Azt kérte tőlem a kolléganőm tegnap, hogy ellenőrizzem fb-n, mit látok róla, mert hogy betett engem a "közeli ismerősök" csoportba, hogy így többet lássak a többi "ismerős"-től és még többet azoktól, akik nem az "ismerősei". 

Na és akkor - mivel megkért - megnéztem, és látom, hogy pl. a megosztásainak a láthatósága van korlátozva a közeli ismerősökre és a fényképei sem láthatók minden ismerőse számára. 

Azóta azon gondolkodok, mi értelme ennek az állítgatásnak? Mit számít, hogy ki mit lát vagy mit nem lát abból, ami ott kint van? Ha csak magamat veszem: miért láthatom én és miért nem láthatja pl. a másik kolléga azt, hogy most ő éppen mit like-olt a tube-on vagy melyik lámpát nézte ki a katalógusból? Aki nem akarja, hogy mások lássák az ügyködését, az miért van fent? 

Én nem tulajdonítok a saját személyemnek akkora jelentőséget, hogy szabályozgatni kelljen, hogy most bizonyos megosztásaimat csak ez vagy az láthatja, mások pedig nem. Velem ez úgy van, hogy minden adatom és  fényképem publikus a kintlévőkből; mert ami nem tartozik a világra, azt meg sem osztom az fb-n senkivel. Ennél fogva pl. az email-címem sem látható senki számára, mert aki akar, tud írni privit vagy elér skype-on (úgysem akar). 

Amúgyis. Az "ismerőseim"  nagy részével vagy még nem is beszéltem életemben sem (csak mondjuk kolléga, ezért megerősítettem a kapcsolatot, ha bejelölt), vagy évek óta nem beszéltem vele (mert mondjuk ált. iskolai vagy gimnáziumi iskolatárs volt). Ilyen formán állatira nincs jelentősége annak, hogy valaki az "ismerőseim" között van; attól még nem feltétlenül fogjuk egymást jobban ismerni és nem fog több tartozni rá attól, mint aki nincs az "ismerőseim" között. Arról már nem is beszélve, hogy lehet olyan (mondjuk aki ezt a blogot olvassa/olvasta), aki nincs az "ismerőseim" között, mégis jobban ismer engem, mint a legtöbben az "ismerőseim" közül. 

Most mit számít, hogy egy megosztásomat ki látja, vagy ki nem? Mit számít, hogy ki látja, melyik videó tetszik nekem? Mit számít, hogy ki látja, mi tetszett mondjuk az indexen? Megfordítom: miért baj, ha mindenki láthatja, milyen videó tetszik nekem, vagy melyik cikket "ajánlom" másoknak olvasásra? Ha valamit linkelek, azt azért teszem, mert hátha valaki mást is érdekel az adott zene, cikk, vagy bármi, és ezt az infot nem sajnálom, nem féltem senkitől. A fényképeinken pedig megint csak semmi titkos nincs, mert ami nem publikus, az senki számára nem lesz az, így ki sem kerül. 

Kedves olvasó, ha erre jársz még... Neked van arra energiád, hogy azt állítgasd, ki mit láthat tőled fb-n és mit nem? Mert nekem nincs és igazából nem is érdekel. Ha bárkit is érdekel bármi, ami velem kapcsolatos, hát hadd lássa; akit meg nem érdekel, az nem keres rám, nem nézi meg, elrejti a hírfolyamából.

A gondolataimat, érzéseimet, az életem apró-cseprő történéseit pedig alapvetően úgysem az fn-n osztom meg, mert nem akarom kéretlenül rázúdítani magam senkire. Arra itt van ez a blog, aminek a létezéséről a környezetemben egy barátnőm kivételével nem tud senki; az elérési utat pedig talán még ő sem ismeri. 

Azért jó itt lenni, mert így biztos lehetek abban, hogy aki jön, az szabad akaratából jön; aki olvassa a gondolataim, az azért teszi, mert igazán érdekli mindaz, amit összehordok, viszont nem élhet vissza vele, mert véd az anonimitás. Itt biztonságban (elfogadva) érezhetem magam, meg aztán itt írhatok arról is, amit elmondani nem lehet senkinek a kornyezetemben. Az pedig a hab lenne a tortán, ha bárki úgy érezné, kap valamit tőlem, ha erre jár. 

Ha már itt tartunk, most bánkódok is nagyon. Az elmúlt hónapokban megint volt két állandó olvasó, aki szinte naponta jött mindig, ami olyan jól esett. Aztán valamiért szépen fokozatosan leszokott rólam mindkettő, én pedig tipródok, mi olyat írhattam, amivel elvettem az ő kedvüket is magamtól...:( Vagy inkább az lehet a baj, hogy nem tudok olyat írni, ami itt tarthatja az erre tévedőt tartósan:(

Jó. Igazából az életem "langyos állóvíz", nem történik velem semmi érdekes, nem tudok közzétenni mélyenszántó, magvas gondolatokat, sem szép képeket, sem jó zenéket, szóval semmi olyat, ami értékes szellemi terméknek lenne nevezhető, amivel gazdagodhatna bárki (bár olyan jó lenne, ha így lenne, mert akkor még több értelme lenne azon túl, hogy nekem jó írni). Így végülis érthető, ha előbb-utóbb mindenki elhagy engem, mert hát a való életben is ez szokott történni velem, de attól még elszomorít: a maradék ihletem is elszáll így.  Ilyen rossz érzés lehet üres nézőtér előtt játszani:( Nem megy így a dokumentálás sem és újfent azt erősíti bennem, hogy attól, hogy valaki itt van ma, semmi garancia nincs arra, hogy itt lesz holnap, vagy holnapután is:(

Most picsogok, mert szerettem itt lenni, de egy kicsit talán most mégsem írok, mert magamban beszélni nem jó. Írnom "kellene" ám, mert jön a karácsony és nekem szeretethiányom van, amit már az is enyhítene, ha lenne kinek mesélni, olyannak, akit érdekel és akit talán átmelegítenek az írásaim. Helyette az olvasók elhagyása csak tovább rontja a kedvem, még jobban fázok így, mint eddig. Viszont most nem illik nyígni, mert jön a karácsony, amitől mindenki heppi, így tényleg jobb, ha befogom, mert ha erre is járna valaki, csak lehúznám:( Szóval  a kör be is zárult.

Pedig: olyan szép ajándékot vettünk Banditával az apukájának... Megint álmodtam gyönyörűt... Három napig szakmai helyettest kell "játszanom" két főnök távollétében... Lett szép karácsonyfánk... Kész lett a hugi ajándéka is... Ilyenek. Mindegy. 

Dobjál követ a pocsolyába, és kavard fel a langyos állóvizet, légyszi...:(