Anya, tök jó, hogy nálunk ilyen jól működik ez az anya-fia kommunikáció.

Hát hogy ne zabáljam meg?! 

Egyelőre inkább szabi, mint tanulás, de a körmöm is ki kellett lakkozni és fodrászhoz is mennem kellett, hát most mit csináljak. Nem is alszom jól, nehezen merülök álomba, hajnalban pedig már korán (ma éppen fél négykor) kuruttyolok. Talán ez már az öregedés jele, csökken az alvásigényem. 

Alszik. Markolja erős ujjakkal a vállam. Vánkos az arca alatt a zsibbadt bal karom. 

Gyökkettővel, egy óra alatt 30 cm-t haladva a szegéssel úgy felkúrtam az agyam, hogy elkezdtem kikotorni a nagyszekrényből a varrógépet. Úgy egy éve hosszú nemtalálomabaját-kínlódás után durcásan elcsomagoltam; ma türelmesen kiderítettem, hogy szimplán nem volt jól befűzve a cérna... No comment. 

Kész vagyok két darabbal, mert szép vagyok, ügyes és okos amiket már fel is raktam! Holnap reményeim szerint meglesz a másik kettő is, és akkor már szépen fog ráncolódni. Oké. Jogász vagyok, ennek megfelelően nem sikerült rájönni, hogyan lehet A-ból B-be egyenesen elvágni gyűrt agyagot, a varrás pedig még szamárvezetővel is hullámos lett. Mégis olyan elégedettem gyönyörködtem benne, mintha aranyból volna. Összehúztam, széthúztam, össze, szét... Jól van. 

Nehéz dühösnek lenni, amikor oly sok szépség van a világban. Néha úgy érzem, hogy egyszerre látok mindent és túl sok. A szívem felduzzad, mint egy léggömb és majd szét robban. Aztán eszembe jut, hogy ellazuljak és ne próbáljak meg belekapaszkodni. Aztán esőként rám hullik az egész és nem érzek mást, csak hálát hülye kis életem minden egyes percéért. 

Nézzétek meg ezt a filmet, ha még nem láttátok. 

Elejében nagyon zavart a függöny hiánya, úristen, beláthatnak. Legalább a nappali-hálómon legyen, vásároltam egy szolid darabot az Ikeában, de valahogy sosem jutottam el vele varrónőhöz, hogy beszegje. Teltek a hetek, én pedig szoktam meg egyre jobban ezt az állapotot annyira, hogy mostanra igazából már szükségét sem érezném a takarásnak, csakhogy. Itt vannak a melegek, betűz a nap, ami panelban a 8. emeleten korántsem praktikus, ezzel valamit kezdeni kell.

A függöny varrónőhöz mostmár nem megy el, majd megvarrom. Én. Kézzel. Mind a 4x140 cm-t. Majd csak figyeljetek.  

Eszter és Tollampapírom

...mert (hasonlóan) gondolkodó rokonlelkek, akik kifejezni is tudják. 

Nem vagyok stílusos, bassza meg, de tudtuk. Előkerült a szandál tegnap, és fény derült a lábkörmöm alatt lévő vérömlenyre, ami ott virít már a költözésünk óta. A müzlis tálat ejtettem el kipakolás közben és persze, hogy ráesett a lábamra is, mielőtt ripityára tört a kerámiapadlón.

Mondjuk azt, hogy ez a szexepilem, majd szép lakkokkal árnyalom.

Ha már nem írok, legalább "inspiráció" nélkül ne maradjatok. 

Volt bennem valami megmagyarázhatatlan, ismeretlen eredetű viszolygás a férfiak szexuális együttlétével kapcsolatban, amit nem tudtam hova tenni, viszont nagyon meg akartam érteni. Mert hát az még sem járja már, hogy míg lányokat látni együtt filmben, fényképen nem zavaró számomra, addig a pasik látványától szinte undorodok. Ne is lássam.

...persze Dave Grohl-könyv lett belőle. Olvasnivaló magány ellen, mint jó párszor az utóbbi időben. Fehérnemű helyett is, mert mire odaérek a boltba, mindig rájövök, hogy szép bugyiból annyi van már, azok is minek. 

Foo Fighters: All My Life

Mesélek, hogy borzadjatok, miket csinálok.

Nekem mikor lesz már barátnőm? 

Nem vagy még elkésve vele, kisfiam. Addig is élvezd a szabadságot. 

