Semmi. Minden.

2013.aug.23.
Írta: HoldViola 2 komment

Jó.

Akkor most rögzítsük: Holdviolának nem szabad a lábát betennie a Váci utcára, sőt sokkal jobban tenné, ha egyáltalán nem tenné be a lábát a Vörösmarty térre sem. 

Tovább

Mer' az apád...! Mer' az anyád...!

Tegnap este fél óra különbséggel, két felvonásban hallgattam végig ugyanazt a panaszáradatot, két szájból. 
nagytörvényű! makacs! ha bevesz valamit a fejébe, nem lehet kiverni belőle! nem figyel rám! nem hallgat rám sosem! miatta nem megy az üzlet sehová sem! mondok valamit, rögtön a plafonon van tőle! ha én nem lennék, sehol sem tartanánk! 
Nem is folytatom. 
Két ember, akik szeretik egymást, de iszonyatosan elkúrták valahol az úton. Most, 34 év után pedig már fáradtak a változtatáshoz, csak a hibáztatás megy, de az nagyon. 
De jó nekem, és ez már a langyos állóvíz-címke.

Túlérzékeny

A mai nap mérlege 3 masszív megbántás, amikor már pusztán a hangnem is könnyeket csalt a szemembe. Két esetben úgy, hogy még csak nem is magántermészetű volt a beszélgetés, egyikőjüket ráadásul még csak nem is ismerem személyesen. Legalább a háromból ketten nem látták a könnyeim, mert velük virtuálisan folyt a társalgás. Ez is valami. 
Hiába próbálom helyre rakni magam, most úgy érzem, e tekintetben nem is fog sikerülni sosem. Elég egy kis irónia, amit a másik még csak nem is bántásnak szánt... elég egy hangos szó, egy kis "keménykedés", és nekem már ott is a gombóc a torkomban, a gyomromban pedig ugyanaz a remegés... Úgy lebénulok, hogy visszavágni, magamat ténylegesen megvédeni képtelen vagyok, kihátrálok a beszélgetésből inkább, csak hagyjanak békén. 
Van, ami nem tud elmúlni nyomtalanul, de annyira szeretném, ha ezt nem hagyta volna itt nekem.

Ezzel viszont el is dőlt a tetkó de hová kérdés. 

Sleep debt

Ezen legalább tudok segíteni. 
Átaludtam a szombat délelőttöt, és a tegnap délután nagy részét is. Majdnem jó már... A fél hatos keléssel nem lenne gond, ha esténként eltenném magam időben, nem pedig 11 körül botorkálnék ágyba kelletlenül. Most, így egy hónap Budapestre ingázás után véletlenül kiderült, hogy a bérleteseknek nem kell gyorsvonati pótjegyet váltani, ami azt jelenti, hogy 15 perccel tovább alhatok, de legalábbis nem kell kétségbeesnem, ha véletlenül elszöszölöm az időt a reggeli készülődés közben. Az élet apró örömei:) 

Ma csak reblogolok, hogy ti is csókolózzatok! :)

Nem tudok ugyanis ehhez mit hozzátenni, egyszerűen nem, másról írni pedig olyan prózai lenne ezek után.

Legfeljebb egy költői kérdés kívánkozik ide: 
Ki volt az a barom állat, aki a Kissre a "sátánista" címkét sütötte?!

Kiss: See You Tonight

update (2013. 08. 20. 21:27): Nnnna jó. Én erről nem tudok lejönni.

Főztem finomat

Baconba göngyölt csirkemellet, héjában sült krumplival és salátával. Igazából semmi extra, ami viszont mennyeivé tette a cuccot, az a pár csepp balzsamecet, amit a saláta kapott. Nagyon rá vagyok kattanva mostanában, mert nagyon finom a zamata. Ezúttal jó volt azért is, mert picit könnyített a baconön.

Van képem is hozzá, nem a Pinterestről;)

Leginkább magányos

...a meg nem értettség magánya ez most, ami bánt engem. Nem értenek, nem éreznek, vigyáznom kell, hogy mit mondok, milyen véleményt fogalmazok meg, mert rögtön elítélő jelzőkkel illetnek. Most mondhatnád nekem, hogy ne törődjek vele, mert csak a saját fejükben lévő korlátok mentén ítélkeznek felettem, de marhára nem vigasztalnál vele, mert akármiért is teszik, én szopok miatta. 
Kinyitott engem az a kapcsolat, átformálta a gondolkodásmódom és a hozzáállásom bizonyos dolgokhoz, de nem fogadnak így el, egyszerűen nem...:( Magyarázkodnom kell, szégyenkezni, és egyre többször csak hallgatni, hogy ne kapjak újabb sebeket.
Neked pedig, aki itt hagytál ezzel, innen üzenem, hogy kabbe, amiért segget csináltál a szádból és elárultál engem... amiért úgy bánsz velem, mint egy leprással, akit kerülni kell nagyívbe, azok után, amit együtt megéltünk és soha ne élvezz nagyobbat, mint attól, hogy így megalázol engem:( 

Új olvasnivaló a bloglistában

Retroberto megmondja kertelés nélkül. Nem akarom hosszan idézgetni, de nálam ez ütött eddig a legnagyobbat, mert röviden és lényegre-törően mondja ki a kimondhatatlant: 
...és ha most azt kérdeznéd tőlem, miért bánkódok leginkább az után a kapcsolat után, azt mondanám neked, hogy ezért. Mert abban a kapcsolatban benne volt annak a lehetősége, hogy olyan kapcsolat legyen, ami a "rögvalóságot" elbírja. Lehetett volna ilyen szeretői kapcsolat is akár; sokszor az volt, amikor ő is Akarta, és nem illúziókat kergetett helyette. Hagyjuk, mert csak sírni fogok, most ilyenem van, talán fáradt vagyok nem sírni, talán most nagyon hiányzik nekem, de ez már a dráma címke.

update (2013. 08. 26. 8:45): Retroberto blogja valamiért nem elérhető. Talán befejezte, talán csak pihenteti a dolgot... Kár érte. Ha folytatja, újra elérhetővé teszem a bloglistában.
süti beállítások módosítása