Semmi. Minden.
William ezt már egészen korán leírta hozzászólásban, én mégis csak a 14-nél kezdtem felfogni. Kívülről kellett rátekintenem a viszonyunkra, tükröt tartani magam elé is és belenézni, hogy meglássam: ez egy bántalmazó kapcsolat volt, aminek a működése determinálta ezt a kegyetlen végkifejletet. Éppen olyan könyörtelenül vetett véget neki, mikor már ezt diktálta az érdeke, mint amilyen könyörtelen volt velem sokszor korábban is. Bár G. barátom nem olvashatja a naplómat, mivel a 14-ben érintett volt, teljesítettem a kérését és felolvastam neki a bejegyzést. Persze a végére sírva értem, amit elég sokára is sikerült abbahagyni, amikor is megkérdezte tőlem, mit érzek most. Nem igen tudtam megmondani, annyi minden kavargott bennem: harag, szégyenérzet, értetlenség, szomorúság, egy nagy hatalmas érzelmi katyvasz és azt hiszem, valami meg is változott bennem.
Royal Oporto Ruby (update)
Nem tudom, mi ez, de most "jó".
Update (21:33): Oké. Valami történt velem ma délben, amit nem értek. Éppen sorban álltam a Mekiben, amiben csipogott a telefonom. William kommentjéről kaptam értesítést, és mivel jó páran álltak előttem, meg is nyitottam a levelet. Mire a sorok végére értem, a szívem zakatolt, kezem-lábam remegett, a szemem megtelt könnyel, a világ forgott velem, minden bajom volt. Arra eszméltem, hogy a kicsim szólítgat, "Anya mi történt?!", a pultos pedig azt kérdezte tőlem, kérek valamit, vagy leülnék inkább egy kicsit. Hebegtem-habogtam, nagy nehezen el tudtam mondani, mit szeretnék, fizettem... A kaját már csak Bandita várta meg és hozta utánam. Leültem egy boxba, próbáltam összeszedni magam, mire megérkezik... Ez sikerült is addig, amíg a barátnőm meg nem jött, mert amikor megláttam, elég volt csak megkérdeznie, mi baj, és belőlem feltört a zokogás. Úgy öleltem, mintha az életem múlna rajta, és hosszú percekig el sem engedtem. A kérdésükre csak annyit tudtam mondani, hogy "valami felkavart érzelmileg", de már jobban vagyok.
Nem tudom, miért történt mindez, csak azt tudom, mit éreztem. Féltem, iszonyatosan féltem.
Update (2013.11.03. 08:05): Tipródtam valamin azóta. Abban a pillanatban, amikor a hozzászólás végére értem, volt egy szó, ami önkéntelenül feltört belőlem, elég hangosan azonnal ki is mondtam ott a sorban állva: IGEN. Amikor pedig elhagyta a számat, átjárt valami nagyon furcsa érzés, (nem tudom máshogyan mondani, de hátha így is érteni fogod), olyan volt, mintha ez az IGEN átjárta volna az egész testemet, és közben az elmémből a szívembe is leért volna, majd onnan vissza. Na és ez volt az a pillanat, amikor elhatalmasodott rajtam a félelem és kibuggyantak a könnyeim.
Akkor és ott még nem értettem, de azt hiszem, mostanra értem. Abban a pillanatban a szívemmel is elfogadtam azt, amit egy ideje már az értelmem felfogott... Így tudott aztán megszületni ez a bejegyzés is másnap.
Agapé-szeretet
William története kapcsán jutott eszembe, istenem de sokáig gondoltam én is azt, hogy erről van szó: "jobban szeretem őt magamnál". Aztán a végén, annak az embertelen szakításnak a kellős közepén volt egy párbeszéd közöttünk:
A nap kérdése
Anya, nem vagy te egy kissé szétcsúszva mentálisan?! :)
...már vagy két perce kerestem a fogkrémet szerte a fürdőben, miközben végig a kezemben volt.
Jó. Akkor most elmegyek a jóbarátommal kávézni.
Amúgy nem cuki? "mentálisan" - behalok. Visszakérdeztem, tudja-e, hogy mit jelent a szó, amire meg is kaptam... Szóval nincs mentségem:)
Őszi szünet és némi nosztalgikus okoskodós
Én pedig kaptam az alkalmon, és kivettem a maradék szabim nagy részét, hogy itthon lehessünk együtt pár napot.
Ó, boldogságos "kismama" lét, hogy meg tudnám szokni:) Kicsim már reggel 7-kor jön puszival, hozhatja-e a kávém, nekem pedig ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy csak el ne romoljon benne az a kis kütyü, amitől ez a késztetés. Ma azért én mondtam neki, hogy nem kérek, hozom majd inkább én a reggelijével együtt, mert mégsem járja már, hogy mindig ő, valami egyensúly legyen azért.