Szeretnék egy lány mellett szabad lenni. 

...az én Nagy Fiam. Tudja, mi a pálya. ♥ 

Biztos napszúrást kaptam a szoláriumban:), ahová azért járok el, hogy ha már nagy a fenekem és vastag a combom, legalább barna legyen. Voltunk kint a parkban játszani Banditával, és elgondolkodtam azon, vajon meddig leszek még elég neki? A korabeli gyerekek már jellemzően egyedül, vagy bandázva mennek le játszani, korizni, rollerezni, és csak idő kérdése, hogy így tesz ő is. Amúgy remélem hamar, mert hát mégis csak ez a világ rendje. 

M. szerint erősíteni kellene a szociális hálómat, ami szinte teljesen megritkult a költözésünk óta... Jó. Leginkább nincs olyanom azóta.

...ha leáll majd végre a szárítógép és fel tudok öltözni, mert nekem éppen tegnap este jutott eszembe kimosni a szennyesen kívül azokat a ruháimat is, amik nem piszkosak egyébként, csak mondjuk már rajtam volt x alkalommal 1-2 órát, mint a csöppet sem stílusos macinacim.

Amíg várakozok, megírom már az első olyan esetet, amikor anyukámmal emlékei szerint konfrontálódtam.

Szóval meg kellene tanulni ezt a félelem nélküli kifejezést, M. szerint akár időnként túlkompenzálva, hogy egyszer csak majd helyrebillenjen a mérleg nyelve és kialakuljon valamiféle egyensúly. A "bocs, hogy a világon vagyok"- attitűdöt elengedni állatira nehéz, egyelőre inkább nem megy, mint megy, és hát persze, hogy olyanokkal szemben van problémám mindig, akik bármilyen okból fontosak számomra.

Ez a dal is olyan hatással van rám, hogy ki tudja miért, de a vérem forr fel tőle. Milyen szerencsések a férfiak, akiknek nem kell elviselnie engem; csak meghallanám mondjuk ezt, és már bújnék is szegényhez, aki mellettem fekszik és viselni kénytelen... Nagyon szeretem ezt a számot; ma délután szembe jött velem FB-n is, nekem pedig eszembe jutott, hogy beteszem ide nektek esti hallgatnivalónak. Élvezzétek szex közben vagy helyette;) 

Type O Negative: Christian Woman 

Ma moziztunk, másfél év után. Egyik nagy előnye annak, ha az ember fia cseperedik az, hogy "felnőtt"-filmet is lehet már nézni vele módjával. Bevállaltuk a Noét 3D-ben, amitől picit tartottam, nem lesz-e sok neki (és nekem is)... Nem lett. Hatalmas élmény volt számunkra és ahogy láttam, a közönség jó részének detto. Ugyan nem sűrűn járok moziba, de ilyet még nem tapasztaltam film után, hogy az emberek nem felpattantak nyomban, hanem percekig csak ültek és néztek ki a fejükből kábán... Olyan arcot vágtak, mint akiknek eszméletvesztésből kell észhez térni. Nekem sem akaródzott menni sehová, csak  a könnyeimet nyeltem, a kicsim ugyan meghatódott nem volt, inkább lelkes: "hú, anya, ez király volt!" Darren Aronofsky rendezésében láttam már a Fekete hattyút is, ami után sejthettem, hogy ez is nagyot fog szólni, de erre nem számítottam. Aki a bibliai történet hű megjelenítését szeretné viszontlátni a mozivásznon, az csalódni fog, ha viszont előzetes elvárások nélkül, kellő nyitottsággal ültök be a moziba, valami olyat fogadhattok be, ami nem terem úton-útfélen... 

Az is volt még, hogy tegnap végre meg tudtam venni Banditának a rollert, amire már tavaly ősz óta vágyott. Az árának egy része karácsonyi ajándék volt*, azt pótoltam ki, hogy a jó idő érkeztével használhassa minél többet. A dolog okozott némi fejtörést, mert választék ebből is van bőven; majd az idő mondja meg, hogy jól döntöttünk-e. Begyűjtöttünk egy pár pingpong-ütőt és néhány labdát is, hogy alkalomadtán játszani tudjunk. Már alig várom, hogy egy igazán szép, szélmentes napunk legyen. 

Vettem egy csini inget, türkizkék rövidujjút. 

Nyűgös vagyok. 

