Semmi. Minden.

Címkék » langyos_állóvíz


2014.jan.06.
Írta: HoldViola 12 komment

(Bűn)tudatosság

Sokszor van az, hogy valami még nem tud kijönni, hiába tenném le. Még vergődök rajta, nyomaszt rettentően, rágom magamban, de sehogy sem sikerül írott szóvá formálni a bennem lévő katyvaszt. Aztán történik valami, ami érzelmileg felspannol annyira, hogy végre kiszakadhat belőlem a bánatom...

Tovább
Címkék: terápia, álom, hétköznapok, töprengős, langyos állóvíz, szúrós szemű, dráma-dráma
2014.jan.04.
Írta: HoldViola 1 komment

Leginkább egyszerűen vidám

Írok már akkor a szilveszterről, ha a karácsonyról nincs kedvem. Egyik nap december elején kiszámoltam, hogy kb. 15 éve (mióta abbahagytam a táncot) minden szilveszterem otthonülős: az éppen pasim nem volt társasági ember, "maradjunk itthon és nézzük a tévét", amióta pedig Bandita apukájával külön mentünk (idén lesz 8 éve), a gyerekkel voltunk mindig itthon egyedül. Ebből kifolyólag nem igen volt még éjfélig fennmaradás sem, leginkább 10 körül legkésőbb ágyba bújós és reggel felébredős "szilveszterezések" voltak ezekben az években. Idén másként volt.

Tovább
Címkék: zene, kép, terápia, mások élete, töprengős, langyos állóvíz, Gotthard, csak az a szex...
2013.dec.31.
Írta: HoldViola 1 komment

Szilveszter

Nem ígérem meg, hogy lesz 2013. évet értékelő poszt, így is annyi már a restanciám, hogy győzzem magam utolérni. A tavalyi sem annak indult, spontán nőtte ki magát egy filmajánlóból, mégis egészen pozitív hangvételű ahhoz képest, milyen veszteségek értek. Ha van kedved Kedves Olvasó, ajánlom azt olvasásra addig, míg összekapom magam, de iderakom azért egy bekezdését, ami az életem tanulsága.
Ilyenkor divatos dolog számvetést készíteni, átgondolni a mögöttünk hagyott évet és célokat tűzni ki az új esztendőre. Bevallom töredelmesen, hogy ebben nem sem vagyok jó, leginkább mert nem gondolom, hogy ebből a szempontból az új év kezdete kivételesebb lenne, mint akár egy új nap, egy új hét, vagy egy új hónap kezdete. Mérleget vonni, fogadkozni bármikor lehet, amikor az ember úgy érzi, hogy a változtatásnak van itt az ideje. Ráadásul a nagy fogadalmak szoktak jó nagy kudarcokkal végződni általában, mert - ahogyan ebből a filmből is kiderül talán - az embert változtatásra leginkább nem a békeidőkben tett fogadalom, hanem az élettől kapott lecke szokta rábírni. 
Szeretnék írni Nektek jókívánságot azért most is, hisz viseltek engem türelemmel. Mondjuk legyen az, hogy a holnap céljainak kergetése közepette éljétek meg azért a jelent is! Szexeljetek sokat és minőségit, szeressetek és bízzatok, mert a rossz után jó következik, csak ki kell várni...
Van zene is, nem túl vidám, de most mit csináljak, ha az egyik kedvencem lett... Nem kerül  be a bűntudatnaplóba csakazértse, hogy lehúzós a szilveszteri zene. 

 

Paradise Lost: No Celebration
Címkék: zene, terápia, Paradise Lost, langyos állóvíz
2013.dec.26.
Írta: HoldViola Szólj hozzá!

Újra itthon

Majd mesélek holnap a karácsonyról is, de most sokkal fontosabb rögzítenem, hogy jajúristen de jó volt hazaérni pedig csak két nap után! Banditát Budapesten átadtam az apukájának, náluk lesz pár napot, én meg jöttem haza ezerrel, amikor pedig átléptem a küszöböt és bezártam magam után az ajtót, szinte ujjongtam! 
Csináltam forralt bort, elnyúltam egy kád meleg fürdőben, amibe még habfürdőt is tettem örömömben. Számoltam a katicabogarakat az ablakban és a mennyezeten, és azon gondolkodtam, hogy talán öregszem, talán ez a korral jár:) Talán ezért lehet, hogy nyűglődök máshol pár nap után, a saját otthonomban, a saját kádamban a legfinomabb a fürdő, és a saját ágyikómba bújva érzem magam a legnagyobb biztonságban. 
Égnek a gyertyák, a paplan alatt meztelenül kortyolgatom a boromat, sütit eszegetek módjával, mert "az én koromban" már nem ehet az ember felelőtlenül mindent össze-vissza:), miközben kezdődött valami film, aminek a fonalát még nem vettem fel, de mindjárt... 
Címkék: karácsony, langyos állóvíz
2013.dec.21.
Írta: HoldViola Szólj hozzá!