Főztem finomat, takarítgatok módjával, nézünk jó filmeket, meg ami jön, ma délután bicajoztunk egy hatalmasat. A formámat hoztam, mert a tervezett 10 órai indulásból fél 3-as lett, csak tudod az van, hogy húzott az ágy rettentően, én filmet néztem, Bandita játszott, elment a délelőtt.
Perfect Mask
Nincs kedvem most írni, fáradt is vagyok, nyűgös is, minden bajom van, inkább zene.
A héten kedvenc lemezemről a legkedvesebb...
Paradise Lost: Perfect Mask
A dédelgetős szép álom és a valóság
Van, amit mégis rögzítenem "kell", leginkább azért, mert nem értem, viszont mire leírom, hátha megértem.
Mikor álmomban együtt vagyunk, nem félek; képes vagyok őszintén és nyíltan beszélni az érzéseimről és szükségleteimről, el tudom mondani, hogy mit szeretnék, mit tegyen, hogyan jó nekem, és így tesz ő is. Elejétől fogva így volt, ha róla álmodtam, az ilyen volt: kölcsönösen fesztelen, elfogadó, "gátlástalan" szeretkezések, mind tevőlegesen, mind verbálisan. Érts ez alatt, hogy ami ott és akkor vágyként megfogalmazódott bennünk, azt kommunikáltuk egymás felé és meg is éltük. Ezt onnan tudom, hogy álmomban nem féltem, és rajta sem éreztem félelmet. Arra gondolok, hogy ez azért lehet, mert ilyen szintű biztonságos, elfogadó és őszinte kapcsolatra vágyom, ezért nyilván ilyennek élem meg álmomban. Változás viszont ezeknek a vágyaknak a természetében volt/van (nyilván az én lelkiállapotom mentén). Például az orális kényeztetés nem volt evidencia még álmomban sem rögtön, amikor már mégis, akkor viszont kifejezésre is juttatta felém (ez volt előbb), majd én is felé. Először úgy jelent meg, hogy én részesítettem ebben*. Leírom, mert annyira jól esik leírni: igen, az a bizonyos vágyott, "finom és szeretetteljes szopás" ezekben az álmokban jelent meg először a gyógyulásommal, és jajaúristen, de jó mindig:)
Új fejlemény (és akkor a pénteki álmomról részletesebben):
Zerge Lépcső
Melyik útra lép? Komoly most a tét.
Ez a kis dalocska ugrott be, ahogyan ott álldogáltam hosszú percekig reggel a lépcső alján, és elgondoltam, milyen jó is lenne elindulni rajta, felfedezni, hová vezetnek a lépcsőfokok...
...aztán persze(?) győzött a kötelesség, de csak azért, mert már csak pár nap szabim van év végéig.
Estére is jó
Komment helyett reblog, mert ezzel kimoderálnának:)
A Férfi alszik még mellettem, én viszont már felébredtem, és mint máskor is, fülhallgatóval youtube-ozok, hogy fel ne ébresszem. Ezt a számot hallgatva viszont elindul a kezem a paplan alatt önkéntelen... Bújok én is utána, meg is találom, amit keresek, és következik az a bizonyos finom és szeretetteljes szopás, amit úgy szeretek, és amitől ébred a Férfi is rögtön...
Sixx: A.M: Sure Feels Right
Acélos testben érző szív...
A mosolyodban és a kisujjadban is több férfiasság van, mint bármelyik férfiban, akivel valaha is találkoztam az életben.
A nap kérdése
A 13 év alattiak szülei miért engedik felregelni a gyerekeiket FB-re?
Én nem engedném Banditát regisztrálni a korhatár betöltése előtt akkor sem, ha szeretné (szerencsére nem szeretné). Ha 13 éves kortól lehet, akkor 13 éves korától lesz fent leghamarabb, mert ezt írja a szabályzat és kész és nem érzem úgy, hogy rugalmatlan vagyok, viszont nem tartom véletlennek ezt a korhatár-dolgot. Banditának viszont több osztálytársa fent van már, újra és újra kapom az ismerősnek jelöléseket, nyilván a gyerek miatt. Ma este megint jött egy, akit nem is fogadtam el ismerősnek, mert a kicsim elmondása szerint csak látásból ismeri, igaziból nem. A kisgyerekkel egy évfolyamra járnak, ehhez képest a srác az adatai szerint 1998-ban született, mint "állítólag" Bandita legtöbb regisztrált osztálytársa is.
