Tegnap meló után begyűjtöttem a gyereket és visszamentünk a városba lődörögni egy picit. llyenkor karácsony előtt a Fő tér tele van karácsonyi árusokkal: a különféle kézműves ajándékokon kívül kürtöskalács, juhtúrós lepény, forralt bor, forró tea és csoki is kapható dögivel. 

A barátnőm és én mézes forralt borral melegítettük meg a kezünket és az átfázott belsőnket; Bandita kürtöskalácsot majszolt és forró csokit kortyolgatott hozzá, miközben gyönyörködtünk a karácsonyi díszkivilágítás és a különféle szebbnél szebb portékák láttán. A még meleg, fahéjas kürtöskalács sajnálatos módon az én gyengém is, így aztán én sem bírtam ellenállni a kísértésnek... 

Este pedig a tube-on bóklászva megtaláltam ezt, és azóta megnéztem-hallgattam már vagy százszor, mert basszus.... Nem, most nem "csak" a zene ragadott magával, hanem vele a video képi világa... így együtt borzongató és bugyinedvesítő, de annyira és fel is kavart nagyon. A lányok és az énekes szerepe miatt leginkább és úgy az egész. 

Hol is kezdjem? Nem akarok hosszan írni az előzményről; legyen elég annyi, hogy az én számomra kedves volt valakim nagyon szerette volna kipróbálni a szexuális együttlétet 2N-1F felállásban. Nagyon vágytam boldoggá tenni őt, ezért megadtam az elvi hozzájárulást annak ellenére, hogy engem addig nem foglalkoztatott ez a téma. Aztán a kitartó keresés ellenére nem jött létre ilyen találkozó. 

Nagyon-nagyon féltem, de megigérte nekem, hogy majd vigyáz rám és ha nem lesz jó nekem, abbahagyjuk. Olyan nagyon szerettem volna őt boldoggá tenni, ezért nem gondoltam bele mélyebben, hogy nekem ez majd jó lesz-e. Aztán a sok hónapnyi keresésnek köszönheteőn eléggé a tudatom részévé vált a dolog; annyira, hogy a végén már nem tudtam volna jószívvel azt mondani, hogy engem nem hajt a kíváncsiság. Annyira meg akartam felelni neki, hogy már nem tudtam a végén, hányadán is állok ezzel a kérdéssel. Most, mikor már szakítottunk jó sok hónapja, még mindig gondjaim vannak ezzel. Az egész téma okoz gondot, nem tudom hová helyezem ténylegesen: elutasítom, vagy kíváncsi vagyok; hogy csak neki akartam megfelelni, vagy ténylegesen izgat a dolog. Azt tudom, hogy valamilyen szinten kinyitott engem ez a kapcsolat: már érdekes tud lenni számomra egy olyan szexfilm is, amiben csak csajok vannak és egy-egy csinos lányban nagyon tudok gyönyörködni, ilyenek. De a "többiben" bizonytalan vagyok, mégha ezt halál ciki is bevallani, mert hát 30-on túl csak illik tudni az embernek, hol fekszenek a "korlátai" pontosan. Leginkább addig jutottam gondolatban, hogy a kedvesemet valakivel közösen kényeztetni, szóval csak a neki adás vezetett, ezért nem éreztem féltékenységet. Mikor felmerült annak a lehetősége beszélgetések során, hogy esetleg ők egymással lehetnek-e elfoglalva, nem zárkóztam el, sőt bujkált bennem némi kíváncsiság, milyen érzés lenne őt mással látni. Az a gondolat, hogy ő váljon passzívvá egy időre, már sokkal kevésbbé lelkesített, legtöbbször félelemmel gondoltam rá, bár bevallani nem igen mertem. 

...és tényleg. Mi lett volna, ha anno máshogyan alakulnak a dolgok, és mégis csak összejön egy ilyen találkozás? Elszaladtam volna vagy maradtam volna? Illetve ettől még érdekesebb, hogy most mit gondolok erről? SB-nek azt írtam, hogy egyre biztosabb vagyok abban, hogy nem akarom kipróbálni sosem ezt a 2N-1F dolgot, de közben meg mégis lázba hoz ez a videó is ezekkel a lányokkal. Nem értem magam. 

Miért tartom izgalmasnak a gondolatot, hogy a kedvesemet egy másik lánnyal együtt kényeztetem? Csak a gondolat izgalmas, vagy meg is tenném? Miért van bennem kíváncsiság, hogy milyen érzés lenne a pasimat mással látni? Hol vannak a korlátaim?