Rosszkedv ellen rekreációs célzattal, leginkább azért, mert Bandita is olyan nyúzottan jött haza: 

Holnap nagy nap, mert szerencsére előrelátó voltam: tudtam, hogy kelleni fog valami kis lelki tuning, és augusztusban megajándékoztam magam magunkat egy kirándulással a Medveszurdokba. Szakszervezetes, szóval semmi extra. 

...én voltam ma a legcsinibb szülinapos lány a városban, és senki nem láthatta rajtam, hogy belül zokogok. 

Micsoda kegyetlen dolog ez egyébként tényleg: titok voltam, és így minden titok, ami hozzá köt(ött); titok az öröm, titok a fájdalom... Néznek rád, nem értik, miért fátyolos a szemed, mikor örülnöd "kellene". 

Nem tudok aludni, ébren tartanak az emlékek, pedig közben már átfordult a naptár is. Alvás helyett most is, mint ezen a napon a legtöbbet mindig egy apró Angyalkára gondolok, aki leszállt egy kicsit a földre, de úgy döntött, hogy nem tetszik neki ez a világ, nem kéri a szülőket, akikhez a véletlen küldte, így inkább visszament az égbe... 

Ez már a negyedik év, hogy a szeptember 11-től kezdődő egy hetet mindig nagyon nehezen viselem.

Kéretlenül ágyba hozta nekem a kávét és még egy túró rudit is kaptam ráadásnak a jó reggelt-puszi mellé. 

Nekem van a legjobb kisfiam a világon♥

Viszont. 

Anya, igazán nem akarlak megsérteni, de rajtad már nem segít se a kondizás, se a szivacsos melltartó, itt csak a plasztikai műtét segíthet, mert a cicidet már nagyítóval is nehéz lenne megtalálni. 

Na jó, te meg kabbe:)

De legalább őszinte:)

A csütörtöki és a pénteki munkanap mérlege (csak úgy bridgetjones-osan):

Úgy elfáradtam, hogy a vonaton picit el is szundítottam, de nem bírok holnapig várni, muszáj leírnom még ma...

Hallgattam a Doktornőre, és kijöttem a Kopaszi-gátra megtudni, mit fogok érezni, és képzeld el, hogy az első rossz érzés után sokkal jobb jött: valami más, valami új, valami szép, hogy bárcsak...♥

Reggel minden flottul ment, 7:15-kor már úton voltunk; bár kivételesen most este volt némi műsor: 10 percenként "anya szomjas vagyok", "anya éhes vagyok", "anya fáj a fejem"... Aztán persze kibújt a szög a zsákból, hogy "anya hiányzol, aludhatok veled?:(". 

Bandita ágyban, túl az évnyitón, én meg azon kattogok, hogy holnap megint elkezdődik egy újabb tanév, amikor is már osztályzatot is kapunk, nem csak szöveges értékelést. Az "anyuka, jó eszű ez a gyerek, de lassú" az 5-ös skálán hányast ér? 

Most ömlengeni fogok, de ugye ez az én naplóm, ezért itt azt is lehet, nem csak nyafogni:) 

Ezért ide leírom, biztos ami biztos: ha még egyszer bárki ebben az életben bármiféle éles/hegyes szerszámmal közelít a "szentélyemhez", arra ráuszítom az azt őrző sárkányomat annak velem gyűlik meg a baja. 

...éjjel nem hagyott aludni a fájdalom, és ezen kattogtam megint, mint egyre többször az elmúlt napokban.

A szívemben a gyász, a veszteség érzése még ott van, keresem a válaszokat a múltra, keresem a válaszokat a megválaszolatlanul hagyott kérdésekre, siratom a szerelmem, a barátom, DE közben van bennem valami más, valami új, valami szép, valami jó, amit nem értek, de azt érzem a zsigereimben, hogy boldoggá tesz. Nagyon. Egy 19.5 év szigorított szabadságvesztés által edzett arc csakis ezért lehet olyan ijesztő. 

Sose keverd össze a motorodat a Barátoddal. Alatta igazán nagyon jó feküdni, egy 500-as suzuki alatt már sokkal kevésbé izgató.

A 600-as Hondával sincs ez másképpen. Most sajog a seggem, meg mindenem, de még ez az esés sem változtat azon, hogy ez most kellett, nagyon kellett..

Anya! 10-es skálán mennyire szeretsz??

11.

Hhhh... Akkor úgy kérdezem, hogy 20-ason? 

21.

Anya! Nem lehet főlé menni a skálának!!! Akkor legyen 100. 100-as skálán mennyire szeretsz???

101.

Grrr.... Anya ne csináld ezt!!!! Utolsó próbálkozásod van, akkor 1000-es skálán mondd meg, mennyire szeretsz!!! 

Jó, megmondom. 1999:)

ANYAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Hát... Holdviola kisfiának lenni nem egyszerű hétfő reggel sem:)

Anya! Álló fütyivel hogy lehet pisilni??

Ahogy én tudom, leginkább sehogy, kisfiam. 

De akkor mit csináljak? Be fogok pisilni!? 

(...)

Hát... Fiús anyukának lenni nem egyszerű vasárnap reggel sem:)

- Esőzést hallok?

- Bekapcsoltad a vízforralót? 

- Nem.

- Akkor esőzés!

...de még jobb lesz holnap haza menni, végre a saját kádamban elnyúlni, a saját ágyamban aludni, meg a többi. Talán öregszem, vagy nem tudom, de a szülői ház már "csak" a szülői ház, nem az én vackom. 

Ma reggel hajnali ötkor kidobott az ágy: ahogy virradt és rékezdtek a madarak, ébresztettek engem is. Kicsim még aludt, nekem viszont nem akaródzott álmatlanul forgolódni, így inkább kiültem a kertbe a kávémmal. Félkómásan 5 féle madarat számoltam meg, de arra nem sikerült rájönnöm, melyik milyen fajta - kivéve a baglyot -, továbbá eljutottam odáig, hogy valamelyik közülük otthonról kedves ismerős.  

Este az erdőből hazafelé egy kis földúton jöttünk, és olyat láttunk, amilyet még azelőtt sosem: vonuló vöröshangya sereget! Valami dolguk volt az út túl oldalán, de arra nem sikerült rájönnünk, pontosan hova tartanak és miért, mert átérve eltűntek a fák között...

Szóval semmi extra idill.