Az FB felhasználói szabályzata szerint a regisztrációs korhatár 13 év. Ahhoz tehát, hogy ettől fiatalabb gyerek regelhessen, meg kell hamisítania az adatokat. Ha a szülők engedélyével teszi mindezt (nyilván úgy, mert különben nem lennének a szülei az ismerősei között), tudják ezt ők is, talán még a regisztrációt is segítenek végigcsinálni.
Na és tudod az van, hogy én ezt nem értem. Ha segítek a gyerekemnek hamis adatokkal csatlakozni (de ha csak hallgatólag meg is engedem ezt neki), azzal tulajdonképpen azt üzenem számára, hogy ez az út járható. Szegd meg a szabályt, hamisíts adatot, nem gond a korhatár. A baj az, hogy most a korhatár nem gond, máskor már más sem lesz gond adott esetben, mert az ember így működik.
Biztos jó ötlet a gyerekeinket már ilyen kicsi korban szabályszegésre tanítani? Nem kellene kitartani addig, amíg csak lehet annak érdekében, hogy törvénytisztelő felnőtteket neveljünk a világnak? Nem ráérnek még "elromlani"? Kell ezt a folyamatot siettetni? Ha pedig ettől el is tekintünk... Feltétlenül szükségük van arra a sok szemétre, amit a facebookon zúdítanak sokszor az emberek egymásra?
Menjek aludni inkább, tudom...
Menjek aludni inkább, tudom...
Amikor hülyének néznek
Bemegyek az Alle-ban lévő Telekomhoz*, mondom a fickónak, mi a bajom. A telefonomon két napig hallgattam egy Kiss albumot, majd a 3. napon azt bírta nekem kiírni, hogy "ilyen hangformátum nem játszható le". Ami egyébként mp3. Raktam rá másik lemezt, amit szintén nem fogad be, pedig elvileg szintén mp3.
Erre ő:
Tudja a gyártók felraknak ugyan mindenféle programokat a telefonokra. Azonban az Android egy nyílt forráskódú operációs rendszer. Ennek az az előnye, hogy rengeteg féle program áll rendelkezésre egy-egy funkcióra, így ha egy gyári szoftver nem működik megfelelően, nyugodtan lehet letölteni másikat helyette. Ezek a Play Áruházban találhatók**, ahol zenelejátszóból is van többféle, itt van pl. a Zimly***...Igen, csak hogy.
Én kifizettem ezért a telefonért egy év alatt, részletekben 85 000 Ft-ot! Ezért a pénzért pedig azt várom el, hogy a telefonom MŰ_KÖD_JÖN! azzal a szoftverrel, ami gyárilag rajta van!Brrrrr...
Ezek után a többi problémát már nem is említettem, megköszöntem a "segítséget" és eljöttem.
Nem lesz többé Androidos telom, az kurvaisten.
*Azért írom ide, hogy tudjátok, hova ne menjetek.
**Fú, bazmeg ezen a ponton kedvem lett volna lefejelni, mert tényleg milyen hülyének néz már? Látja a gépből, hogy 1 éve van meg a k. telefon és feltételezi, hogy nem jutottam el a Play áruházig????
***Közben már nyom is rá a letöltésre, anélkül, hogy megkérdezte volna, szabad-e.
Majdnem
...de szerencsére tényleg csak majdnem.
Kint sötét volt még, amikor elindultam otthonról. A vasútállomás előtt a zebrán szerettem volna átmenni; Már vagy egy métert megtettem a járda szélétől, amikor egy taxis úgy gondolta, hogy ő most nem szeretne megállni miattam és a 30-as tábla sem mérvadó. Szerencsére megtorpantam, így nem ment át rajtam, csak átsuhant éppen előttem. Aztán persze kapcsolt, padlófék, megállt és elnézést kért. Megijedt rettentően és nekem is hosszú percek voltak, mire össze bírtam szedni magam a riadalomból.
Szóval vigyázzak magamra, mert a bizalmi elv még a közlekedésben sem véd...
Viszont a Lánchídról bámészkodva beleszagolni ebbe a hűvös, párás őszi időbe úristen, de jó volt!
Intimitás a szexben és azon kívül (update)
A tranzakcióanalízis intimitás-fogalma megint:
Kommunikációs partnerünkkel nyílt, hátsó célok és titkos üzenetek nélküli tranzakciókat váltunk, őszintén és cenzúrázatlanul kifejezve érzéseinket és szükségleteinket.
