Semmi. Minden.


2013.nov.07.
Írta: HoldViola 1 komment

A nap kérdése

...és már a válasz is megvan
Most úgy érzem, értem már azt is, miért olyan ijesztőek azok a férfiak, akik lerohannak engem. A látszólag nagy akarásuk nem rólam szólt sosem, hanem róluk...

Pál Feri atya: Mi a legmélyebb vágyad? (Nyitott Akadémia)

A "szép képektől" a lelkem legmélyebb fájdalmáig

Messziről indítok megint, de lesz vége, ígérem, magamra nézve (is) tanulságos.

Bandita tanító nénije "szép kép"-függő. Most, hogy itthon voltunk egy hétig, szembesültem ezzel, mégpedig a Facebook által. Tudod nagyon sokáig úgy volt, hogy én a kedvenc blogom FB-oldalát leszámítva le voltam iratkozva mindenhonnan, hogy megkíméljem magam attól a sok hülyeségtől, ami elárasztja az embert a hírekben, és ami között így elveszik a lényeg. Aztán volt egy pont, amikor be kellett látnom, hogy ez nem tartható, mert fejben tartani elég nehéz, hogy időről-időre felmenjek egyenként a "fontosak" lapjaira áttekinteni, mi történt velük. (Ebből időnként adódtak kínos helyzetek, amikor emberek "finoman eszembe juttatták", hogy töltöttek fel valamit, és lett belőle olykor még sértődés is, hogy nem láttam.*) Ezért aztán megkötöttem azt a kompromisszumot, hogy a szűk családtagokra és a legközelebbi barátokra feliratkozok, valamint szeptemberben bővítettem a kört Bandita tanítóinak megosztásaival praktikus okokból, mert időnként közzétesznek egy-egy "közérdekű" infót a gyerekekre vonatkozóan, és hát legyek képben, na.

Tovább

Vasárnap

Tegnap este, miközben kapcsolgattam a tévét, éppen akkor jártam az RTL Klubon, amikor végigpörgették az X-Faktoros sztár-jelölteket a telefonszámokkal. Kíváncsi voltam, végigvártam, és megint arra jutottam, hogy számomra a 2006-os Megasztár volt az utolsó, ahonnan mintha már csak lejjebb lenne... Rúzsa Magdi találkozása Máté Péterrel alapmű, a másik nagy kedvencem Varga Feri volt. 

Varga Ferenc: Szupersztár
 
Most nagyon jól is esik ebben megpihenni egy kicsit. 

Update (9:33): A zenéről jutott eszembe, hogy mókoljak egy kicsit a bloggal megint. A zenés bejegyzéseket becímkéztem előadónként is. Az olvasottság szerint nem igen lehet erre igény, de engem rettentő módon bosszantott egy ideje, hogy amikor valamit kerestem, végig kellett menni az összes "zenén", hova is tettem.

"Hardcore BDSM"

William ezt már egészen korán leírta hozzászólásban, én mégis csak a 14-nél kezdtem felfogni. Kívülről kellett rátekintenem a viszonyunkra, tükröt tartani magam elé is és belenézni, hogy meglássam: ez egy bántalmazó kapcsolat volt, aminek a működése determinálta ezt a kegyetlen végkifejletet. Éppen olyan könyörtelenül vetett véget neki, mikor már ezt diktálta az érdeke, mint amilyen könyörtelen volt velem sokszor korábban is. Bár G. barátom nem olvashatja a naplómat, mivel a 14-ben érintett volt, teljesítettem a kérését és felolvastam neki a bejegyzést. Persze a végére sírva értem, amit elég sokára is sikerült abbahagyni, amikor is megkérdezte tőlem, mit érzek most. Nem igen tudtam megmondani, annyi minden kavargott bennem: harag, szégyenérzet, értetlenség, szomorúság, egy nagy hatalmas érzelmi katyvasz és azt hiszem, valami meg is változott bennem.

Tovább

Royal Oporto Ruby (update)

Nem tudom, mi ez, de most "jó".
Update (21:33): Oké. Valami történt velem ma délben, amit nem értek. Éppen sorban álltam a Mekiben, amiben csipogott a telefonom. William kommentjéről kaptam értesítést, és mivel jó páran álltak előttem, meg is nyitottam a levelet. Mire a sorok végére értem, a szívem zakatolt, kezem-lábam remegett, a szemem megtelt könnyel, a világ forgott velem, minden bajom volt. Arra eszméltem, hogy a kicsim szólítgat, "Anya mi történt?!", a pultos pedig azt kérdezte tőlem, kérek valamit, vagy leülnék inkább egy kicsit. Hebegtem-habogtam, nagy nehezen el tudtam mondani, mit szeretnék, fizettem... A kaját már csak Bandita várta meg és hozta utánam. Leültem egy boxba, próbáltam összeszedni magam, mire megérkezik... Ez sikerült is addig, amíg a barátnőm meg nem jött, mert amikor megláttam, elég volt csak megkérdeznie, mi  baj, és belőlem feltört a zokogás. Úgy öleltem, mintha az életem múlna rajta, és hosszú percekig el sem engedtem. A kérdésükre csak annyit tudtam mondani, hogy "valami felkavart érzelmileg", de már jobban vagyok. 
Nem tudom, miért történt mindez, csak azt tudom, mit éreztem. Féltem, iszonyatosan féltem.

