Útravaló
...is lehetne akár ez a szép szám, amit beteszek ide esti hallgatni valónak. Hiába na, a Gotthard szinte beragadt szilveszter óta a lejátszóba. ♥
Gotthard: Love Soul Matter
Semmi. Minden.
Leginkább egyszerűen vidám
Írok már akkor a szilveszterről, ha a karácsonyról nincs kedvem. Egyik nap december elején kiszámoltam, hogy kb. 15 éve (mióta abbahagytam a táncot) minden szilveszterem otthonülős: az éppen pasim nem volt társasági ember, "maradjunk itthon és nézzük a tévét", amióta pedig Bandita apukájával külön mentünk (idén lesz 8 éve), a gyerekkel voltunk mindig itthon egyedül. Ebből kifolyólag nem igen volt még éjfélig fennmaradás sem, leginkább 10 körül legkésőbb ágyba bújós és reggel felébredős "szilveszterezések" voltak ezekben az években. Idén másként volt.
Szilveszter
Nem ígérem meg, hogy lesz 2013. évet értékelő poszt, így is annyi már a restanciám, hogy győzzem magam utolérni. A tavalyi sem annak indult, spontán nőtte ki magát egy filmajánlóból, mégis egészen pozitív hangvételű ahhoz képest, milyen veszteségek értek. Ha van kedved Kedves Olvasó, ajánlom azt olvasásra addig, míg összekapom magam, de iderakom azért egy bekezdését, ami az életem tanulsága.
Ilyenkor divatos dolog számvetést készíteni, átgondolni a mögöttünk hagyott évet és célokat tűzni ki az új esztendőre. Bevallom töredelmesen, hogy ebben nem sem vagyok jó, leginkább mert nem gondolom, hogy ebből a szempontból az új év kezdete kivételesebb lenne, mint akár egy új nap, egy új hét, vagy egy új hónap kezdete. Mérleget vonni, fogadkozni bármikor lehet, amikor az ember úgy érzi, hogy a változtatásnak van itt az ideje. Ráadásul a nagy fogadalmak szoktak jó nagy kudarcokkal végződni általában, mert - ahogyan ebből a filmből is kiderül talán - az embert változtatásra leginkább nem a békeidőkben tett fogadalom, hanem az élettől kapott lecke szokta rábírni.
Szeretnék írni Nektek jókívánságot azért most is, hisz viseltek engem türelemmel. Mondjuk legyen az, hogy a holnap céljainak kergetése közepette éljétek meg azért a jelent is! Szexeljetek sokat és minőségit, szeressetek és bízzatok, mert a rossz után jó következik, csak ki kell várni...
Van zene is, nem túl vidám, de most mit csináljak, ha az egyik kedvencem lett... Nem kerül be a bűntudatnaplóba csakazértse, hogy lehúzós a szilveszteri zene.
Paradise Lost: No Celebration
A tegnapi dráma
I. felvonás
Még valamikor októberben kezdődött. Egy vasárnap délelőtt ültünk a konyhában anyucival, és elmondta nekem, hogy karácsonyra laptopot akar venni a tesóm kisfiának, és azt szeretné, ha mindenki abba szállna bele pár ezer forinttal ahelyett, hogy külön-külön. (Ezen a ponton tudnod kell kedves Olvasó, hogy egy 9 éves gyerekről beszélünk, meg azt is, hogy a hugi megkapta az öcsém 250ezres HP-laptopját, amikor ő almát vett magának helyette, viszont nem engedi a gép közelébe a kisfiát, mert azon az ő cuccai vannak.) Már ekkor megosztottam édesanyával az aggályaim. Nem értek egyet, nagyon nem, olyan kicsi még, és máris szoktassuk hozzá a túl-túlhoz?!
Elvarázsolt reggel, majd drámás folytatás
Két megállóval később esett le, hogy túlszaladtam a metróval, mert ezt az andalító számot hallgatva úgy elemlékeztem az időt, hogy elfelejtettem leszállni...:)
Dokken: I Remember
Délelőtt, majd ebéd után második körösen jól összerúgtuk a port anyucival, természetesen karácsonyi mizéria témában, de erről majd később, mert a reggeli szépen nosztalgiázva úgy ellágyultam, hogy így nem tudok a szomorúról írni...
