Tegnap szólított le ez a férfi boltból hazafelé jövet. Éppen a kisfiáért ment az anyukához, amikor meglátott és leszállva a bicajáról bevárt a sarkon. A házunkig kísért, és fagyizni hívott minket ma délelőttre. 

Tipikusan az történt, ami legtöbbször szokott... A pasi külsőleg amolyan nekem tetsző pasi, ami még arra elég volt, hogy a fagyira invitálást elfogadjam. Aztán ma találkoztunk, és valamikor a harmadik perc tájékán már éreztem, hogy nagyon nem. Amikor elkezdett affektálni, amit a pasik akkor csinálnak, amikor nagyon hízelegni akarnak a nőnek. Aztán elkezdte a maga előtt sétáló gyerekét finoman lökdösni, hogy menjen már úgy, hogy ne lépjen a sarkába. Két három méterenként lökött rajta egy picit, ami számomra annyira visszatetsző megoldás volt. Na és nem is szereti a rockzenét, ami kataszrófa, mert akkor hiába jönnénk össsze, nem tudnánk együtt koncertre járni és a zene varázsával elragadtatva magunkat smárolni közben. Ebbe belegondolni pedig tragikus:( Amikor pedig a kérdésére elmondtam, hogy olvasni leginkább krimiket szeretek, odaveti nekem ironikusan, hogy ki sem nézné belőlem, milyen véres szájú nő vagyok. Tele van a tenyere bőrkeményedésekkel, elmondása szerint a sok erőemeléstől. Rendes nagy, egy centi átmérőjű sárga göböket képzelj oda minden ujja tövéhez, vagy inkább ne is, csak higgy nekem, hogy borzasztó látvány volt:( Amikor pedig a kérdésére elmondtam neki, hogy esténként hat körül fogok jövő héttől hazaérni, olyan lesajnálósan jegyezte meg, hogy akkor ebből fog állni az életed, hogy este jössz haza a gyerekhez?! 

Igen, bazmeg, és közöd?

Én ezt nem akarom, én ezt utálom, látni sem akarom többet. 

Most miért olyan nagy kérés már egy tőlem akár csak egy fejjel magasabb, ápolt férfi, akinek a hűvössége felizgat, legalább a zenei ízlésében és irodalmi érdeklődésében rokon lélek, és akinek a szeme szúr? :( Bánná a fene, hogy széthagyja a ruháit, és tőlem akárhogy is hagyhatná a wc-ülőkét, lemondanék még a táncolásról is, csak lenne igazi játszópajtás. 

Fasz kivan.