Update (2013.11.03. 08:05): Tipródtam valamin azóta. Abban a pillanatban, amikor a hozzászólás végére értem, volt egy szó, ami önkéntelenül feltört belőlem, elég hangosan azonnal ki is mondtam ott a sorban állva: IGEN. Amikor pedig elhagyta a számat, átjárt valami nagyon furcsa érzés, (nem tudom máshogyan mondani, de hátha így is érteni fogod), olyan volt, mintha ez az IGEN átjárta volna az egész testemet, és közben az elmémből a szívembe is leért volna, majd onnan vissza. Na és ez volt az a pillanat, amikor elhatalmasodott rajtam a félelem és kibuggyantak a könnyeim. 
Akkor és ott még nem értettem, de azt hiszem, mostanra értem. Abban a pillanatban a szívemmel is elfogadtam azt, amit egy ideje már az értelmem felfogott... Így tudott aztán megszületni ez a bejegyzés is másnap.  

A dédelgetős szép álom és a valóság

Van, amit mégis rögzítenem "kell", leginkább azért, mert nem értem, viszont mire leírom, hátha megértem. 
Mikor álmomban együtt vagyunk, nem félek; képes vagyok őszintén és nyíltan beszélni az érzéseimről és szükségleteimről, el tudom mondani, hogy mit szeretnék, mit tegyen, hogyan jó nekem, és így tesz ő is. Elejétől fogva így volt, ha róla álmodtam, az ilyen volt: kölcsönösen fesztelen, elfogadó, "gátlástalan" szeretkezések, mind tevőlegesen, mind verbálisan. Érts ez alatt, hogy ami ott és akkor vágyként megfogalmazódott bennünk, azt kommunikáltuk egymás felé és meg is éltük. Ezt onnan tudom, hogy álmomban nem féltem, és rajta sem éreztem félelmet. Arra gondolok, hogy ez azért lehet, mert ilyen szintű biztonságos, elfogadó és őszinte kapcsolatra vágyom, ezért nyilván ilyennek élem meg álmomban. Változás viszont ezeknek a vágyaknak a természetében volt/van (nyilván az én lelkiállapotom mentén). Például az orális kényeztetés nem volt evidencia még álmomban sem rögtön, amikor már mégis, akkor viszont kifejezésre is juttatta felém (ez volt előbb), majd én is felé. Először úgy jelent meg, hogy én részesítettem ebben*. Leírom, mert annyira jól esik leírni: igen, az a bizonyos vágyott, "finom és szeretetteljes szopás" ezekben az álmokban jelent meg először a gyógyulásommal, és jajaúristen, de jó mindig:) 
Új fejlemény (és akkor a pénteki álmomról részletesebben): 

Tovább

Majdnem

...de szerencsére tényleg csak majdnem.

Kint sötét volt még, amikor elindultam otthonról. A vasútállomás előtt a zebrán szerettem volna átmenni;  Már vagy egy métert megtettem a járda szélétől, amikor egy taxis úgy gondolta, hogy ő most nem szeretne megállni miattam és a 30-as tábla sem mérvadó. Szerencsére megtorpantam, így nem ment át rajtam, csak átsuhant éppen előttem. Aztán persze kapcsolt, padlófék, megállt és elnézést kért. Megijedt rettentően és nekem is hosszú percek voltak, mire össze bírtam szedni magam a riadalomból.
Szóval vigyázzak magamra, mert a bizalmi elv még a közlekedésben sem véd...
Viszont a Lánchídról bámészkodva beleszagolni ebbe a hűvös, párás őszi időbe úristen, de jó volt!

Ebéd, fizetés után:)

update (19:46): Amúgy lenne sok minden írni való, történésekről meg a lelki tipródásaimról is, csak most nagyon fáradt vagyok. Amióta ezen az új munkahelyen dolgozom, bármikor feküdtem le, aludtam reggelig, mint akit fejbe vertek,  azonban úgy egy hete kb. rettentően rosszul alszom megint: fél négy, négy körül kipattannak a szemeim, és már nem bírok visszaaludni, csak forgolódok. Ma hajnalban kettőkor ébredtem fel, és egy ébresztő előtti, fél órás alvás-ébrenlét között rekedt állapotot leszámítva már nem is tudtam elaludni. Reggel olyan voltam, mint egy zombi; ha találkoztál volna velem, biztos jól meg is ijedtél volna, ahogy én is magamtól. Nyűgös vagyok, simogatás-hiányom van, és.

