...a meg nem értettség magánya ez most, ami bánt engem. Nem értenek, nem éreznek, vigyáznom kell, hogy mit mondok, milyen véleményt fogalmazok meg, mert rögtön elítélő jelzőkkel illetnek. Most mondhatnád nekem, hogy ne törődjek vele, mert csak a saját fejükben lévő korlátok mentén ítélkeznek felettem, de marhára nem vigasztalnál vele, mert akármiért is teszik, én szopok miatta. 

Kinyitott engem az a kapcsolat, átformálta a gondolkodásmódom és a hozzáállásom bizonyos dolgokhoz, de nem fogadnak így el, egyszerűen nem...:( Magyarázkodnom kell, szégyenkezni, és egyre többször csak hallgatni, hogy ne kapjak újabb sebeket.

Neked pedig, aki itt hagytál ezzel, innen üzenem, hogy kabbe, amiért segget csináltál a szádból és elárultál engem... amiért úgy bánsz velem, mint egy leprással, akit kerülni kell nagyívbe, azok után, amit együtt megéltünk és soha ne élvezz nagyobbat, mint attól, hogy így megalázol engem:(