A csütörtöki és a pénteki munkanap mérlege (csak úgy bridgetjones-osan):

+ 6 beérkező ügy

+ 1 kiadott határozat

+ 1 sírva hazajövetel egy órával korábban a melóból (csütörtök)

- 1 kolléga-jóbarát → + 1 csak-munkatárs (így már mind az)

+ 1 péntek délben hazajövetel fél kettő helyett az előzőkért kárpótlásul, mert ez járt ezek után. 

Hát így. Többet erről most nem tudok írni.

Inkább arról, hogy előléptettek: "legkedvesebb olvasó" lettem♥

Délután pedig, miután begyűjtöttük a gyerekeket, feljött a B. a fiúkkal, és amíg az aprók játszottak, mi sütöttünk palacsintát, körmöt lakkoztunk, bon jovit hallgattunk és elmélkedtünk az ESZO -s könyvem felett. Csajos délután volt tehát, és este 8-ra már sokkal jobban voltam. Az is volt még, hogy dőltek a röhögéstől, amikor is megmutattam nekik a talpamat, amit előző nap a neccharisnyán keresztül befogott az új cipőm belső része, és nem is jött le egyből; így aztán mindkét talpam - a lábboltozatom leszámítva - sötétbarna volt még tegnap is. Hülye én. 

De legalább jól mulattak rajta a gyerekek is:) 

A Bondról meg eszembe jutott, hogy én már több, mint 10 éve nem voltam igazi "összebújós" mozizáson, mert azt nem lehet akárkivel, mert az olyan intim, így inkább kihagytam. Tudod ez olyan, amikor nézzük a filmet, a szerelmem jobbján ülve, keze a combomon, enyém az övén, vagy a karját simogatom, esetleg egymás kezét fogjuk. A fejem a vállán pihen, a térdünk összesímul, és néha csókolózunk egy kicsit, ami után olyan nehéz megint a filmre figyelni...♥ 

Leltárhiányom van (mert ezt sem lehet bárkivel, így eddig kimaradt az életemből) olyan mozis élményből is, amikor teljesen mindegy, miről szól a film, mert nem a film a lényeg, hanem azért ülünk be rosszgyerek módjára napközben egy kis moziterem sötétjébe az utolsó sorba, mert kíváncsiak vagyunk, meddig hajt a kéj és mikor állít meg a félsz.♥

Egyszerű vágyak 2012.