A tegnapi dráma

 

I. felvonás

Még valamikor októberben kezdődött. Egy vasárnap délelőtt ültünk a konyhában anyucival, és elmondta nekem, hogy karácsonyra laptopot akar venni a tesóm kisfiának, és azt szeretné, ha mindenki abba szállna bele pár ezer forinttal ahelyett, hogy külön-külön. (Ezen  a ponton tudnod kell kedves Olvasó, hogy egy 9 éves gyerekről beszélünk, meg azt is, hogy a hugi megkapta az öcsém 250ezres HP-laptopját, amikor ő almát vett magának helyette, viszont nem engedi a gép közelébe a kisfiát, mert azon az ő cuccai vannak.) Már ekkor megosztottam édesanyával az aggályaim. Nem értek egyet, nagyon nem, olyan kicsi még, és máris szoktassuk hozzá a túl-túlhoz?!

Tovább
Címkék: zene, terápia, karácsony, hétköznapok, langyos állóvíz, dráma-dráma, Pain of Salvation
2013.dec.20.
Írta: HoldViola Szólj hozzá!

Elvarázsolt reggel, majd drámás folytatás

Két megállóval később esett le, hogy túlszaladtam a metróval, mert ezt az andalító számot hallgatva úgy elemlékeztem az időt, hogy elfelejtettem leszállni...:) 

Dokken: I Remember
Délelőtt, majd ebéd után második körösen jól összerúgtuk a port anyucival, természetesen karácsonyi mizéria témában, de erről majd később, mert a reggeli szépen nosztalgiázva úgy ellágyultam, hogy így nem tudok a szomorúról írni... 
Címkék: zene, jenő, langyos állóvíz, szúrós szemű, dráma-dráma, Dokken
2013.dec.12.
Írta: HoldViola Szólj hozzá!

"Érdek nélküli tetszésnyilvánítás"

Álltam a járdaszigeten, éppen úgy értem át a zebrán odáig, hogy továbbmenni nem tudtam, mert ott már piros lett. Velem szemben viszont még átmerészkedett egy idősebb férfi. Rám kacsintott, én meg persze önkéntelenül is elmosolyodtam, ami felbátorította és megállva mellettem megszólított. Engedjem meg, hogy elmondja nekem, milyen csinos(???) lábaim vannak; a pofim is szép(???), de a lábaim azok aztán igazán(???) csinosak, ha nem bánnám, nézegetné még, amíg zöldet nem kapok. Ne vegyem tolakodásnak, ez a részéről csak érdek nélküli tetszésnyilvánítás... Majd látva a kérdő tekintetem kifejtette, hogy Kant szerint szép az, ami minden érdek nélkül tetszik az embernek, és ilyenként befogadni jó dolog.

Tovább
Címkék: kép, jenő, töprengős, langyos állóvíz
2013.dec.07.
Írta: HoldViola Szólj hozzá!

Éjszakára

Mikor kicsi voltam, a nagymamám mindig úgy segített elaludni, hogy simogatta a hátam. Szegénynek a keze jól elfáradhatott, mert ha csak egy picit is abbahagyta, én már rögtön nyöszörögtem. Igazából nem emlékszem olyanra, hogy bárki rajta kívül simogatott volna gyerekkoromban, anyukám különösen ellökős fajta volt, talán ezért azt akartam, hogy a mamika pótoljon olyankor, amikor ő altat engem. Aztán pedig a testi érintés lett az elsődleges szeretetnyelvem.
Hiányzik a szerelem, de mindjárt lehunyom a szemem, mert legalább néha álmomban ott van...  