Éjszakára
Mikor kicsi voltam, a nagymamám mindig úgy segített elaludni, hogy simogatta a hátam. Szegénynek a keze jól elfáradhatott, mert ha csak egy picit is abbahagyta, én már rögtön nyöszörögtem. Igazából nem emlékszem olyanra, hogy bárki rajta kívül simogatott volna gyerekkoromban, anyukám különösen ellökős fajta volt, talán ezért azt akartam, hogy a mamika pótoljon olyankor, amikor ő altat engem. Aztán pedig a testi érintés lett az elsődleges szeretetnyelvem.
Hiányzik a szerelem, de mindjárt lehunyom a szemem, mert legalább néha álmomban ott van...
Harem Scarem: Slowly Slipping Away (acoustic version)
"NEM"-ek harca
Van egy ismerősöm. Munka kapcsán ismertem meg pár éve (szakmabeli), azóta - míg a városban dolgoztam - néha elhívott ebédelni jogi kérdése okán. Volt olyan, hogy magánügyekre terelődött a beszélgetés, de ez általában ki is merült a gyerekek-témában (neki kettő van, házas ember persze). Amióta eljöttem a régi munkahelyemről, inkább már csak hívni szokott, ilyen-olyan szakmai kérdésekkel. Néha van olyan, hogy megcsörget azzal, hogy Pesten van, szívesen haza vinne engem is, de mindig kitértem ez elől, mert nem szerettem volna vele közelebbi ismeretséget.
A (tegnapi) nap kérdése
Hogyan lehet embrace-elni az ércsíptetőt?
Paradise Lost: Isolate
Amúgy tudod az van, hogy annyira szeretem benne azt is, hogy olyan okos, meg hogy tud lenni olyan realista, amilyen én ritkán. Én nevezem ércsíptetőnek, mert az kevésbé drámaian hangzik, és gondolkodom azon, hogyan tudná azt a főhős "magáévá tenni". Romantikusan szimbolizálok, nap végére már látom is magam előtt a fájdalmas, ellehetetlenült életet, melyet főhősünk "magáévá téve", azzal azonosulva éli tovább mindennapjait... Aztán érkezik a kijózanító lehetséges válasz, miszerint az "érszorító" és "megragadja", meglehetős módon kézenfekvő és "prózai" jelentéssel, visszahúzva engem a földre:) "Fékek és ellensúlyok" (és ez már a Szúrós Szemű címke).
Zenében
...amik nélkül nem tudtam volna leírni mindezt.
Paradise Lost: Accept the Pain
Harem Scarem: Harem Scarem - Mood Swings II 06 - Sentimental Blvd.
...most akkor írjunk már arról is, hogy "Holdviola és a szerelem". Jó. Ha cinikus akarnék lenni, lerendezhetném azt is ennyivel, de az csak a féligazság lenne, mert bennem azért kavarognak érzések, amiben rendet kell tenni (és ez már leginkább a Szúrós Szemű - és a dráma-címke).
update (2013. november 19. 17:15): megis írtam, itt van: Holdviola és a szerelem (leginkább a nincsekről és Szúrós Szeműről)
A "szép képektől" a lelkem legmélyebb fájdalmáig
Messziről indítok megint, de lesz vége, ígérem, magamra nézve (is) tanulságos.
Bandita tanító nénije "szép kép"-függő. Most, hogy itthon voltunk egy hétig, szembesültem ezzel, mégpedig a Facebook által. Tudod nagyon sokáig úgy volt, hogy én a kedvenc blogom FB-oldalát leszámítva le voltam iratkozva mindenhonnan, hogy megkíméljem magam attól a sok hülyeségtől, ami elárasztja az embert a hírekben, és ami között így elveszik a lényeg. Aztán volt egy pont, amikor be kellett látnom, hogy ez nem tartható, mert fejben tartani elég nehéz, hogy időről-időre felmenjek egyenként a "fontosak" lapjaira áttekinteni, mi történt velük. (Ebből időnként adódtak kínos helyzetek, amikor emberek "finoman eszembe juttatták", hogy töltöttek fel valamit, és lett belőle olykor még sértődés is, hogy nem láttam.*) Ezért aztán megkötöttem azt a kompromisszumot, hogy a szűk családtagokra és a legközelebbi barátokra feliratkozok, valamint szeptemberben bővítettem a kört Bandita tanítóinak megosztásaival praktikus okokból, mert időnként közzétesznek egy-egy "közérdekű" infót a gyerekekre vonatkozóan, és hát legyek képben, na.
