Nem kell nekem ellenség. Van anyukám:(

Végülis majdnem megkaptam a koncertet, amit akartam:)

Úgy szeretnék máshol lenni! Hógolyózni, hóban fetrengeni és és és:) Jó lenne, ha lenne kertes házunk, mert akkor most ugorhattam volna ki hajnalban az ágyból havat lapátolni. Ha lenne pasim, lapátolna velem, én meg húzhatnám azzal, hogy milyen szexi:)

KONCERTET AKAROK! MOST! AZONNAL!

Kommunikációs partnerünkkel nyílt, hátsó célok és titkos üzenetek nélküli tranzakciókat váltunk, őszintén és cenzúrázatlanul kifejezve érzéseinket és szükségleteinket.*

Hát ez tényleg nem egyszerű; vagyis a félelem leküzdése a nem-egyszerű...:(

update (2013.01.18. 19:54): Mondjuk tök érdekes, hogy a köznyelvben az intimitás alatt leginkább bensőségességet, meghittséget értünk, és azon belül is jobbára szexuális tartalommal bír. Hányszor halljuk/mondjuk, hogy "dehát ez olyan intim-dolog", értve ez alatt, hogy csak erre vagy arra tartozik. Most meg ez a definíció azt mondja, hogy "intim" lehet egy beszélgetés bárkivel, akivel éppen őszintén és cenzúrázatlanul fejezem ki érzéseimet és szükségleteimet?! Most akkor ha ma őszintén és cenzúrázatlanul bevalottam volna a főnökömnek, hogy gombóc van a gyomromban az ordításától (amitől csukott ajtó mellett is hangos a folyósó), nekem viszont békére és nyugalomra van szükségem ahhoz, hogy meg tudjam írni a kurva határozatot, akkor az "intim" lett volna? Vagy attól vált volna intimmé, hogy ezt hallva nem rúg ki két lábbal a Cégtől, hanem befogja? :)

*http://sorskonyvnelkul.blog.hu/2010/12/06/amit_tudni_akarsz_a_sorskonyvrol_de_sosem_mertel_megkerdezni

Mikor ezt a cikket elolvastam, felmerült bennem, hogy ezek szerint az életem nagy döntései, amiket "spontán" hoztam meg, lehet hogy ugyanakkor tudatosak voltak?! 

...mondogatom magamnak, mégis sírok:(

Ne azt nézzem, hogy mit mondott, hanem hogy ki mondta...

Na jó, de azért...:(

"....ha egyik a másikát repülni hagyja, de ha lezuhan, fél szárnyát kölcsönadja."

(Szabó Éva: Szög és kereszt)

Éjjel megint álmodtam, de ezt most szavakba önteni akkor sem tudnám, ha akarnám...

A kérdés "kiprovokálója" ez a Hűtlenség-blogba beírt hozzászólás volt; arra reagálva tettem fel ezt a számomra húsbavágó kérdést és lett belőle ez a beszélgetés: 

Miért jó nekem az, ha a pasim a kedvemért kényszerűen "önmegtartóztat"? 

Ez a meggypiros lepedő a legjobb dolog, ami a héten történt velem! Olyan gyönyörű!♥

Élet van benne...

Egészen konkrétan szinte semmi nem lett persze, ahogyan ebből sem, a "tudatosság" fejlesztése jegyében, helyette viszont kifestettem a fürdőszobát spontán:) 

...most lett vége, én pedig kényszeresen ragadtam magamhoz a billentyűket, hogy gyorsan tisztába tegyem a bennem kavargó érzéseket. 

Addig is, amíg eldöntöm, láthatóvá teszem legalább a december hónapot, valamint azokat a bejegyzéseket, amikre azokban visszahivatkozás volt. 

Nem akarok elmenekülni. 

Kellene írni a sok, megörökíteni elmaradt történésről és érzésről, csak valamiért olyan nehezen jönnek a szavak... Urrá lett rajtam valami mérhetetlen szomorúság, amit nem tudok elkergetni, bárhogy szeretnék. 

Na és hogyan fogom én ezt beadagolni H-nak? 

Miért nem lehet úgy, hogy én írok, te pedig - ha (fel)ismersz is engem - csendben olvasod és nem szembesítesz azzal, amit találtál?:(

MIÉRT NEM LEHET TISZTELETBEN TARTANI A KÉRÉSEMET??? 

