Nézz szembe félelmed tárgyával ellenőrzött és biztonságos körülmények között...*

Tegnap lagziban voltunk, ami egészen jó lett volna, ha... Mindenki volt valakivel; aki rajtam kívül szalma volt, az legalább baráti társasággal volt, aki meg nem volt szalma, viszont táncolni sem akart, legalább nem egyedül unatkozott. Bezzeg én... A gyerekek játszottak, én meg leginkább csak üldögéltem csendben, miközben rettentő módon egyedül éreztem magam.Valamikor fél 12 körül lett elegem, amikorra már bandita is k.o. volt. Hívtam egy taxit és visszamentünk a szállodába.

Talán te már meg sem lepődsz azon, hogy sírdogálva aludtam el... 

Nem értem az élet rendjét. A világ tele van olyanokkal, akik alig várják, hogy végre kölcsönösen szerethessenek és szeretve legyenek. Itt most mégis csupa olyan párt láttam, akik egész este szinte rá sem hederítettek egymásra...

Van ez a "keresztény" kolléganő. Tudnék róla mesélni sokat, jaj de inkább nem szeretnék többet, mint "muszáj", így egyelőre most csak a mai adagot.

A meggyes nudlit prézlibe forgattam. Ne kérdezd, hogy történt, mert nem tudom megmondani, talán tudat alatt derelyére vágytam. 

A vizsga tegnap nem sikerült, újra fel kell vennem ezt a tárgyat februárban. Most arra gondolok, hogy talán tudat alatt szeretem a Tao. törvényt és nem akarok megválni tőle, ezért bukok meg belőle mindig. 

Még jó, hogy éppen mára voltam beírva fodrászhoz, így búcsút is vettem a szép hosszú hajamtól erős felindulásból, mert hiszen minek, ha nőbb nő nem leszek tőle úgysem...

A nap tanulságaival majd jövök máskor, mára eleget lelkiztem. 

Na jó, kicsit mégis. 

Az olyan "szeretet", ami mástól elfogadni és másnak adni nem enged, nekem egyszerűen nem kell és ilyet tőlem el sem várhat senki.

...nem meglepő, hogy ezt éppen ma rögzítem mementonak, ugye? :(  

Mondjuk azt, hogy közelgő szülinap miatt érzett mély depresszió, mert ez olyan drámaian hangzik, és legalább romantikus. 

Fáradt vagyok kifejteni, majd talán holnap. Addig is a címke beszél. 

Most Scarlett O'hara-nak képzelem magam, aki mindig minden fájdalmas problémát azzal hessegetett el, hogy "majd holnap", de őt legalább Buttler kapitány akkor is szerette, amikor az agyára ment. 

Vagy éppen azért. 

 Amúgy nem vagyok jól, fosás, hányás, minden van valami vírustól, ami a gyereken szerencsére átment egy perc alatt, különösebb gond nélkül. Szar a kedvem is, nem jó semmi most, nyűgös vagyok, leginkább elegem van a mocskos undorító játszmázásokból, amik mindig mindent bonyolítanak, a legegyszerűbb dolgokat is. 

Tegnap szólított le ez a férfi boltból hazafelé jövet. Éppen a kisfiáért ment az anyukához, amikor meglátott és leszállva a bicajáról bevárt a sarkon. A házunkig kísért, és fagyizni hívott minket ma délelőttre. 

A barátnőmtől kaptam♥  

Ez a nap is eljött. Egy virágot azzal nyírtam ki majdnem, hogy túlöntöztem... Most próbálom megmenteni, hátha megmarad, ha kap levegőt. 

Akkor most rögzítsük: Holdviolának nem szabad a lábát betennie a Váci utcára, sőt sokkal jobban tenné, ha egyáltalán nem tenné be a lábát a Vörösmarty térre sem. 

A mai nap mérlege 3 masszív megbántás, amikor már pusztán a hangnem is könnyeket csalt a szemembe. Két esetben úgy, hogy még csak nem is magántermészetű volt a beszélgetés, egyikőjüket ráadásul még csak nem is ismerem személyesen. Legalább a háromból ketten nem látták a könnyeim, mert velük virtuálisan folyt a társalgás. Ez is valami. 

Hiába próbálom helyre rakni magam, most úgy érzem, e tekintetben nem is fog sikerülni sosem. Elég egy kis irónia, amit a másik még csak nem is bántásnak szánt... elég egy hangos szó, egy kis "keménykedés", és nekem már ott is a gombóc a torkomban, a gyomromban pedig ugyanaz a remegés... Úgy lebénulok, hogy visszavágni, magamat ténylegesen megvédeni képtelen vagyok, kihátrálok a beszélgetésből inkább, csak hagyjanak békén. 

Van, ami nem tud elmúlni nyomtalanul, de annyira szeretném, ha ezt nem hagyta volna itt nekem.

Ezzel viszont el is dőlt a tetkó de hová kérdés. 

Ezen legalább tudok segíteni. 

