Nagyon szomorú vagyok, mert Bandita holnaptól 5 napig kirándul, én meg látom magam nap nap után késő estig az irodában.

Tartja a lelket, hogy hamarosan költözhetünk. 

Már menyasszonyi ruhában szaladtam be a plébániára megkérni az atyát, hogy inkább a templom parkjában tartsuk meg a szertartást, hiszen olyan szép az idő, amikor megjelent a fiú, mondjam le az esküvőt, mert szeret engem. 

Mindezt azok után sikerült összehoznom, hogy két napja nyalogatom a sebeimet a hozzám eljutott pletyka felett, miszerint pár hete eljegyezte a barátnőjét, "de ne áruljam el neki, hogy tudom, mert nem publikus". 

Bánkódok, miért hallgatta el előlem és leforrázott a felismerés, hogy rosszul esett az infó. Lapozzak, tudom. 

Bezzeg a szocializmusban nem kellett az embereknek ilyenekkel kínlódni, volt mondjuk 6? féle fürdőszobai csempe, amiből lehetett választani, esetleg a pult alól protekcióval további 2-ből, amit utána a burkoló feldobált a falra valahogy, aztán jól van. 

...én pedig annyira megörültem a kérdésnek, hogy a fél órája megrendelt indiai kajámról is elfelejtkeztem. 

A fiú a titkárság ajtajában várt, én repültem felé...

Ha keresnek, elmentem ebédelni! 

És a megrendelt étellel mi lesz?!

(megtorpan, pirul) Jujj, az kiment a fejemből! 

A rendelés a hűtőben vár holnapig, a fiú meg már tudja, ha eddig nem.  

Szeretnék egy tapintatos titkárnőt kevésbé ciki lenni.

Kiálltam magamért

Most az egy dolog, hogy a jogi egyetem első évében, Magyar Jogtörténetből  meg kellett tanulnunk az egyes korszakokra jellemző különféle büntetési nemeket, azon belül pedig a válogatott kínzásokat is (már majdnem felnőtt fejjel is rémesen megterhelő volt egyébként), de könyörgök mi a picsának 13 éveseket ezzel traktálni?

Amorphis: House Of Sleep 

...ez 8 évet jelent a javamra, amit egyébként jó néhány hónap munkakapcsolattal mögöttünk, a karácsonyi bulin tudtam meg, totál le is fagytam az infótól. 

Ezt ő is észlelhette, hozott nekem egy pohár bort az oldódást segítendő, majd finoman megsimogatta az asztalon pihenő ujjaim, ami a külső szemlélő kedves kolléganőm szerint a szexuális vonzalom jele. Tegnap lementünk kávézni a büfébe, próbáltam könnyed maradni beszélgetés közben, de inkább nem ment, mint igen, szerintem érzi ő is, hogy nem tudok mit kezdeni a helyzettel. 

Kezdek vonzódni hozzá, de ahhoz semmi kedvem, hogy a szép és fiatal barátnője mellett legyek az üdítő változatosság. 

Most nem írok arról, hogy az újév leginkább csak szorongást hozott számomra és reggel gyomorgörccsel keltem, úristen, mi vár rám bent, hogyan fogunk megküzdeni az előttünk álló hónapok feladataival, inkább írok arról, hogy végre újra jelentkezett az építésvezető a villamos és gépészeti egyeztetés időpontjának megbeszélése miatt, én pedig ujjongok!

Gusztustalan! Ugyan ezt csinálta az angol tanár is, behajolt úgy az asztal fölé, hogy a bimbóján kívül mindenét láthatta az is, aki nem akarta! 

Jaj... és ti hogy reagáltatok?! 

Kiégett a szemem, azt kívántam, bárcsak kiugorhatnék az ablakon, borzasztó volt! 

Én az ízléstelen képen továbbléphetek a facebookon, de egy 12 éves kisfiú mit tud kezdeni egy ilyen kiszolgáltatott helyzettel? Miért nem tud disztingválni egy pedagógus, mikor bemegy egy osztályba órát tartani?

...megmutatom legalább, milyen csodás kávét főz a kotyogóm, ha már írni nem tudok. Bandita apázik karácsony első napja óta, én itthon voltam. Pihentem, törődtem magammal. Filmet néztem, cikkeket olvastam, zenét hallgattam, aludtam, gyönyörködtem a karácsonyfánkban, elintéztem a tesco nagybevásárlást online, szőrtelenítettem és futni is voltam teremben. Rendeltem Banditának ráadás ajándékot, remélem megjön, mire hazaér; olyan társasjáték, ami közben egy kicsit kibaszhat velem.  

Dream Theater: Ballads

Nagyon fáradt vagyok, de valahogy ki kell bírni. 

Utána pedig tudnom kellene még tükörbe is nézni. 

Közben az is történt, hogy eladtam a vidéki lakásunkat és erős felindulásból vettem is másikat közelebb Budapesthez. 

Munkából mentem a koncertre, agyban még dolgoztam, a telefonomba bújva a hozzám intézett sürgős felsővezetői levelet próbáltam felfogni még kezdés előtt. Ismerős, kedves hangot szűrtem ki a zajból, felnézve ő állt előttem, pusziért hajolt felém, és valami olyasmit kérdezett, hogy mi újság velem. Annyira futotta zavaromban, hogy még melóból, amit csodálkozva ismételt el, majd a következő pillanatban már szaladt is tovább, én pedig maradtam egyedül a felismeréssel, milyen jól esett volna a figyelme, milyen nagy szükségem lett volna arra, hogy meghallgasson, bárcsak elpanaszolhattam volna, mennyire fáradt, magányos és szomorú vagyok, hogy bele vagyok betegedve ebbe a lelketlen feladatba. Fagyott szívvel hallgattam végig a koncertet, hívtam egy taxit, hazajöttem, válaszoltam a levélre, és még két másik sürgősre. 

