Threshold: Pilot in the Sky of Dreams
Ha itthon kell* maradnom, biztos bele fogok halni.
Ismerem ezt a számot, de honnan?
Tegnap meló után begyűjtöttem a gyereket és visszamentünk a városba lődörögni egy picit. llyenkor karácsony előtt a Fő tér tele van karácsonyi árusokkal: a különféle kézműves ajándékokon kívül kürtöskalács, juhtúrós lepény, forralt bor, forró tea és csoki is kapható dögivel.
Basszus biztos is, hogy bele fogok halni, ha én ebből kimaradok:(
A mindent eldöntő "találkozásom" Vele ez a szám volt:
...amivel belopta magát a szívembe és ott maradt egy életre♥
Most ilyenkor mi van?:(
Tudod mi lesz, ha én egyszer valamit a fejembe veszek...:( Na de felelős édesanya elmegy egyedül a Club 202-be? Mondjuk én még nem-egyedül sem voltam ott sosem; igazság szerint azt sem tudom, hol van. A Fehérvári úton rengeteget jártam Más okból, de ez kimaradt:( Na jó, ezen gondolkodnom kell, de még van egy hetem.
Hát én örültem ezerrel egész tegnap este, de úgy:)
Hol is kezdjem, nem is tudom hirtelen.
...most nem is tudok többet írni, de ennyit (a lényeget) muszáj leírnom még elalvás előtt: nem_a_kar_tam_ha_za_jön_ni.
A kedves kommentelőnek hála meglett viszont egy másik szám egy másik kazettáról, amit az általános iskolában megismert és majdnem férjem lett-fiúmtól kaptam!
Annak is csak a dallamára emlékeztem, erre most beazonosíthattam♥
Megvan a régen keresett kedves kazettámról az egyik legeslegeslegjobban utált szám, amit mindig elpörgettem, mert a picsa tudja miért:)
Vajon miért pont ezek a számok maradtak meg bennem egy összevissza-mindenfélét tartalmazó válogatás-kazettáról? Mi a közös bennük?
Te is arra gondolsz most, amire én?
Fel vagyok dúlva, aminek az eredményeképpen kipattantam az ágyból úgy, de úgy megírni ezt, mert nem bírom ki...
Szóval mikor kislány voltam (értsd: 10-15 között valahol, de közelebbi dátumot nem tudok sajnos) apáék még forgalmaztak kazettákat is a boltban, én pedig lenyúltam kölcsönvettem a készletből egy válogatáskazettát, amin külföldi slágerek voltak. Rengeteg volt rajta, az egészet nagyon szerettem, de két dalért különösen oda voltam.
A baj az, hogy általában ez úgy szokott lenni, hogy hallgatom a zenét egyszer-kétszer-sokszor, de - főleg, ha külföldi - nem jutok el addig, hogy tudatosítsam magamban az előadót és a címet, mert hiszen "úgyis megvan, nem kell keresni". Persze annyiszor beszoptam már ezzel... Így volt ez azzal kazettával is, hiszen egy napon apa visszavette, hogy eladja a boltban; mivel pedig nem tudtam, hogy eladja, mert iskolában voltam, hazaérve már nem volt lehetőségem megmenteni a dalok előadóját és címét sem, így ott maradtam két kedves szám emlékével picsogva:(
Pár éve, hosszas nyomozás után, már az internet világában, az emlékeimben élő refrén alapján egy napon megleltem a második kedvenc számom erről a kazettáról (amiről aztán megtudtam, hogy eredetileg nem is Mr. Big, hanem "csak" feldolgozták, de ez számomra nem kisebbíti az értékét, mert ettől még nekem ez a legtutibb cover, sőt még az eredetinél is jobban bejövős)♥
Az első kedvenc számot szépen elgyászoltam, mert annak már a szöveg-foszlányai is a múlt homályába vesztek az idővel, csak a dallama él(t) élénken bennem, ami alapján ugye keresni a neten nehéz:(.
Na jó, csak egész kicsi köze van a szexhez az alábbinak, mégpedig az, hogy mikor ezt hallgatom, az mindig annyira beindít. Olyan simogatós.
(Micsoda hülyeség már ez a folytonos variálás a munkanapokkal.)
Nyűgös vagyok még mindig nagyon, minden bajom van, de nem tudom, miért.
Alfredo és Violetta, a tüdőbeteg kurtizán egymásba szeretnek. Violetta leszámol régi életével és vidékre költöznek a pasi házába.
Az is volt még, hogy hazafelé menet egy akta, amit még be akartam dobni a fiókomba, a kezemben maradt; akkor kezdtem el gyanakodni, hogy valami nem oké, amikor már adtam le a kulcsot. A portás Ágika meg persze rá is kontrázott a zavaromra: megkérdezte, hogy megsétáltatom az ügyfelet?!:)
Hülye én:)
Most ömlengeni fogok, de ugye ez az én naplóm, ezért itt azt is lehet, nem csak nyafogni:)
Most lelkizni fogok egy sort úgy rendesen, de ugye megtehetem, mert végülis ez az én naplóm, így aztán jogom van akár ahhoz is, hogy nyafogjak, te pedig eldöntheted, hogy te is "gusztustalan mártíromkodásként" értékeled, vagy elhiszed nekem, hogy a tipródásom őszinte.
Fáj, mert önző dög vagyok és bánkódok, hogy így már nem láthatom és nem hallhatom őket sosem élőben; de ehhez társul most valami más is... Voltál már úgy, hogy egy rossz hír miatt azért bánkódtál leginkább, mert fájdalmat okozott valaki olyannak is, aki igazán "közel áll" hozzád? :(