Leltár: hiány

Mindig finomkodok, mindig csak utalgatok, unom már ezt. Szeretnék most egy kicsit gátlástalanabbul írni arról, mi hiányzik nekem leginkább (a szexre vonatkoztatva), és mivel éppen nincs sok munkám, miért ne tenném éppen most a magam szentimentális, infantilis módján, kicsit példálózva? :)

Tovább

Mr. Make Belive

Satin - The Kiss Covers / Mr. Make Believe
 
Most éppen ezért vagyok oda egyébként, eredetit és covert hallgatom napjában többször, mert valamiért vigasztalóan hat rám. 
Jó. Amúgy az van, hogy volt ott a buliban valaki, aki nagyon tetszett nekem. A menyasszony szerint egyedülálló, a vőlegény baráti körébe tartozik. Egyszer meg is szólított, mikor a mosdóba mentem ki: megkérdezte, hogy érzem magam. Megdobbant a szívem, de mielőtt még lelkesen válaszolhattam volna, tudatosult bennem egy pillanat alatt, hogy szinte megszólalásig úgy néz ki, mint valaki más...:( Na és akkor leesett, hogy nem is ő tetszett meg igazán, hanem csupán Szúrós Szeműre emlékeztet engem, és ezt így nem lehet. Ennek megfelelően hűvösen válaszoltam, majd elbúcsúztam tőle...

Esküvő

Tegnap lagziban voltunk, ami egészen jó lett volna, ha... Mindenki volt valakivel; aki rajtam kívül szalma volt, az legalább baráti társasággal volt, aki meg nem volt szalma, viszont táncolni sem akart, legalább nem egyedül unatkozott. Bezzeg én... A gyerekek játszottak, én meg leginkább csak üldögéltem csendben, miközben rettentő módon egyedül éreztem magam.Valamikor fél 12 körül lett elegem, amikorra már bandita is k.o. volt. Hívtam egy taxit és visszamentünk a szállodába.
Talán te már meg sem lepődsz azon, hogy sírdogálva aludtam el... 
Nem értem az élet rendjét. A világ tele van olyanokkal, akik alig várják, hogy végre kölcsönösen szerethessenek és szeretve legyenek. Itt most mégis csupa olyan párt láttam, akik egész este szinte rá sem hederítettek egymásra...

34

Még jó, hogy éppen mára voltam beírva fodrászhoz, így búcsút is vettem a szép hosszú hajamtól erős felindulásból, mert hiszen minek, ha nőbb nő nem leszek tőle úgysem...
A nap tanulságaival majd jövök máskor, mára eleget lelkiztem. 
Na jó, kicsit mégis. 
Az olyan "szeretet", ami mástól elfogadni és másnak adni nem enged, nekem egyszerűen nem kell és ilyet tőlem el sem várhat senki.
...nem meglepő, hogy ezt éppen ma rögzítem mementonak, ugye? :(  

Nem tudom, mi bajom

Mondjuk azt, hogy közelgő szülinap miatt érzett mély depresszió, mert ez olyan drámaian hangzik, és legalább romantikus. 
Fáradt vagyok kifejteni, majd talán holnap. Addig is a címke beszél. 
Most Scarlett O'hara-nak képzelem magam, aki mindig minden fájdalmas problémát azzal hessegetett el, hogy "majd holnap", de őt legalább Buttler kapitány akkor is szerette, amikor az agyára ment. 
Vagy éppen azért. 

Walking in my shoes

Depeche Mode: Walking in My Shoes

 Amúgy nem vagyok jól, fosás, hányás, minden van valami vírustól, ami a gyereken szerencsére átment egy perc alatt, különösebb gond nélkül. Szar a kedvem is, nem jó semmi most, nyűgös vagyok, leginkább elegem van a mocskos undorító játszmázásokból, amik mindig mindent bonyolítanak, a legegyszerűbb dolgokat is. 

Mer' az apád...! Mer' az anyád...!

Tegnap este fél óra különbséggel, két felvonásban hallgattam végig ugyanazt a panaszáradatot, két szájból. 
nagytörvényű! makacs! ha bevesz valamit a fejébe, nem lehet kiverni belőle! nem figyel rám! nem hallgat rám sosem! miatta nem megy az üzlet sehová sem! mondok valamit, rögtön a plafonon van tőle! ha én nem lennék, sehol sem tartanánk! 
Nem is folytatom. 
Két ember, akik szeretik egymást, de iszonyatosan elkúrták valahol az úton. Most, 34 év után pedig már fáradtak a változtatáshoz, csak a hibáztatás megy, de az nagyon. 
De jó nekem, és ez már a langyos állóvíz-címke.
süti beállítások módosítása