HA ÉN AZT KÉREM VALAKITŐL, HOGY HAGYJA EL A BLOGOMAT, MIT KERES MÉG ITT AZOK UTÁN, HOGY MEGIGÉRTE, HOGY ELMEGY??? 

Erről a blogról eddig egy valakit leszámítva (akiben viszont feltétel nélkül megbízhatok) senki nem tudta, hogy kié. Nem akartam és a jövőben sem kívánok ezen változtatni, mert úgy nem tudnék félelem nélkül, őszintén írni. Megfigyelve érzem magam tőle, ami érzés gátol abban, hogy felszabadultan tudjak bármit kiadni magamból. 

Miért nem lehet ezt megérteni? :(

Akkor most a blog zár alá kerül határozatlan időre:(

Nagyon szeretnék már újra otthon lenni, forró fürdőt venni, a saját ágyamban nyugovóra térni és gyönyörködni a karácsonyfánk meleg fényében elalvás előtt.

Anyuciék mindig Szenteste tartanak nagy vacsorát: úgy 15 ember állandó jelenlétével és ennek megfelelő bolondokházával előtte és ricsajjal közben.

Nem szeretem, elveszik benne a karácsony meghittsége. 

Most hívott B, hogy készen vannak az idei évre tervezett ezüst színű masnik a "karifára" (brrrrr...), és hogy ha gondolom, akkor holnap menjek át, mert nagyon szívesen ad nekem az előző évekből megmaradt, akár pirosat, akár kéket, akár skótkockásat(?!), akár... 

Azt kérte tőlem a kolléganőm tegnap, hogy ellenőrizzem fb-n, mit látok róla, mert hogy betett engem a "közeli ismerősök" csoportba, hogy így többet lássak a többi "ismerős"-től és még többet azoktól, akik nem az "ismerősei". 

Meg kell tanulnom korcsolyázni, mert egészen egyszerűen muszáj és kész. Erre tegnap jöttem rá. 

Tehát nincs más dolgom, mint ünnepek után, mikor a gyerkőc úgysincs itthon, elcsórom a korit a táskájából és nekiindulok valami jó jeges helynek gyakorolni, hogy legközelebb már együtt mehessünk. 

Mert ugye belátható, hogy enélkül meghalni nem lehet....?! 

Vajon hatékonyabb leszek, mint sielés-ügyben? Mert az egyetlen dolog, amit anno az egy hetes sítáborban tuti biztosan megtanultam: a megállás gatyafékkel...

2007-ben vágott volt (kb. 1,5 m-es ezüstfenyő); én faragtam be egymagam (majd meggebedtem, de rettentő büszke voltam magamra)

2008-ban vágott volt (kb. 2 m-es normand fenyő); én faragtam be egymagam (majd meggebedtem, de rettentő büszke voltam magamra)

2009-ben nem volt karácsonyfánk, mert "csak" (nincs kedvem írni róla). 

2010-ben földlabdás volt (kb. 80 cm-es eszüstfenyő; Bandita apukájának a kertjébe került, de nem fogta meg a talajt)

2011-ben megint nem volt karácsonyfánk, mert "csak" (nincs kedvem írni róla).

2012. ???

Dolgozom ezerrel, hogy szabira mehessek. 2007. óta nem volt olyan, hogy két ünnep közt ne kelljen bemennem egy-két napra, de eldöntöttem, hogy idén már pedig nem fogok. Persze ha nagyon akartam volna, meg tudtam volna oldani a korábbi években is, de mivel Bandita általában apázik még pár napot karácsony után, én mentem robotolni... 

Egy képzeletbeli társkereső hirdetés, amit nem adtam fel soha:)

Tegnap meló után begyűjtöttem a gyereket és visszamentünk a városba lődörögni egy picit. llyenkor karácsony előtt a Fő tér tele van karácsonyi árusokkal: a különféle kézműves ajándékokon kívül kürtöskalács, juhtúrós lepény, forralt bor, forró tea és csoki is kapható dögivel. 

3, azaz három kedves csajos blog van, amit olvasok úgy évek óta napi szinten. 

Rajzfilmszeműnek pár hetes a babája már, Isolde és K tavaszra várja a picit. 

Kezdenek átmenni kismama blogba, ami nyilván érthető, és tök jó, csak nekem kell így leszoknom róluk:(

...írni viszont nem nagyon van kedvem róla; elmesélem inkább, mit csináltam figyelemelterésként.