De ezt most nem panaszkodásképpen írom, csak enyhítő körülményként kívánom előadni, hogy miért is nem írok többet. Igazából az van, hogy egy nap kivételével, amikor az az egyébként felejtős talim volt, egyetlen esetben sem értem haza 7 óra előtt, sőt csütörtökön 9 után estem be az ajtón. 

Egészen egyszerűen nem tudok betelni vele, úgyhogy ma késő délután megint ott kötöttem ki. 

Mit sem törődve a konvenciókkal, rossz gyerek módjára mezítlábasan sétálgatok az emberek között, akik éppen úgy néznek rám, mintha tényleg a Holdról jöttem volna, kezemben a cipőmmel...

Hiányzik Bandita. Igazából mindenki, aki számít, messze van, ami miatt picit szomorkodok, de csak akkor, amikor ráérek szomorkodni:)

...de egy ilyen vasárnapi nyárestére is éppen jó. 

Tegnap délelőtt az jutott eszembe, hogy talán lemehetnénk strandolni egyet a Balcsira. Bandita hétfőtől majdnem egy hónapig oda lesz apájánál és a maminál, és szerettem volna neki adni valamit, ha már egyszer nyaralásra nem telik idén (sem).

Gyorsan megnéztem a térképet, melyik balatoni strand van a legközelebb hozzánk, osztottam-szoroztam, és szépen össze is állt a szombat délutáni program. Aztán ebéd közben beugrott, hogy mi lenne, ha elhívnánk B-éket is a gyerekekkel. Kicsit át kellett szervezniük hozzá a napjukat, mert B. dolgozott volna délután, de szerencsére elég nagy volt a kísértés ahhoz, hogy átpakolja inkább minden dolgát mára és velünk tartsanak családilag. 

Az égiek velünk voltak; bár olykor lógott az eső lába, sőt egy-egy esőcsepp is az orromon landolt néha, igazán csak akkor kezdett el esni, amikor már hazafelé tartottunk. 

A gyerekek a vízben, a legkisebb vízipisztollyal lövöldözött ránk, miközben B-vel a vízben áztattuk a lábunkat, nekem pedig nem volt a világon semmi bajom. Aztán feküdtem a pokrócon, néztem az eget, fényképeztem a felhőket szokás szerint, és megint csak gusztustalanul boldog voltam. 

Boldognak lenni annyira egyszerű, ha megértjük, hogy konstans boldogság nincs, viszont tele az élet boldog pillanatokkal.  Csak észre kell venni. 

A képen a kismadár csókolózik éppen a kutyussal. 

A mögöttem lévő évek felidézésből már nem sok van hátra, most viszont kicsit megálltam, mert gondolkodnom kell. Eddig azt hittem, hogy a szakításkor elhangzottak ütötték rajtam ezeket a mély sebeket, amiktől szenvedek, de a legutóbbi fejezet óta már korántsem vagyok olyan biztos ebben. 

Ezt is megértük a XXI. században: átutalással vagy csekken rendezhető a tankönyvek ára. VÉGRE! 

Basszus délelőtt bent voltam a bankban, az imént pedig ott várt FB-n az ügyintéző srác jelölése, majd nem telt el 5 perc a visszaigazolásomtól, és már jött is az üzenete. 

A "Milf" szót látja a homlokomon, vagy mi a fene? Nem az első lenne :( 

Kezdek megint pánikba esni. 

...mert tegnap egy jó kis gyomorrontással tért haza Bandita a vendégségből. Nem vészes, a hasa fáj egy picit, meg persze rohangál a vécére két óránként. A köztes időben pedig örömködik, hogy kólázhat legalább. Szolidaritásból diétázok vele én is, mert az csak nem járja, hogy amíg ő éhkoppon, én jóízűen falatozzak mellette. Olvasgat módjával, tévézik és persze gépezik. Néha eltűnik a szobájában, majd visszatér hozzám, mert elég volt egyedül.

Karácsonyra Banditának vettem egy elektromos fogkefét. Nem csak szép és ügyes, de még okos is hozzá, mert jelzi a két perces fogmosás végét. Pár hete jöttem rá (nem röhög), hogy végül is használhatnám én is, az én koromban még jobban oda kell figyelni erre is ugyebár.

Tök jó, mert én csak békésen leülök a kád szélére, rákönyökölök a mosdókagylóra, és elálmodozhatok bármiről, amíg a kütyü végzi a dolgát a számban. Nincs is ezzel gond, csak hát megint azok a fránya korlátok... 

...mert basszus milyen már, hogy egy fogkefe mondja meg nekem, hogy meddig mossam a fogam!

Fuck:)

Megint egy film, ami odabaszott rendesen. 

Leginkább arról szól - szerintem -, hogy egy számunkra bagatell tettünk hatása valaki máson ott lehet egész további életében, meg arról is, hogy a felelősség vállalása a szembenézéssel kezdődik.

Valamiért hallgat. Szokatlanul régóta. Várod a szavakat, számolod a napokat... 1,2, .... , 9, 10, ... Aggódsz is, hogy mi lehet a baj. Nem vagy megúszós, ezért úgy döntesz, hogy írsz most már. Megírod, mennyire hiányzik neked "minden", és ugye nincs gond. Válaszra nem számítasz, mégsem jön a gyomorremegés. Már megtanultad, hogy az ő nem-válaszolása nem a vihar előtti csend. Vársz nyugodtan, és nem is kell sokáig várnod. Csak pár órát. Este lefekvés előtt leülsz a gép elé, és azt látod, hogy éppen most törte meg a csendet és nemsokára... 