Pearl Jam: Sirens

Tökéletesen berendezett skandináv életedben csak álmodozhatsz arról, hogy önmagad legyél. 

Ez lesz az egyik kedvenc filmem, nagyon szerettem ezt a férfit. Az én folytatásomban hazamegy, összepakol, elköltözik, kivesz egy lakást, felépíti magát újra, megéli a szerelmet felnőtt fejjel, és megtudja végre, hogy milyen érzés szombat délután szeretkezni a konyhapulton. 

Nem akarom becsukni a szemem. 

Elmondom, hogy tudok én régóta húzódó kávéfőzőproblémát megoldani. 

A másfél éve kapott hagyományos kotyogómba egy álmos reggel elfelejtettem vizet tölteni. Nem sokat kellett várni, irdatlan büdöset éreztem a konyha irányából, majd belépve ott találtam a kávéfőzőt a tűzhelyen beleégett zaccal és leolvadt fogantyúval. Nem különösebben sajnáltam, mert egyébként minden igyekezetem ellenére sosem sikerült úgy kávét főzni benne, hogy közben ne szivárogjon a víz orrba-szájba az alsó és felső rész csatlakozásánál, végigcsorgatva a tűzhelyet, hogy aztán súrolgathassam róla a ráégett barna lét, és ne legyen a bögrém tele kávézaccal. Nem segített ezen sem a tömítéscsere, sem a különféle őrleményekkel való kísérletezgetés, sem az, ha jó szorosan húztam meg. 

Jöttem rá a várva várt nyaralás előtt két nappal, és ez a legjobb dolog, ami történhetett velünk. Szerencsére éppen aznap hoztuk fel Budapestre a bicajokat, amik még egy tárolóban várták jobb sorsukat a költözésünk óta, így adta magát, hogy menjünk akkor át Balatonfüredről kerékpárral. Némi átgondolást igényelt az új helyzet, vettem bicajostáskát, és itthon hagytunk mindent, ami nélkülözhető, hogy elférjünk abban. Bandita nagyon jól bírta, ellenére annak, hogy láthatóan fárasztotta a túra, az élvezet hajtotta. 

...és az egész szobát belengi a frissen mosott függöny illata.

7 kis szarkát láttam bandázni a parkban. 

Az elmúlt két hétben Bandita nyaralt, én pedig ahelyett, hogy kihasználtam volna a lehetőséget és a szabadságot élvezve magamra fordítottam volna a nyert időt, dolgoztam, jellemzően este 8-ig, fél 9-ig, illetve egy-két alkalommal fél 10-ig. Van annyi önreflexióm azért, hogy érzem, képes vagyok-e még tömegközlekedve hazabumlizni, és ha arra jutok, hogy nem, lelkiismerefurdalás nélkül hívok egy taxit a cég számlájára. Ez azért hetente legalább egyszer előfordul. 

Ott állt az ajtómban, én átöleltem, és elmondtam, milyen nagyon vártam vissza. 

Az új munkahelyemen van egy beosztottam, akit mikor először megláttam, azt hittem, ő az, szinte megszólalásig hasonlít rá. Baseball sapija ugyan nincs, de van nyegle lomha járása és bőr övtáskája is. Próbálom kerülni, ha mégis beszélni kell vele, vagy csak összefutunk, mindig nagyon szomorú leszek tőle, magamra zárom az irodát és pityergek megnyugvásig. 

(Jó ez a vasárnapi zárvatartás, de azért nem árt, ha nyitva marad egy-egy családi üzlet arra az esetre, ha az ember lányának még nincs meg péntek este, hogy 3 napos hosszúhétvége következik, és szombat reggel úgy húz el vidékre, majd érkezik haza másnap délután, hogy csak hideg élelem van otthon. Feltaláltam volna magam nyilván akkor is, ha nincs hová elindulni a szakadó esőben, de akkor most nem számolhatnék be arról, hogy én főzöm a világon a legfinomabb tavaszi borsó levest, és hogy a rakott krumpli tejföl helyett besamel mártással sokkal zamatosabb és nem olyan fojtós. Én pucoltam és szeleteltem, Bandita pakolta a rétegeket, ettünk közben epret is.)

A váltás óta gyakorlatilag semmi másról nem szól az életem. Bandita épp csak ébredezik, amikor 7 körül elindulok itthonról, és az elmúlt majdnem egy hónapban egy-két nap kivételével nem volt olyan alkalom, hogy este 7 óra előtt értem volna haza, egyre többször 8-kor, két esetben fél 9-kor.

Mire hazaért apától, a kedvencét főztem. 

Lehetnék jobb anyád.

Én meg lehetnék jobb fiad.

Jó fiam vagy. 

Jó anyukám vagy. 

Ölelés. 

Néha úgy érzem, az egész életem csak abból áll, hogy cipő-gondom van. Kimeríthetetlen probléma forrás az éppen közelgő évszakra felkészülni, ha egyfelől nem szívesen vásárolok ócskát, másrészt viszont nem tehetem meg, hogy akár csak hétköznapokra, a különféle színvilágú ruhákhoz több párat tartsak.