Semmi. Minden.

2015.jún.20.

Írta: HoldViola 5 komment

Álmodtam vele megint

Ott állt az ajtómban, én átöleltem, és elmondtam, milyen nagyon vártam vissza.

Az új munkahelyemen van egy beosztottam, akit mikor először megláttam, azt hittem, ő az, szinte megszólalásig hasonlít rá. Baseball sapija ugyan nincs, de van nyegle lomha járása és bőr övtáskája is. Próbálom kerülni, ha mégis beszélni kell vele, vagy csak összefutunk, mindig nagyon szomorú leszek tőle, magamra zárom az irodát és pityergek megnyugvásig.

Címkék: álom, töprengős, Páncélos Lovag, dráma-dráma

A bejegyzés trackback címe:

https://fiamma.blog.hu/api/trackback/id/tr677560364

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

guglizó 2015.06.24. 10:05:56

Én az alkohollal álmodtam egy darabig. Ritkán, de az épp elég volt. Kellemes volt álmomban, de reggel arra ébredtem, hogy de jó, hogy nem ittam.
Aztán eltelt egy idő, és már nem volt kellemes álmomban sem: vagy másnaposnak éreztem magam, vagy még álmomban is csak a szégyent éreztem, amiért megint piáltam. Ezekből az álmokból izzadtan ébredtem, és boldog voltam, mikor rájöttem, hogy csak álom. Ezek már teljes mértékben rémálmok voltak, arra emlékeztem, ami az ivászatom lényege volt a végén: nem a jó, nem a kellemes bódulat, hanem a másnaposság, a szégyen, a hazugság. Arra, amit az ital VALÓJÁBAN adott nekem. A kellemes kezdet után egyfajta bántalmazóm volt a szesz, amit persze magamnak köszönhettem, de a hatás akkor is ez volt. Megnyugtató, mikor már a valóságra emlékszik az ember az ilyen "viszonyok"-ból, már álmában is. Az jelzi a gyógyulás kezdetét. Ha jól értem, hogy nálad is egyfajta függés van a baseball sapis felé, akkor talán nem túl erőltetett a párhuzam.

Válasz erre

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2015.06.29. 09:43:46

@guglizó: Átgondoltam párszor, de szerintem nem jól érted, ha szerinted ez függés. Mostanában egyébként is olyan könnyen dobálóznak ezzel a szóval, ha valaki nehezen felejt valakit, vagy sok idő után is hiányol, rögtön rásütik, hogy függés. Szeritnem ez hülyeség. Tudok létezni és tudom élvezni az életet nélküle is, ettől más kérdés, hogy hiányzik nekem még mindig, nyilván nem a rossz. Bántott sokszor, sokat, bánt velem sokszor kíméletlenül, állt nagyon sok mindenhez eléggé beteg lélekkel - ez tény, viszont tény az is, hogy ott és akkor azzal az (ön)ismerettel nem volt eszközöm ezekkel szemben. Egyszerűen nem volt opció az ellenkezés, csak szenvedni voltam képes. Nem merült fel, hogy mondjuk egy éjszakai hívását ne vegyek fel, hogy húzzak határokat magam köré, hogy elküldjem a fenébe, ha durván és fenyegetően beszél velem. Az igazság az, hogy ő nem ismeri azt a lányt, aki most vagyok, talán ő is változott és tanult az esetből sokat, én pedig bánkódok, mert alakulhatott volna talán máshogy a viszonyunk, ha ott és akkor rendelkeztem volna azzal a tudással, amivel most. Ne nyafogjak már ezen, tudom... :(

Válasz erre

guglizó 2015.06.29. 13:08:15

@HoldViola: Nem is mondtam, hogy te függő vagy, de azért nem is vagy túl a baseball sapkáson, gondolom. Az elengedés stádiumában vagy, ha jól sejtem, ennyi a kapcsolat a te álmod és az én álmaim között :)

Válasz erre