In the cut
Ha visszagondolok a szenvedélyre, olyan voltam, mint a vak, aki nem fél a sötétben.
Semmi. Minden.
34
Még jó, hogy éppen mára voltam beírva fodrászhoz, így búcsút is vettem a szép hosszú hajamtól erős felindulásból, mert hiszen minek, ha nőbb nő nem leszek tőle úgysem...
A nap tanulságaival majd jövök máskor, mára eleget lelkiztem.
Na jó, kicsit mégis.
Az olyan "szeretet", ami mástól elfogadni és másnak adni nem enged, nekem egyszerűen nem kell és ilyet tőlem el sem várhat senki.
...nem meglepő, hogy ezt éppen ma rögzítem mementonak, ugye? :(
A sírós éjszakáról
Magamba zuhanós, szomorú ez a mai este, kiválóan alkalmas tehát arra, hogy szépről írjak, még ha fájdalmasan szép is az. Ömlengős bejegyzés lesz, készülj fel és ha nem bírod a szirupot, ne is olvasd tovább.
Iron Man 3
A kezdet mindig tiszta. Mindig izgalmas. Aztán jönnek a hibák és a kompromisszumok.Mi teremtjük a saját démonainkat.
A legújabb keresőkifejezés
Hogyan keserítsem meg a pasim életét?
...hát nem azt találtad, amit vártál. Remélem, magadba szálltál.
A "válasz" (update)
Nem tűnhet logikusnak éppen ezzel kezdenem a hiánypótlást, most azonban olvastam valamit, amiben lényegében benne van az, amit megfogalmazni próbáltam.
Elfogadás
Sokaknak sokszor még nehezebb, mint az adás.
Mi kell hozzá? Legyőzni az egot? Esetleg megérteni, hogy a szeretet nem kötés? Megküzdeni a "jaj, nehogy azt gondolja..." félelmekkel?
Megint NEM
Tegnap szólított le ez a férfi boltból hazafelé jövet. Éppen a kisfiáért ment az anyukához, amikor meglátott és leszállva a bicajáról bevárt a sarkon. A házunkig kísért, és fagyizni hívott minket ma délelőttre.
sms
Szeretlek. Jó volt veled.
A barátnőmtől kaptam♥
Most, visszaolvasva jövök rá, hogy nekem ilyet még soha életemben nem írt férfi. Nem gondolták úgy, vagy annyira nehéz leírni...?
Kényes egyensúly
Ez a nap is eljött. Egy virágot azzal nyírtam ki majdnem, hogy túlöntöztem... Most próbálom megmenteni, hátha megmarad, ha kap levegőt.
Barátok
Mégis van ez a feloldhatatlannak tűnő ellentét, amit érzek, látok szinte folyamatosan, és nem értem az okát...
Rivalizálás? Féltékenység? Sértettség? De miért? :(
Miért nem lehet együtt örülni a sikernek? :(
Mer' az apád...! Mer' az anyád...!
Tegnap este fél óra különbséggel, két felvonásban hallgattam végig ugyanazt a panaszáradatot, két szájból.
nagytörvényű! makacs! ha bevesz valamit a fejébe, nem lehet kiverni belőle! nem figyel rám! nem hallgat rám sosem! miatta nem megy az üzlet sehová sem! mondok valamit, rögtön a plafonon van tőle! ha én nem lennék, sehol sem tartanánk!
Nem is folytatom.
Két ember, akik szeretik egymást, de iszonyatosan elkúrták valahol az úton. Most, 34 év után pedig már fáradtak a változtatáshoz, csak a hibáztatás megy, de az nagyon.
De jó nekem, és ez már a langyos állóvíz-címke.
A legújabb keresőkifejezés
Kapcsolatban vagyok de boldogtalan
...és még mindig torokszorító. Remélem, segített neki valamerre indulni.
Tetkó, de hová?
Olyan helyre szeretném, ahol látom.
Nem egyszerű, mert két ilyen hely foglalt már;)
update (21:47): Ne legyen szőrösödős helyen, és ne legyen ráncosodós helyen. Szűkül a kör.
update (2013. 08. 14. 18:29): Most úgy érzem, hogy ez a két kritérium nem összeegyeztethető:)
Nem egyszerű, mert két ilyen hely foglalt már;)
update (21:47): Ne legyen szőrösödős helyen, és ne legyen ráncosodós helyen. Szűkül a kör.
update (2013. 08. 14. 18:29): Most úgy érzem, hogy ez a két kritérium nem összeegyeztethető:)
Történtek*
Sok idő telt el, úgyhogy csak azt tudom összeszedni már, ami nagyon megmaradt bennem, kb. időrendben.**
Új olvasnivaló a bloglistában
...addig is, míg összekapom magam.
Max és Maxina
Mert beszélnek egymással.
Új olvasnivaló a bloglistában
Retroberto megmondja kertelés nélkül. Nem akarom hosszan idézgetni, de nálam ez ütött eddig a legnagyobbat, mert röviden és lényegre-törően mondja ki a kimondhatatlant:
...és ha most azt kérdeznéd tőlem, miért bánkódok leginkább az után a kapcsolat után, azt mondanám neked, hogy ezért. Mert abban a kapcsolatban benne volt annak a lehetősége, hogy olyan kapcsolat legyen, ami a "rögvalóságot" elbírja. Lehetett volna ilyen szeretői kapcsolat is akár; sokszor az volt, amikor ő is Akarta, és nem illúziókat kergetett helyette. Hagyjuk, mert csak sírni fogok, most ilyenem van, talán fáradt vagyok nem sírni, talán most nagyon hiányzik nekem, de ez már a dráma címke.
update (2013. 08. 26. 8:45): Retroberto blogja valamiért nem elérhető. Talán befejezte, talán csak pihenteti a dolgot... Kár érte. Ha folytatja, újra elérhetővé teszem a bloglistában.
update (2013. 08. 26. 8:45): Retroberto blogja valamiért nem elérhető. Talán befejezte, talán csak pihenteti a dolgot... Kár érte. Ha folytatja, újra elérhetővé teszem a bloglistában.
