Persze megint megcsúsztunk, így aztán mikor a jóbarátom felhívott, hogy jók vagyunk nála egy fuvarra a megázást elkerülendő, nem vitatkoztam.

Miután viszont Banditát kitettük, eszembe jutott, hogy mégis csak szeretnék megázni egy kicsit, ezért megkértem, hogy ne tegyen ki engem a melóhelynél, majd visszasétálok vele a parkolóból inkább. Utálom az esernyőt, ami miatt viszont a kabátom kapucnis, így meg tudtam kicsit ázni úgy, hogy a hajam mégsem lett bongyi:) Van abban valami izgató, mikor a tekintetem a szakadó esőben az ég felé emelem, és hagyom, hogy a hűvös eső simogassa az arcom. Olyankor mindennél jobban érzem, hogy élek. Mondjuk a kontaktlencsém már nem élvezte annyira... Hülye én.

Délelőtt pedig meló helyett a Piedra-folyó partján ültem és sírtam olvastam, teáztam, kávéztam, zenét hallgattam. (Most meg naplót írok). Enyhítő körülményként kérem figyelembe venni, hogy ki vagyok idegileg a holnap délutáni tárgyalásomtól, aminek a végén sok ember 3 évnyi munkájáról mond a bíróság ítéletet. Az enyémről is.