...de még jobb lesz holnap haza menni, végre a saját kádamban elnyúlni, a saját ágyamban aludni, meg a többi. Talán öregszem, vagy nem tudom, de a szülői ház már "csak" a szülői ház, nem az én vackom. 

Ma reggel hajnali ötkor kidobott az ágy: ahogy virradt és rékezdtek a madarak, ébresztettek engem is. Kicsim még aludt, nekem viszont nem akaródzott álmatlanul forgolódni, így inkább kiültem a kertbe a kávémmal. Félkómásan 5 féle madarat számoltam meg, de arra nem sikerült rájönnöm, melyik milyen fajta - kivéve a baglyot -, továbbá eljutottam odáig, hogy valamelyik közülük otthonról kedves ismerős.  

Este az erdőből hazafelé egy kis földúton jöttünk, és olyat láttunk, amilyet még azelőtt sosem: vonuló vöröshangya sereget! Valami dolguk volt az út túl oldalán, de arra nem sikerült rájönnünk, pontosan hova tartanak és miért, mert átérve eltűntek a fák között...

Szóval semmi extra idill.