 

Harem Scarem: Slowly Slipping Away (acoustic version)

Címkék: zene, múlt, töprengős, langyos állóvíz, szúrós szemű, Harem Scarem, csak az a szex...
2013.dec.07.
Írta: HoldViola Szólj hozzá!

Vásárlási láz, karácsonyi mizéria

Karácsonyi szezon... Már a szótól is a hideg futkos a hátamon.
Tudható rólam, hogy a "Milyen színű legyen idén a Karácsonyfa"-problémakör nem tud felizgatni csöppet sem, leginkább csak felidegesíteni tudnak vele. A karácsonnyal kapcsolatosan ilyen még a "kinek mit és hol", az ajándékok becsomagolása, a teríték és a dekoráció témakör, szóval nagyjából az egész, amivé lett a "biznisznek" és a divatmajmolásnak köszönhetően. Nekem jó az egyébként használatos ünnepi teríték, egyetlen ünneplős terítőm van, esetleg veszek egy szép gyertyát vagy karácsonyi asztaldíszt a piacon, aztán jól van. Igénytelennek nem tartom magam, csak valamiért úgy érzem, hogy ezen nem múlik semmi, régen is elvoltak az emberek a kis választékkal vagy éppen annak hiányával, mégis voltak szép karácsonyaik, akkor én minek kergessem bele magam?! Karácsonyi kirakodóvásár: forralt bor, kürtös kalács, sült kolbász. Kész. Ezen túlmenően nem érdekel.  

Tovább
Címkék: karácsony, hétköznapok, langyos állóvíz
2013.nov.29.
Írta: HoldViola 1 komment

Mr. Nobody

A balkanyaromról eszembe jutott ez a film, amit nem rég láttam. Nem a tipikus "mi lett volna ha"-film, szerintem sokkal érzékenyebben és bölcsebben fogja meg a témát; bár inkább azoknak való, akiktől a művészfilmek sem állnak távol, mert ez már szinte az. Nekem azt üzeni leginkább, hogy mindenből ki lehet hozni jót is, rosszat is, és hogy miből mi sül ki, előre sosem tudhatjuk. Viszont nincs eleve elrendelés, szóval no para. 
Minden egyes élet A "HELYES"
Mindegyik út A HELYES ÚT.
Minden lehetett volna bármi más, és az is csak annyit érne.

Címkék: film, töprengős, langyos állóvíz
2013.nov.28.
Írta: HoldViola 2 komment

Újratervezés

Nem az a baj, hogy fáraszt az ingázás. A napi 2x fél óra sétát kifejezetten élvezem, hetente ha egyszer szállok metróra. Azzal van bajom, hogy kevés az együtt töltött idő és az itthon-létezés. A várost világosban leginkább csak hétvégén látom, akkor is csak boltba menetben vagy egy-egy bicajozás, séta alkalmával, mert hosszabb időre kimozdulni nem igen van már kedvem olyankor és Bandita is vonakodik tőle.

Tovább
Címkék: meló, suli, hétköznapok, tudatosság, langyos állóvíz, dráma-dráma, Bandita
2013.nov.25.
Írta: HoldViola 1 komment

"Egyetért vagy nem ért egyet?"

Akik ismernek engem, általában szeretnek is.
Igen. Viszont mivel kevesen ismernek, kevesen szeretnek. Nem kíváncsiak rám, így sanszom sincs. 
Szeretnék olyan boldog lenni, mint amilyennek mások látszanak. 
Nem. De nem azért nem, mert én boldogtalan akarok lenni, hanem azért, mert a legtöbb ember állatira nem tűnik boldognak. Akármerre megyek, a melóhelyen, vagy az utcán, tele a világ búskomor emberekkel, akikről süt a világfájdalom, dehogy akarok én olyan boldog lenni, mint ők. Aki még boldognak látszik, arról sem mondható el sokszor, hogy tényleg az, vegyük csak példának az fb-s képekről boldogan visszamosolygó, egyébként meg egymásra köztudottan acsarkodó, jobb esetben is csak békés közönyben élő párokat. Kösz, nem.
Címkék: terápia, hétköznapok, a nap kérdése, töprengős, langyos állóvíz, dráma-dráma
2013.nov.23.
Írta: HoldViola Szólj hozzá!