Átaludtam a szombat délelőttöt, és a tegnap délután nagy részét is. Majdnem jó már... A fél hatos keléssel nem lenne gond, ha esténként eltenném magam időben, nem pedig 11 körül botorkálnék ágyba kelletlenül. Most, így egy hónap Budapestre ingázás után véletlenül kiderült, hogy a bérleteseknek nem kell gyorsvonati pótjegyet váltani, ami azt jelenti, hogy 15 perccel tovább alhatok, de legalábbis nem kell kétségbeesnem, ha véletlenül elszöszölöm az időt a reggeli készülődés közben. Az élet apró örömei:) 

Baconba göngyölt csirkemellet, héjában sült krumplival és salátával. Igazából semmi extra, ami viszont mennyeivé tette a cuccot, az a pár csepp balzsamecet, amit a saláta kapott. Nagyon rá vagyok kattanva mostanában, mert nagyon finom a zamata. Ezúttal jó volt azért is, mert picit könnyített a baconön.

Van képem is hozzá, nem a Pinterestről;)

...a meg nem értettség magánya ez most, ami bánt engem. Nem értenek, nem éreznek, vigyáznom kell, hogy mit mondok, milyen véleményt fogalmazok meg, mert rögtön elítélő jelzőkkel illetnek. Most mondhatnád nekem, hogy ne törődjek vele, mert csak a saját fejükben lévő korlátok mentén ítélkeznek felettem, de marhára nem vigasztalnál vele, mert akármiért is teszik, én szopok miatta. 

Kinyitott engem az a kapcsolat, átformálta a gondolkodásmódom és a hozzáállásom bizonyos dolgokhoz, de nem fogadnak így el, egyszerűen nem...:( Magyarázkodnom kell, szégyenkezni, és egyre többször csak hallgatni, hogy ne kapjak újabb sebeket.

Neked pedig, aki itt hagytál ezzel, innen üzenem, hogy kabbe, amiért segget csináltál a szádból és elárultál engem... amiért úgy bánsz velem, mint egy leprással, akit kerülni kell nagyívbe, azok után, amit együtt megéltünk és soha ne élvezz nagyobbat, mint attól, hogy így megalázol engem:( 

De ezt most nem panaszkodásképpen írom, csak enyhítő körülményként kívánom előadni, hogy miért is nem írok többet. Igazából az van, hogy egy nap kivételével, amikor az az egyébként felejtős talim volt, egyetlen esetben sem értem haza 7 óra előtt, sőt csütörtökön 9 után estem be az ajtón. 

Ezt is megértük a XXI. században: átutalással vagy csekken rendezhető a tankönyvek ára. VÉGRE! 

Meg akartam ezt örökíteni, csak elmaradt. Hétfőn egy hirtelen jött ötlettől vezérelve megcsörgettem egy régi barátnőmet, tudunk-e összefutni egy kicsit, ha már Budapesten vagyok. A Kossuth tér melletti Nagy Imre szoborhoz beszéltük meg a találkozót; odaértem már korábban, amit nem bántam, mert így legalább tudtam pihengetni egy kicsit. Rettentően elfáradtam, mert nagyon sokat gyalogoltam, nem éppen alkalmas cipőben, és nagyon melegem is volt. Egy üveg hideg ásványvízzel a kezemben leültem egy árnyékos padra, kibontottam a lábaim a szandálok szorításából, és felhúztam őket a padra. 

Visszanézve az e heti bejegyzéseket, megint eléggé elvesztettem a fonalat. Jó. Nagyon nem történik semmi, ami mégis, annak nagy része szót nem érdemel, ami érdemelt, azt azért rögzíteni nem mulasztottam el.

Egy jól betalált tegnapi mondatnak köszönhetően vannak fejlemények, csak valahogy írni még nem tudok róla. Ettől nagyobb baj, hogy azt sem tudom, helyes-e az, ha ide kerül, miközben persze pontosan tudom, hogy nekem mindig segíti a megértést, ha a gondolatok káoszában rendet teszek az írással. 

Nem tudom, mi legyen, régen voltam blog-ügyben ilyen tanácstalan. 

Holnap vizsga, ilyen dekoncentráltan megyek oda. 

...mert hát ugye Banditának szeptembertől egyedül kell iskolába járni és délután hazajönni. 10 évesen ennek már nem szabad problémát jelenteni a tanító nénik szerint sem. Egyébként kb. 500 méterről beszélünk, egy L alakot kell megtenni, két kis utcán, nagyrészt családi házak között, nem is túl forgalmas részen. Olyan volt már többször, hogy egyedül maradt itthon pár órát, a boltba is átmegy gond nélkül a következő sarokra, de iskolába nem ment még önállóan és haza sem jött még sosem. Egészen kedd reggelig. 

Szerdán lesz a nagy nap. 

Hát az sem most volt, hogy állásinterjún voltam utoljára, több mint 3 éve is van annak... Kicsit? parázok. 

...és akkor felálltam és hazajöttem. 

:)

Nem szerettem volna, ha kedden fáradtan, nyúzottan indítottuk volna a hetet, meg aztán tudjon egy kicsit anyuci is pihenni ma, ezért tegnap este mégis csak hazajöttünk. 

A kedves kommentelő válaszáról jutott eszembe az a teszt, ami felett a minap vagy egy órát üldögéltem meló helyett, persze hasztalan.