Bandita barátozik ma délutántól, és mivel a vendéglátók nem a városban laknak, majd csak hétfőn hozza haza az apuka munkába menet. Én egyedül, de magányosnak még sem érzem magam. 

Nagyon finom a tepertőkrémes parasztkenyér paradicsommal, de talán az én koromban már túlságosan nehéz; felmerült bennem, hogy ideje lenne már áttérnem kímélőbb étrendre. Mondjuk amúgy sem volna hátrány, ha vinnék valami rendszert a dologba, mert az milyen már, hogy egyik este semmi, másik este egy joghurt, megint máskor ilyen finomság. Csak tudod az van, hogy jajúristen, de isteni, főleg fürdőkádban elnyúlva, kád széléről fogyasztva! Napi ötszöri étkezés, sok gyümölcs és zöldség, némi fehérje, kevés szénhidrát és zsír. De ezek már megint olyan korlátok, amiket én nem viselek. Például sosem jelenteném ki magamról, hogy vega vagyok, akkor sem tenném, ha tényleg az lennék, egyszerűen csak nem ennék húst, ha nincs kedvem és ha sokáig nem lenne, akkor sokáig nem tenném. Amúgy egyszer volt olyan, hogy 3 hónapig nem bírtam húsra rá se nézni, de az akkor volt, amikor elmentünk a biosz-faktosokkal boncolásra, ahol egy olyan idős bácsit vettek kezelésbe, akit előtte két hétig kerestek a Tiszában. Borzasztó volt. Viszont megtudtuk, hogy az agya átlagos méretűnek volt mondható, rádobták a mérlegre (azért írom így, mert tényleg  csak úgy rádobták, lelketlenül), ami 1 kilósnak mutatta. Na ott ájultam el, de sajnos ez már a vége volt, így nem maradtam le szinte semmiről. Mikor a testét felnyitották, akkor azt úgy csinálták, hogy felvágták, majd a boncmester a két kezével széthúzta a vágás két oldalát; a bácsi bőre úgy gyűrődött fel, mintha nem is tudom, miből lenne, majd úgy maradt, dermedten. Utána még hónapokig rémálmok gyötörtek, mert a bácsi éppen úgy nézett ki, mint az egyik nagypapám, ami miatt aztán mindig a papit véltem látni rémálmaim boncolásán. 

Mennyi minden szart hurcol az ember magával a múltból, nem?! Sokszor gondolok arra, hogy jó lenne, ha kapható lenne a boltokban valami kis kütyü, amivel szelektív amnéziát lehet előídézni, esetleg lehetne a fejünkön egy delete-gomb, ami töröl néha ezt azt, amitől kívánatos megszabadulni. 

Amúgy most bevackoltam magam az ágyba meztelenül, került némi vörösbor a hűtőből és a Trónok harca 3. évad hozzá ráadásnak a laptopon mindjárt indul.

Most így jó nekem.