Nézd csak, mit kaptam Cicától!

Persze megint megcsúsztunk, így aztán mikor a jóbarátom felhívott, hogy jók vagyunk nála egy fuvarra a megázást elkerülendő, nem vitatkoztam.
Szóval a Doktornő hétfőn reggel 9 órára adott időpontot, és mivel ezt telefonon, részemről elég kutyafuttában beszéltük meg, nem is gondoltam bele ennek a jelentőségébe mélyebben.
A statgép szerint ez a leggyakoribb keresőszó, amivel a blog.hu főoldalán rám találnak. /Majd persze mennek is tovább, mikor rájönnek, hogy mellélőttek:)/ Király.
Akkor most ennek örömére elmesélem, hogy ebédidőben kinéztem magamnak megint két harisnyát. Az egyik sötétkék, ami rózsaszín szivecskékkel van tele, a másik mélybordó, rajta bézs pöttyökkel. Épp nekem valók:)
Én ma így tüntettem a szürkeség ellen és színt vittem ebbe a borongós és fénytelen napba csakazértis. Még a bugyim és a melltartóm is piros volt, mert nehogy már...:)

Persze lógok még hétfő óta egy igazán fontos történés elmesélésével. Csak tudod az van, hogy nem vitt rá a lélek még, mert olyan jó a kedvem, amíg nem gondolok rá és sokkal üdítőbb a gyönyörűséges álmomról (aminek még most is hatása alatt vagyok), a szeretet mibenlétéről, a héten kiolvasott könyvről, a tegnap látott mesefilmről és a legújabb cuki piros harisnyámról írogatni...
De pótolom még a héten. Mert ugye nem lehetek megúszós, ha egyszer utálom, ha valaki megúszós?:(
Update 2012.10.14. 11:48: Na jó... Ha nem is héten, de záros határidőn belül nyilatkozok. Nem rossz dolog tulajdonképpen, ennek ellenére lelkierőm nincs hozzá továbbra sem (kifogásom annál több, hogy miért nem). A statokat elnézve senki nem marad le semmiről. Ja... Ez meg már a nyafogás címke.
Bizonyos részeit olvasva úgy éreztem, mintha ezt már valamikor valahol olvastam volna, mintha ez a tudás az enyém lenne már. Viszont vannak benne olyan momentumok, amelyek a mindig mindent megérteni és logikus rendszerben látni akaró jogászagyamnak túl megfoghatatlanok. Közben valamiért megnyugtat nagyon.
Elolvasom ismét...
Ha azt kérdezné valaki tőlem, mi az a legfontosabb dolog, amit ebben a kapcsolatban megtanultam, akkor az jut eszembe elsőre, hogy a szeretet mibenléte értékelődött át számomra nagyon.
Ma megosztottam a Doktornővel a félelmeimet és a változást is, ami bennem az utóbbi időben végbemegy, és azt mondja, hogy szerinte az mindenképpen jó jel, hogy - még ha lassan és fokozatosan is - olvad a jegem. Szerinte a gyógyulás jele és akkor a lelki kötés is oldódik már el.
Kellett nekem ezt a csókolózós videót, meg a múltkor egy másik őszi erdős klipet annyiszor megnézni...
Ma volt egy kis időm, ami jól jött, mert meg kellett vizsgálnom, mi megy végbe bennem, amire kiválóan alkalmas pl. a kávézás kora délelőtt és ebéd után. Van annak előnye, ha az embernek nincs szobatársa, néha áldásos a magány.
...csak nincs kinek.
Micsoda hülyeség már egyébként, hisz elvileg magamnak írok és emlékbe Banditának, mégsem megy úgy, ha nincs olvasó. Pár hétig volt egy visszatérő látogató, ami jó kedvre derített, mert - bár nem tudtam, hogy ki az - törődésként és érdeklődésként éltem meg, olyan jól esett és inspirált nagyon. Aztán kiderült, hogy ki volt és miért volt, és el is hagyott, én pedig most nagyon csalódott vagyok. Utána nem is maradt senki, csak néha egy-egy kereső, aki nem engem keres, nem érez engem.
Így inkább nem...:(
Alfredo és Violetta, a tüdőbeteg kurtizán egymásba szeretnek. Violetta leszámol régi életével és vidékre költöznek a pasi házába.
Mindig mondogatom, hogy utálom, ha valaki megúszós, így aztán én sem akarok az lenni:(
Megjött a válasz a bíróságtól: azt írják, hogy tárgyalás nélkül nincs lehetőség a bizonyításra, ezért nem tudja vizsgálni a felvetéseim igazságát. Az iratok alapján vétkesnek tűnök, de a 30000 Ft bírság túl sok, a vezetéstől eltiltás pedig szükségtelen; csak 10000 Ft és 6 pont a büntetésem.
Ez jó hír is lehetne akár, csak ettől én még mindig nem tudom, mi történt:(
Holnap nagy nap, mert szerencsére előrelátó voltam: tudtam, hogy kelleni fog valami kis lelki tuning, és augusztusban megajándékoztam magam magunkat egy kirándulással a Medveszurdokba. Szakszervezetes, szóval semmi extra.
...én voltam ma a legcsinibb szülinapos lány a városban, és senki nem láthatta rajtam, hogy belül zokogok.
Micsoda kegyetlen dolog ez egyébként tényleg: titok voltam, és így minden titok, ami hozzá köt(ött); titok az öröm, titok a fájdalom... Néznek rád, nem értik, miért fátyolos a szemed, mikor örülnöd "kellene".
Nem tudok aludni, ébren tartanak az emlékek, pedig közben már átfordult a naptár is. Alvás helyett most is, mint ezen a napon a legtöbbet mindig egy apró Angyalkára gondolok, aki leszállt egy kicsit a földre, de úgy döntött, hogy nem tetszik neki ez a világ, nem kéri a szülőket, akikhez a véletlen küldte, így inkább visszament az égbe...
Ez már a negyedik év, hogy a szeptember 11-től kezdődő egy hetet mindig nagyon nehezen viselem.
Így bírta az előbb Norbi emlegetni Rékát az Aktívban.
Bazmeg... Na akkor én itt és most ünnepélyesen megfogadom magamnak, hogy ha ebben az életben még összekötöm az életem bárkivel, az tuti, hogy amint a száján kiejti felém/velem kapcsolatban, hogy Anya, Anyácska, Asszony, Anyjuk, stb... Hát én nem is tudom, mi lesz, de semmi jó. Mert ez már a vég. Egy lapát föld a kapcsolat sírjára. Akkor már inkább hívjon Jenőnek télleg...
Annak pedig sokszor nagytakarítás a vége, ami közben szólt a rádió, ahol a Magyar dal napja volt, és főztem finomat is.