...kívántál és teljesült, a "hiányzol" pedig nem érzelmi zsarolás. 

Bandita barátozik ma délutántól, és mivel a vendéglátók nem a városban laknak, majd csak hétfőn hozza haza az apuka munkába menet. Én egyedül, de magányosnak még sem érzem magam. 

Meg akartam ezt örökíteni, csak elmaradt. Hétfőn egy hirtelen jött ötlettől vezérelve megcsörgettem egy régi barátnőmet, tudunk-e összefutni egy kicsit, ha már Budapesten vagyok. A Kossuth tér melletti Nagy Imre szoborhoz beszéltük meg a találkozót; odaértem már korábban, amit nem bántam, mert így legalább tudtam pihengetni egy kicsit. Rettentően elfáradtam, mert nagyon sokat gyalogoltam, nem éppen alkalmas cipőben, és nagyon melegem is volt. Egy üveg hideg ásványvízzel a kezemben leültem egy árnyékos padra, kibontottam a lábaim a szandálok szorításából, és felhúztam őket a padra. 

Na jó,  akkor először is tisztázzuk: a szerelem számomra nem több, mint vágy, vonzalom, felébredt érdeklődés, szóval kémia, kémia, kémia, tehát semmi olyasmi, amire önmagában egy életet építünk. Rögzíteni kívánom azt is, hogy számomra a kívánás is érzés, meg a vágyakozás is, meg a vonzódás is, tehát amikor az "érzéseimről" írok, akkor se tessék megijedni.

Vasárnap esti zene. Miközben hallgatom, érzem, hogy tér vissza belém az élet, az ereimben a vér szinte a zene ritmusára lüktet...

Visszanézve az e heti bejegyzéseket, megint eléggé elvesztettem a fonalat. Jó. Nagyon nem történik semmi, ami mégis, annak nagy része szót nem érdemel, ami érdemelt, azt azért rögzíteni nem mulasztottam el.

Egy jól betalált tegnapi mondatnak köszönhetően vannak fejlemények, csak valahogy írni még nem tudok róla. Ettől nagyobb baj, hogy azt sem tudom, helyes-e az, ha ide kerül, miközben persze pontosan tudom, hogy nekem mindig segíti a megértést, ha a gondolatok káoszában rendet teszek az írással. 

Nem tudom, mi legyen, régen voltam blog-ügyben ilyen tanácstalan. 

Holnap vizsga, ilyen dekoncentráltan megyek oda. 

A lemezajánló pedig - ahol találtam - itt olvasható.

Extreme: Ghost

...mert jövő héten G. szabin lesz:(

Kincsre leltem az imént. Olyan furcsa nekem ez a lemez, semmihez nem tudom hasonlítani az eddig hallottakból, mégis nagyon szerethető... 

Akkor kellett volna szólnia, amikor kerekeztem haza a melóból a délutáni vihar után. Micsoda párosítás lett volna! Kérek holnapra egy maihoz hasonló zivatart, hogy pótolni tudjam! A fülembe majd ez a lemez duruzsol, miközben az álmos nap éppen bújik elő a felhők közül...

Volbeat: Gutar Gangsters & Cadillac Blood (full album)

Banditáék ma reggel 3 napos osztálykirándulásra mentek.

...mert hát ugye Banditának szeptembertől egyedül kell iskolába járni és délután hazajönni. 10 évesen ennek már nem szabad problémát jelenteni a tanító nénik szerint sem. Egyébként kb. 500 méterről beszélünk, egy L alakot kell megtenni, két kis utcán, nagyrészt családi házak között, nem is túl forgalmas részen. Olyan volt már többször, hogy egyedül maradt itthon pár órát, a boltba is átmegy gond nélkül a következő sarokra, de iskolába nem ment még önállóan és haza sem jött még sosem. Egészen kedd reggelig. 

Innentől fogva a "Névtelen" kommentek törlésre kerülnek. Ha rájövök, hogy valaki váltogatja a neveit, szintén törlöm a hozzászólását. Nem sok olvasó jár erre, max 10 lehet, akik közül is csak pár olyan, aki rendszeresen, nevét adva, korrekt módon reagál az olvasottakra. Ők is megérdemlik azt a tiszteletet, hogy vállald névvel a hozzászólásod. 

Itt előzetes moderáció nincs, mert véleményszabadság van, DE. 

Ha hozzá(m) akarsz szólni, pláne ha degradálóan, legalább neved legyen már hozzá! 

Múlt héten csütörtökön, ebéd közben G. megkért engem, hogy olvassam fel neki azt a bejegyzést, amit róla írtam. Amikor ahhoz a részhez érkeztem, ami arról szólt, hogy elköltöztem másik irodába, rákérdezett valamire, ami már jó ideje foglalkoztatja elmondása szerint. Azt kérdezte tőlem, hogy nem látok-e összefüggést a "videós" reggel és a között, hogy rá egy hétre másik szobába kértem magam...? Egyáltalán mi történt akkor?