A nap kérdése

"Mindennapjaim érdekes dolgokkal vannak tele." - egyetért vagy nem ért egyet?
Igen! Képzeld el, hogy valamelyik nap munkába menetben az Akadémia melletti magas ház tetéjén láttam egy ácsot biztosítókötél nélkül dolgozni, úristen, de bátor ember! Találkoztam a belvárosban egy nénivel, akinek kék volt a haja ezüst csíkokkal, a Padthai Wokbarban pedig próbáltam pálcikával megenni a kedvenc kétszer-csípős tésztámat, de kb. 10 perc után elfogyott a türelmem, és fogtam egy villát, mert micsoda hülyeség már, hogy két pálcikát négy ujjal, és egyébként is rettentően nyomta a pálcika a gyűrűsujjam, és már nagyon éhes is voltam, viszont amíg próbálkoztam, legalább jókat nevettem magamon. Hoztam azért haza egy garnitúrát és gyakorolok szorgalmasan, mert amúgy jó móka, csak nem tanácsos éhesen próbálkozni:)
Tegnap reggel meg volt az, hogy mikor lenéztem a Lánchídról, éppen elhaladt alatta egy nagy hatalmas teherhajó, nekem meg eszembe jutott, hogy James Bond hogy leugrana rá!  Este pedig, hazafelé menetben telis tele volt a víz nem tudom milyen madarakkal, kacsák, vagy sirályok lehettek?! nem tudom, de nagyon hangosak voltak, szerintem éppen azt beszélték meg, milyen szép az este, és mindjárt jönnek fel a csillagok...

Azok ott a madarak, vagyis ami látszik belőlük. 
...viszont nem vagyok benne biztos, hogy a kérdező ilyesmikre gondolt...
Címkék: terápia, hétköznapok, jenő, a nap kérdése, langyos állóvíz
2013.nov.21.
Írta: HoldViola Szólj hozzá!

Jo Nesbo: Csótányok

Könnyű szellő simított végig a haján. Harry egy kiszögellésen állt a tető szélén és a várost nézte. Ha hunyorított, a kép vibráló, csillogó fénytakaróvá változott.
- Gyere már le onnan! - szólalt meg egy hang mögötte. - A frászt hozod rám.
Liz egy nyugágyban ücsörgött, sörrel a kezében...
...a vonat erőteljes fékezése zökkentett ki a történetből. Letörölve a párát az ablaküvegről, a város pályaudvarának fényei tűntek fel, úristen, hazaértünk! 
Épp csak annyi időm volt, hogy a csizmát a lábamra felrántsam, kabátot a fogasról lakapjam és a másik kezemben a könyvvel és a táskámmal szaladjak az ajtóhoz. 
A csizmámon a cipzárat már a peronon húztam fel, majd sál, kabát... Még jó, hogy kapcsoltam, különben újabb fél óra múlva szállhattam volna le egy másik városban. 
Pff...:)
Címkék: könyv, menedék, hétköznapok, jenő, langyos állóvíz
2013.nov.18.
Írta: HoldViola 1 komment

Összezavartam

Szombaton megint túlvásároltam magam teherben. A bicaj kosarában úgy 7 kiló cucc volt, az apraja egy szatyorban lógott a kormányon. Gondoltam iszok még hazaindulás előtt; a vázat a két térdem közé szorítva próbáltam megoldani a dolgot. Sajnos nem voltam elég ügyes, ivás után véletlenül mindkét kezemmel elengedtem a kormányt, hogy az üdítőt a helyére visszaigazíthassam. Ettől persze a bicaj kibillent az egyensúlyából, és már dőlt is el. A kosár kipattant a helyéből és messze repült, belőle pedig minden szanaszét. A kukorica- és a 2 babkonzerv, ráadásnak még az almák is, amikre persze nem zártam rá a zacsit rendesen. A szatyorból megint csak elgurult, ami csak tudott. Az első Juj! után elkezdtem nevetni, és csak nevettem, még akkor is nevettem, mikor már szedegettük össze a holmikat a tér közepéről. 
Erre a gyerekem: 
Anya! Normális ember ilyenkor pánikol, te nem tudod?! 
Tegnap óta tudja már ő is, hogy nincs ilyen törvény...:) A pánikolást valódi problémákra tartogatom. 
Ha láttál egy lányt egy téren, szétszaladó almákat és konzerveket szedegetni nevetve, én voltam... 
Címkék: hétköznapok, jenő, a nap kérdése, langyos állóvíz, Bandita
süti beállítások módosítása