Vasárnap
Tegnap este, miközben kapcsolgattam a tévét, éppen akkor jártam az RTL Klubon, amikor végigpörgették az X-Faktoros sztár-jelölteket a telefonszámokkal. Kíváncsi voltam, végigvártam, és megint arra jutottam, hogy számomra a 2006-os Megasztár volt az utolsó, ahonnan mintha már csak lejjebb lenne... Rúzsa Magdi találkozása Máté Péterrel alapmű, a másik nagy kedvencem Varga Feri volt.
Varga Ferenc: Szupersztár
Most nagyon jól is esik ebben megpihenni egy kicsit.
Update (9:33): A zenéről jutott eszembe, hogy mókoljak egy kicsit a bloggal megint. A zenés bejegyzéseket becímkéztem előadónként is. Az olvasottság szerint nem igen lehet erre igény, de engem rettentő módon bosszantott egy ideje, hogy amikor valamit kerestem, végig kellett menni az összes "zenén", hova is tettem.
Perfect Mask
Nincs kedvem most írni, fáradt is vagyok, nyűgös is, minden bajom van, inkább zene.
A héten kedvenc lemezemről a legkedvesebb...
Paradise Lost: Perfect Mask
Estére is jó
Komment helyett reblog, mert ezzel kimoderálnának:)
A Férfi alszik még mellettem, én viszont már felébredtem, és mint máskor is, fülhallgatóval youtube-ozok, hogy fel ne ébresszem. Ezt a számot hallgatva viszont elindul a kezem a paplan alatt önkéntelen... Bújok én is utána, meg is találom, amit keresek, és következik az a bizonyos finom és szeretetteljes szopás, amit úgy szeretek, és amitől ébred a Férfi is rögtön...
Sixx: A.M: Sure Feels Right
Ne múljon...
Vasárnap délutáni szieszta a nappaliban. Épp csak ébredezek még, amikor a lejátszóban ez a szám szólal meg. A Férfi a fotelban üldögél egy könyvvel. Nézem, gyönyörködök benne, majd elindulok felé. Letérdelek a padlóra, finoman beférkőzök a lába közé és elkezdem bontogatni a nadrágját. Ő kicsit húzni akar engem, ezért úgy csinál, mintha mit sem venne észre, pedig. Aztán végre leteszi a könyvet, beletúr a hajamba, egy kicsit átadja magát a látványnak, majd hátra hajtja a fejét, behunyja a szemét és csak érez. Mikor a dalnak vége lesz, lassan felemelkedek, finoman belecsúszok az ölébe, és ekkor kérdezem meg tőle, hogy is vagyunk ezzel az elmúlással?;) A Férfi nem szól, csak sóhajt egy mélyet és csókol…
Sven Gali: Love Don't Live Here Anymore
Mr. Make Belive
Satin - The Kiss Covers / Mr. Make Believe
Most éppen ezért vagyok oda egyébként, eredetit és covert hallgatom napjában többször, mert valamiért vigasztalóan hat rám.
Jó. Amúgy az van, hogy volt ott a buliban valaki, aki nagyon tetszett nekem. A menyasszony szerint egyedülálló, a vőlegény baráti körébe tartozik. Egyszer meg is szólított, mikor a mosdóba mentem ki: megkérdezte, hogy érzem magam. Megdobbant a szívem, de mielőtt még lelkesen válaszolhattam volna, tudatosult bennem egy pillanat alatt, hogy szinte megszólalásig úgy néz ki, mint valaki más...:( Na és akkor leesett, hogy nem is ő tetszett meg igazán, hanem csupán Szúrós Szeműre emlékeztet engem, és ezt így nem lehet. Ennek megfelelően hűvösen válaszoltam, majd elbúcsúztam tőle...
Éjszakára
Egy találomra kattintás az oldalsávban játék közben... Biztos mert éppen ilyen szomorú vagyok, most jó is ez.
A Kert
Az utóbbi időben munkába menet legtöbbször az a lemez duruzsol a fülembe, amin ez a szám található. Számomra a legkedvesebb és éppen mára való...♥
Rush: The Garden
Walking in my shoes
Depeche Mode: Walking in My Shoes
Amúgy nem vagyok jól, fosás, hányás, minden van valami vírustól, ami a gyereken szerencsére átment egy perc alatt, különösebb gond nélkül. Szar a kedvem is, nem jó semmi most, nyűgös vagyok, leginkább elegem van a mocskos undorító játszmázásokból, amik mindig mindent bonyolítanak, a legegyszerűbb dolgokat is.