Fáradt vagyok
De ezt most nem panaszkodásképpen írom, csak enyhítő körülményként kívánom előadni, hogy miért is nem írok többet. Igazából az van, hogy egy nap kivételével, amikor az az egyébként felejtős talim volt, egyetlen esetben sem értem haza 7 óra előtt, sőt csütörtökön 9 után estem be az ajtón.
Egyszerű
Tegnap délelőtt az jutott eszembe, hogy talán lemehetnénk strandolni egyet a Balcsira. Bandita hétfőtől majdnem egy hónapig oda lesz apájánál és a maminál, és szerettem volna neki adni valamit, ha már egyszer nyaralásra nem telik idén (sem).
Gyorsan megnéztem a térképet, melyik balatoni strand van a legközelebb hozzánk, osztottam-szoroztam, és szépen össze is állt a szombat délutáni program. Aztán ebéd közben beugrott, hogy mi lenne, ha elhívnánk B-éket is a gyerekekkel. Kicsit át kellett szervezniük hozzá a napjukat, mert B. dolgozott volna délután, de szerencsére elég nagy volt a kísértés ahhoz, hogy átpakolja inkább minden dolgát mára és velünk tartsanak családilag.
Az égiek velünk voltak; bár olykor lógott az eső lába, sőt egy-egy esőcsepp is az orromon landolt néha, igazán csak akkor kezdett el esni, amikor már hazafelé tartottunk.
A gyerekek a vízben, a legkisebb vízipisztollyal lövöldözött ránk, miközben B-vel a vízben áztattuk a lábunkat, nekem pedig nem volt a világon semmi bajom. Aztán feküdtem a pokrócon, néztem az eget, fényképeztem a felhőket szokás szerint, és megint csak gusztustalanul boldog voltam.
Boldognak lenni annyira egyszerű, ha megértjük, hogy konstans boldogság nincs, viszont tele az élet boldog pillanatokkal. Csak észre kell venni.
A képen a kismadár csókolózik éppen a kutyussal.
A nap kérdése
Mit akar egy pasi a tőle 7 évvel idősebb nőtől?!
Basszus délelőtt bent voltam a bankban, az imént pedig ott várt FB-n az ügyintéző srác jelölése, majd nem telt el 5 perc a visszaigazolásomtól, és már jött is az üzenete.
A "Milf" szót látja a homlokomon, vagy mi a fene? Nem az első lenne :(
Kezdek megint pánikba esni.
Diéta
...mert tegnap egy jó kis gyomorrontással tért haza Bandita a vendégségből. Nem vészes, a hasa fáj egy picit, meg persze rohangál a vécére két óránként. A köztes időben pedig örömködik, hogy kólázhat legalább. Szolidaritásból diétázok vele én is, mert az csak nem járja, hogy amíg ő éhkoppon, én jóízűen falatozzak mellette. Olvasgat módjával, tévézik és persze gépezik. Néha eltűnik a szobájában, majd visszatér hozzám, mert elég volt egyedül.
Caché
Megint egy film, ami odabaszott rendesen.
Leginkább arról szól - szerintem -, hogy egy számunkra bagatell tettünk hatása valaki máson ott lehet egész további életében, meg arról is, hogy a felelősség vállalása a szembenézéssel kezdődik.
Hétvége egyedül
Bandita barátozik ma délutántól, és mivel a vendéglátók nem a városban laknak, majd csak hétfőn hozza haza az apuka munkába menet. Én egyedül, de magányosnak még sem érzem magam.
Napok és a bánatom
Meg akartam ezt örökíteni, csak elmaradt. Hétfőn egy hirtelen jött ötlettől vezérelve megcsörgettem egy régi barátnőmet, tudunk-e összefutni egy kicsit, ha már Budapesten vagyok. A Kossuth tér melletti Nagy Imre szoborhoz beszéltük meg a találkozót; odaértem már korábban, amit nem bántam, mert így legalább tudtam pihengetni egy kicsit. Rettentően elfáradtam, mert nagyon sokat gyalogoltam, nem éppen alkalmas cipőben, és nagyon melegem is volt. Egy üveg hideg ásványvízzel a kezemben leültem egy árnyékos padra, kibontottam a lábaim a szandálok szorításából, és felhúztam őket a padra.
"Csak az a szex..."
Visszanézve az e heti bejegyzéseket, megint eléggé elvesztettem a fonalat. Jó. Nagyon nem történik semmi, ami mégis, annak nagy része szót nem érdemel, ami érdemelt, azt azért rögzíteni nem mulasztottam el.
Egy jól betalált tegnapi mondatnak köszönhetően vannak fejlemények, csak valahogy írni még nem tudok róla. Ettől nagyobb baj, hogy azt sem tudom, helyes-e az, ha ide kerül, miközben persze pontosan tudom, hogy nekem mindig segíti a megértést, ha a gondolatok káoszában rendet teszek az írással.
Nem tudom, mi legyen, régen voltam blog-ügyben ilyen tanácstalan.
Holnap vizsga, ilyen dekoncentráltan megyek oda.