*erről nem írtam azóta sem, béke poraira mostmár. 

...mindannyiszor látom meg, mindig csak ugyanazt érzem, hogy ujjongok belül. Persze lehetetlenebbnél lehetetlenebb helyzetekben nyilván, mint amikor mondjuk én talpig toprongyban fagyizok a fiammal és még le is csöpögtettem a pulcsim. Ehhh....

Ez a szám most az első sorai miatt kerül ide, mert olyan szépen visszaadja...

Mex: Számítok rád

...ébredjek fel, tudom. 

Szeretem azt, hogy itt csend van, nem ér el idáig az utca zaja. Hajnalban a madarak csivitolása kelt fel; a kávémat páholyban ácsorogva kortyolgathatom el szinte minden ébredés után. Szeretem nézni a kutyákat, ahogy játszanak lent a parkban. Egész kis baráti társaság gyűlik össze olykor, szerintem már a kutyusok is megismerik egymást találkozáskor. Kiderítettem már azt is, hogy szarka lakik a bölcsike udvarán. 

Szerettem volna venni virágládát, hogy beültethessem palántával; a közeli virágárúsnál virág lett volna rengeteg féle, edényt viszont nem tartanak, így majd kertészetet kell keresnem a közelben. Főztem finomat, és volt ebéd utáni pihengetés is filmezéssel és némi szundival. 

Valamikor késő délután bevettem a fejembe, hogy mozduljunk ki egy kicsit. Megértük azt, ami már régen fordult elő utoljára: Bandita olvasnivalót választott magának a könyvesboltban; remélhetőleg a végére is jár majd... Ahogy tapasztalom, a regények, hosszú történetek nem jönnek be neki, inkább a tudományos, ismeretterjesztő, gondolkodós könyvekre vevő, de nagyon örülök annak, hogy egyáltalán valami érdekli...:)

Filmet néztem ebéd után, mert nincs munkám nem volt kedvem dolgozni.

Miközben a parkban üldögéltem ebédidőben, befészkelte magát a fülembe ez a dallam, így adta magát a délutáni program, hamár... Kellett is a lelkemnek.

Presser Gábor: Nagy utazás

A privát blog ezennel zárolva, innentől csak meghívóval látogatható. Aki eddig jelentkezett, annak meg is küldtem az imént a meghívóját. Nem maradt le senki semmiről amúgy, még nem írtam oda új bejegyzést, de szerettem volna megszüntetni a párhuzamosságot is. 

Itt még nem raktam rendet teljesen, nagyon sziszifuszi meló, se időm, se kedvem gyorsabban haladni. Igazából nem is gondolom, hogy nagyon akarna bárki visszaolvasni, ha mégis olyan hivatkozásba botlanátok, aminek a linkje még nem lett javítva, kérem jelezzen kommentben és pótolom. 

Úgy tervezem, hogy ha odaát új bejegyzés születik, arról itt is hírt adok valamilyen formában, leginkább azért, hogy az egység fennmaradjon, ebbe a környezetbe belesimuljon legalább így. Szerintem úgy csinálom majd, hogy a tovább-link csak meghívósoknak fog megnyílni odaát, vagy ilyesmi. Kezdem talán majd azzal az olvasói kérdéssel hamarosan, hogy "mi a baj a tekintetemmel", hátha jobb lesz majd, ha leteszem, meg írni kellene már arról is, amiről maxinánál vetyengtem "legjobb nő"-lista témában.

Most viszont elmegyünk Banditával és megnézzük a 4-es metrót, ebédelünk és kávézunk Szép-kártyán, mert a főzéshez kp. kellene, amiből kevesebb van így hóvégén.

Az milyen király egyébként, amikor azért tudsz vendéglátóhelyen üldögélni hétvégén, mert a pénznek hijján vagy már?! :)

update (2014. március 30. 14:58): Na jó, asszem a lényeg megvan, így odaát le is vázlatoltam a cuccot. Azt azért rögzítsük már, hogy übermegagiga szívás import után formátumot javítani és a nem működő linkeket működőképessé tenni egyesével.A fármátumkorrekció ügyében hiába írtam az adminisztrátoroknak persze, még csak váalszra sem méltattak, így egyesével kellett belejavítanom a bejegyzések html-kódjába (amihez nem is értek ráadásul), ami viszont majd megnehezíti az esetleges sablonváltást... Ehhh...