A mai nap margójára
"Sosem bocsátunk meg azoknak, akiket megbántottunk."*
*Sosem bocsát meg nekem az, aki megbántott engem:(
Semmi. Minden.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://fiamma.blog.hu/api/trackback/id/tr925845320
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nemalszom 2013.03.04. 21:24:16
Sajnálom... De ha belegondolok, nem kéne számítson, nem?
Még ha téveszmében is él, és úgy véli, hogy te bántottad meg, akkor meg legalább tőled el kéne fogadnia a bocsánatot, de gondolom amiatt is hülyének nézne...
Még ha téveszmében is él, és úgy véli, hogy te bántottad meg, akkor meg legalább tőled el kéne fogadnia a bocsánatot, de gondolom amiatt is hülyének nézne...
HoldViola 2013.03.05. 07:29:17
Nem kéne számítson, mégis számít b*sza meg:( Tudod egy őszinte bocsánatkéréstől úgy tud elolvadni a harag és a fájdalom, mint a hó a napon, és egy pont a mondat végén sokkal jobb, mint a kérdőjel. Talán ezért. Egyébként igen, erről van szó, még ő van megbántva, nekem nincs jogom még ahhoz sem, ahogy nem is volt soha.
Nemalszom 2013.03.05. 13:42:25
Lassan túl leszel rajta, hidd el. Ha elő-előjön néha, és fáj, az csak azt jelenti, hogy van szíved, az normális.
HoldViola 2013.03.06. 17:24:47
Szerencsére már tényleg csak ritkán jön elő, pl. "jeles napokon", amik fájdalmasan szép emlékeket idéznek fel. Tudod sokkal de sokkal könnyebb lenne, ha tudnám, hogy boldog, hogy tényleg rendbe jött az élete. Akkor érezhetném úgy, hogy volt értelme az én szenvedésemnek. De sajnos vannak jelek, amikből úgy érzem, hogy nem így van, és ettől még sokkal jobban fáj nekem is:(
Nemalszom 2013.03.06. 19:15:56
Most egy picit megint eszembe jutott, hogy talán minden kapcsolat csak valamit kéne tanítson, és lehet, hogy nem mindenkinek jut egy társ egy életre? Nem akarom ezt elhinni. Pedig az biztos, hogy aki elment, az csak tanulás volt.
Gondolj arra, hogy te bizony tanultál, azt, hogyan adhatsz még többet, hogyan adhatsz fel valamit valakiért, olyan dolgot amit addig fontosnak gondoltál. Csak ez lehetett az értelme.
Ezek szerint ő viszont nem tanult, azt választotta, hogy megmarad a zsákutcájában. Ez viszont nem a te problémád. Érezned kell, hogy mennyire eltávolodott, meglátni a rossz tulajdonságokat, amitől megmenekültél. Csak azért, mert sok dologban az volt, amit kívántál volna, attól még nem változott volna meg azokban, amiket nem bírtál, legfeljebb kezdtél azokhoz is hozzá szokni.
Gondolj arra, hogy te bizony tanultál, azt, hogyan adhatsz még többet, hogyan adhatsz fel valamit valakiért, olyan dolgot amit addig fontosnak gondoltál. Csak ez lehetett az értelme.
Ezek szerint ő viszont nem tanult, azt választotta, hogy megmarad a zsákutcájában. Ez viszont nem a te problémád. Érezned kell, hogy mennyire eltávolodott, meglátni a rossz tulajdonságokat, amitől megmenekültél. Csak azért, mert sok dologban az volt, amit kívántál volna, attól még nem változott volna meg azokban, amiket nem bírtál, legfeljebb kezdtél azokhoz is hozzá szokni.