Semmi. Minden.


2013.ápr.16.
Írta: HoldViola 8 komment

Visszaemlékezős (3.)

Ha egy szóval lehetne jellemezni a következő évet, akkor „lánykeresős” évnek mondanám...

Tovább

Visszaemlékezős (2.)

Ez az önsorsrontás azért elgondolkoztatott. Igazából ha belegondolok, egészséges párkapcsolati minta nem volt előttem, édesanyám a mai napig éli az életét annak a férfinak a lábtörlőjeként, akit rajongásig imád, mióta az eszemet tudom. Ha pedig Birtalan Balázs kielemezne, talán azt állapítaná meg, hogy életem első hónapjaiban a "ne légy fontos", "ne létezz", "ne légy önmagad" gátló parancsokat kaptam?!

Tovább

15 év

Ennyi idő telt el azóta, hogy kiléptem a tánccsoportból, ami már 20 éve működik töretlen. Felhívtak engem, hogy jó kis nosztalgia bulit tartanának ebből az alkalomból, amire várnak minden régi tagot szeretettel. 
Elmondom, hogy miért a NEM.
Ott voltam a 10 és 15 évesen is, és nem volt jó nekem. Mert hát miről is szól egy ilyen este? Kb. mint egy osztálytalálkozó, közös vacsora felett merengünk el a múlton, kíváncsian/udvariasan érdeklődnek, hogy azóta mi történt veled, aztán a vacsora után vegyük elő a régi táncokat, mire emlékszünk belőlük...
Na és az van Kedves Olvasó, hogy 15 év kiba* hosszú idő. Nem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy az a felhőtlen tizenéves, aki akkoriban voltam, már nem én vagyok, viszont a változás elkerülhetetlenül nyomokat hagyott bennem, rajtam, az életemen, és a változás útján a tánc nem kísért el engem. Egy kezemen meg tudom számolni, hány szabályos tánclépést tettem azóta. A tánc szeretetét a szívem kis zugában őrzöm, ahol ugyan várja, hogy megint párt találjon ehhez a kedves elfoglaltsághoz, de a jelenemnek nem része. A régi tagokkal pedig úgy elsodort minket egymástól az idő, hogy egészen egyszerűen nincs már számukra mondanivalóm és engem sem foglalkoztat az ő életük. 
Nem Akarok úgy csinálni, mintha... Illúzió lenne, semmi több, én viszont inkább a jelen valóságát szeretném megélni és elbírni. 

"Nézz szembe félelmed tárgyával..."

...írta William, és jutott eszembe ma délután, mikor kb. másfél év óta először beültem a volán mögé egy hosszabb útra. 

A balesetben az autóm gazdasági totálkáros lett, mivel pedig nem volt pénzem megcsináltatni, törötten vették meg tőlem. Azóta egyszer mertem volán mögé ülni, amikor anyukám autóját vittem ki a falu széli autómosóba. Annyira szorongtam a vezetéstől, hogy - bár van vezetői engedélyem a céges autókra - inkább sofőrt kértem akkor is, ha tárgyalni mentem; motorozni is csak egyszer voltam tavaly nyáron, de akkor sem mertem kimenni a forgalomba, hiába biztatott a volt oktatóm.

Tovább

A nap kérdése (komment "helyett")

Ki vagyok én, hogy ítélkezzek, amikor egy pasival sem voltam képes lefeküdni az elmúlt másfél évben, nemhogy kettővel, vagy többel...?:(
Oké, ahhoz képest, ahonnan indultam, ne várjak csodát, örülhetek annak, hogy már legalább álmomban sikerült megélnem mással bármiféle szexualitást, de bakker...:(
süti beállítások módosítása