a hajamba most már, és végre nekem is útra kelhetett a kezem, amit úgy vártam már. Végigsimogattam az arcát, a karját, az oldalát, a csipője ívét, majd mellkasát. Fölém nehezedett, ami által végre a tenyerembe vehettem egy kicsit az arcát, megsimogattam a szakállát. Szerettem volna megcsókolni már nagyon, de elkapta a fejét és nevetett rám. Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve átfordítottam a hátára, és az ölébe ültem. Büszkén kihúzva magam kacérkodtam vele... Fogtam a sálam, és szépen átkötöttem a két csuklóját a feje fölött, hogy bosszút állhassak végre a kínzásért.  

Szinte araszolva fedeztem fel az ujjbegyemmel a testét, olyan lassan, amilyen lassan csak tudtam, apró köröket rajzolva a testén, hosszan elidőzve minden négyzetcentiméteren. Éreztem, hogy már elöntötte a vágy, de hagytam, hogy átjárja egészen és élvezze ki minden pillanatát. A szúrós szemében most tűz égett; szinte perzselte a melleim, ahogy végig mérte öket újra és újra a tekintetével. Ezen a ponton már nem bírtam tovább és csókolni kezdtem mindenütt, ahol csak elértem. Néha, egy-egy mélyről jövő sóhajból tudtam, hogy jó nyomon járok. Kioldottam a sálat, elkértem a kezét és egyesével csókoltam végig az ujjait is, miközben a szemem a szeméről le sem vettem. (...) Végre elértem a szájához, amit már úgy kívántam, és mikor a nyelvünk találkozott megint, az maga volt a katarzis. Mint a szomjas vándor a kút vizét, úgy ittuk egymást. 

Maga alá gyűrt megint, aztán pedig finoman megemelve a csípőm lekerült a bugyim, majd az alsónadrágja is. Gyengéden széthúzta a combom... Először picit visszakoztam, de megnyugtatott, hogy minden rendben és minden rendben is volt tényleg.

Elindult a nyelvével lefelé a nyakamon, majd tovább haladva a mellemre tévedt, ahol aztán hosszan időzött, mert rájött egykettőre, mennyire szeretem. Belefúrt a nyelvével  a köldökömbe, majd tovább vándorolt a nyelve a csípőmön. A sárkányommal megküzdemie nem kellett, megadtam magam.

Sokáig feküdtünk még összebújva az avarban, mielőtt visszatértünk a valóságba. 

Kedves olvasó, ügyvédem nincsen; ha ítélkeznél, arra tudok hivatkozni kizárólag, hogy büntethetőséget kizáró ok az öntudatlan állapotban való elkövetés.

Meg egyébként is, inkább csettintsünk Holdviolának, hogy legalább már álmában feloldotta a szex-szégyen-én hibám kötést:)

Olyan jól esett, hogy tele szájjal vigyorogva közlekedtem egész nap, épp mint egy jóllakott ovis a finom ebéd után;)

Update 2012.10.07. 13:28: Még ma is...:)

Update 2012.10.08. 17:58: ...és még ma is:)