Én pedig most ennek kapcsán azon morfondírozok, hogy mindezt hol és hogyan kell elkezdeni? Kezdem az ágyban, aztán azon kívül szex-témában, majd próbálom kiterjeszteni a hétköznapi kommunikációra, vagy kezdem először a hétköznapi kommunikációban, aztán egyszer csak már szex-témában és az ágyban is tudunk igazán őszinték lenni? Esetleg egy induló kapcsolatot lehet erre az alapra helyezni, és párhuzamosan haladva megpróbálni fejlődni ezekben?
A (tegnapi) nap kérdése (p.s. az előzőhöz)
És...???
...és az van, hogy volt egy levélváltásunk Szúrós Szeművel, ami szívfacsaró felismerésre vezetett engem.
Ebéd, fizetés után:)
update (19:46): Amúgy lenne sok minden írni való, történésekről meg a lelki tipródásaimról is, csak most nagyon fáradt vagyok. Amióta ezen az új munkahelyen dolgozom, bármikor feküdtem le, aludtam reggelig, mint akit fejbe vertek, azonban úgy egy hete kb. rettentően rosszul alszom megint: fél négy, négy körül kipattannak a szemeim, és már nem bírok visszaaludni, csak forgolódok. Ma hajnalban kettőkor ébredtem fel, és egy ébresztő előtti, fél órás alvás-ébrenlét között rekedt állapotot leszámítva már nem is tudtam elaludni. Reggel olyan voltam, mint egy zombi; ha találkoztál volna velem, biztos jól meg is ijedtél volna, ahogy én is magamtól. Nyűgös vagyok, simogatás-hiányom van, és.
Ebéd, fizetés előtt
2 zsemle és 4 szelet párizsi, mindössze 115 Ft-ért.
Elég lehangolónak tűnt első és második belegondolásra is, szóval belátható, hogy egyszerűen muszáj volt lemennem a Duna-partra és ott ebédelni, ugye?:) Na és tudod az van, hogy maradtam volna egész délután, ha tehettem volna, mert jajúristen de jó volt!
Leltár: hiány
Mindig finomkodok, mindig csak utalgatok, unom már ezt. Szeretnék most egy kicsit gátlástalanabbul írni arról, mi hiányzik nekem leginkább (a szexre vonatkoztatva), és mivel éppen nincs sok munkám, miért ne tenném éppen most a magam szentimentális, infantilis módján, kicsit példálózva? :)
Ne múljon...
Vasárnap délutáni szieszta a nappaliban. Épp csak ébredezek még, amikor a lejátszóban ez a szám szólal meg. A Férfi a fotelban üldögél egy könyvvel. Nézem, gyönyörködök benne, majd elindulok felé. Letérdelek a padlóra, finoman beférkőzök a lába közé és elkezdem bontogatni a nadrágját. Ő kicsit húzni akar engem, ezért úgy csinál, mintha mit sem venne észre, pedig. Aztán végre leteszi a könyvet, beletúr a hajamba, egy kicsit átadja magát a látványnak, majd hátra hajtja a fejét, behunyja a szemét és csak érez. Mikor a dalnak vége lesz, lassan felemelkedek, finoman belecsúszok az ölébe, és ekkor kérdezem meg tőle, hogy is vagyunk ezzel az elmúlással?;) A Férfi nem szól, csak sóhajt egy mélyet és csókol…
Sven Gali: Love Don't Live Here Anymore
Páternoszter
Nézz szembe félelmed tárgyával ellenőrzött és biztonságos körülmények között...*
Jelentem, ma már egyedül is sikerült megtennem vele 2 emeletet le, majd visszafelé is! Ja, mert a házban lévő egyetlen bankautomata a háztömb másik felében van, amihez - ha nem akarok kerülni egy hatalmasat - két vasajtón keresztül és egy páternoszterrel megbirkózva eljuthatok egy rövidebb útvonalon is. A gyomrom azért remegett végig, és a gombóc is a torkomban volt, de szerencsére ez nem Villám Mcqueen-páternoszter, így lehet vele gyakorolni a nemfélést.
Valahogy a vonat- és metró-félelmet kellene még leküzdeni, mert bakker tök idegesítő, hogy mindig kiver a víz és ösztönösen hátrálok, mikor közelednek a síneken. Az eszemmel tudom, hogy nem eshetek alá, hiszen messze vagyok a peronon, mégis félelmetes látvány...
A nap kérdése
A faszér' nem lehet már békén hagyni? :(
...ha más a véleményem;
...ha vállalom a más-véleményem;
...ha leírom az én szubjektív érzéseim, benyomásaim;
...
...amivel egyébként nem bántok senkit, és nem ártok senkinek, azzal mi a gond? :(