Gyakorolunk
...mert hát ugye Banditának szeptembertől egyedül kell iskolába járni és délután hazajönni. 10 évesen ennek már nem szabad problémát jelenteni a tanító nénik szerint sem. Egyébként kb. 500 méterről beszélünk, egy L alakot kell megtenni, két kis utcán, nagyrészt családi házak között, nem is túl forgalmas részen. Olyan volt már többször, hogy egyedül maradt itthon pár órát, a boltba is átmegy gond nélkül a következő sarokra, de iskolába nem ment még önállóan és haza sem jött még sosem. Egészen kedd reggelig.
Az volt az elgondolás, hogy ezen a héten a közlekedést gyakorolja, jövő héten pedig már a felkelést, elkészülést, bezárást és elindulást is megpróbáljuk önállósítani. Kulcsa már jó ideje van, bár még arra nem volt szükség, hogy egyedül használja, csak arra tartottuk, hogy belülről bezárkózzon, ha egyedül van itthon (ebből adódott is probléma, mert belülről a felső zárhoz nem kell kulcs).
1. felvonás (kedd)
Reggel én kicsit még maradtam itthon, egyedül indult el 7:40-kor, zárta az ajtót maga után. Megbeszéltük, hogy ha beér az iskolába, felhív, majd kikapcsolja a telefonját.
Megvolt minden gond nélkül.
Délután is szépen felhívott edzés után, hogy indul haza, fél úton az iskolából értem utol bicajjal.
2. felvonás (szerda)
Reggel ugyanaz volt a megbeszélés, mint előző nap; ment is minden simán ennek megfelelően.
Délután négykor éppen elindultam az irodából, amikor megbeszélés szerint csörgetett, hogy kilépett a suliból. Nekem úgy 20 perc séta hazaérni; fél úton járhattam, mikor keres, hogy a felső zárhoz nincs kulcsa. Én állítottam, hogy van, ő állította, hogy nem nyitja egyik kulcs sem... Rutintalan versenyző voltam én is, mert nem jelöltem meg neki a kulcsokat, így nem is álltam le vele vitázni, várjál kisfiam 10 percet, mindjárt otthon vagyok. Persze a kulcs jó volt a zárba, csak éppen ügyetlenkedett a kis lükém. Hű, de mérges volt magára, amiért a lépcsőházban kellett ácsorognia potyára. Bátorítottam, hogy no para, legközelebb menni fog.
3. felvonás (csütörtök) - 1. szín
Reggel én kicsit még maradtam itthon, egyedül indult el 7:40-kor, zárta az ajtót maga után. Megbeszéltük, hogy ha beér az iskolába, felhív, majd kikapcsolja telefont.
Nem hívott.
Hívtam négyszer 8 óráig: nem vette fel, de KICSÖNGÖTT!
Agyam elborult, mi baj lehet, úristen, irány a suli. Mire odaértem, már becsengettek. Futólépésben az osztályhoz, gyerek kardigánja, cipője ott virított a szekrényében. Megkönnyebbülés volt, hogy minden rendben. Leültem, felhívtam a főnököm, hogy sorry, de kések, gyereket kell nevelnem az első szünetben.
Csengetéskor jött ki az én gyönyörűm tele szájjal vigyorogva, "Szia Anya, hát Te?!:)"
A tanító néni megjelent mögötte, magyarázkodni nem kellett, végighallgatta a beszélgetésünket és értett mindent:)
Drága életem, nem felejtettél el valamit?
Upsz, nem hívtalak fel!:) - somolyog.
A telefonod hol van? Hozd csak ide anyának! - mondom neki, arcomon egy hiéna vigyorával. (megy a telóért, adja a kezembe)
Négyszer hívott téged a_te_jó_édes_anyád... ANYÁD! Na és nincs is kikapcsolva...?!
Hátőőőő.... Bocsi.... - és behúzott nyakkal kapcsolja ki és rakja el a telot a táskájába.
Nagy levegő, kifúj, nem nyúztam meg, megígértettem vele, hogy legközelebb jobban figyel, délután iskola után bekapcsol és hív, mert nekem le kell dolgozni a mínuszokat.
3. felvonás (csütörtök) - 2. szín
Délután 4 óra. Ülök az irodában, verem a gépet, hív is rendben, hogy kilépett a suliból.
Megbeszéljük, hogy nem marad ügyiben, hanem hazamegy és megcsörget, ha otthon van már.
Eltelik 5 perc, nem hív. 10 perc, nem hív. Hívom 5-ször, nem veszi fel.
Tollat ledob, gépet kikapcsol, csörtetek haza ezerrel.
Nyitom az ajtót, cipő a bejárat mellett, az én kis drágám pedig békésen ül a számítógép előtt, fején a fülhallgatóval játszik.
Ugye mondanom sem kell, Kedves Olvasó, hogy olyat kapott, amit nem rakott zsebre?!
Nem, nem vertem meg, idejét nem tudom, mikor kapott tőlem akár csak egy maflást, de olyan toporzékolást csaptam, hogy ihaj. Mert kapja be, de télleg. Aztán persze megbeszéltük, mikor lehiggadtam. Újra elmagyaráztam neki, mennyire fontos, hogy komolyan vegye ezeket.
4. felvonás (péntek)
Csodák csodájára a reggel és a délután is ment zökkenőmentesen. Bezárt, elment, hívott, kikapcsolt, bekapcsolt, hívott, hazaért, és otthon talált (azt mondtam neki, hogy még a városban vagyok, majd megyek).
Volt öröm.
Majd csak megtanuljuk.
Ő az önálló, felelős közlekedést, én az elengedést. Csak addig ne hulljon ki minden szál hajam.
Egyébként az van, hogy egészen pontosan tudom, hogy képes rá, amikor nem hívott fel és nem vette fel, akkor is biztos lehettem benne, hogy rendben van minden.
De szeretném, ha megtanulná, hogy a szabadság nem egyenlő a szabadossággal, és az önállóság nem jelentheti azt, hogy szarok másokra, hogy csak úgy élek bele a világba, és átlépek másokon.
Egyébként az van, hogy egészen pontosan tudom, hogy képes rá, amikor nem hívott fel és nem vette fel, akkor is biztos lehettem benne, hogy rendben van minden.
De szeretném, ha megtanulná, hogy a szabadság nem egyenlő a szabadossággal, és az önállóság nem jelentheti azt, hogy szarok másokra, hogy csak úgy élek bele a világba, és átlépek másokon.
