:)

:(

:))

:)

:)))

:(

:)

:))

:(

:)

:)))

:(

:(

:)))

:(

:(

...hogy a hangya Holdra szálljon! 

Szóval a Doktornő hétfőn reggel 9 órára adott időpontot, és mivel ezt telefonon, részemről elég kutyafuttában beszéltük meg, nem is gondoltam bele ennek a jelentőségébe mélyebben.

Ha azt kérdezné valaki tőlem, mi az a legfontosabb dolog, amit ebben a kapcsolatban megtanultam, akkor az jut eszembe elsőre, hogy a szeretet mibenléte értékelődött át számomra nagyon.

...én voltam ma a legcsinibb szülinapos lány a városban, és senki nem láthatta rajtam, hogy belül zokogok. 

Micsoda kegyetlen dolog ez egyébként tényleg: titok voltam, és így minden titok, ami hozzá köt(ött); titok az öröm, titok a fájdalom... Néznek rád, nem értik, miért fátyolos a szemed, mikor örülnöd "kellene". 

Nem tudok aludni, ébren tartanak az emlékek, pedig közben már átfordult a naptár is. Alvás helyett most is, mint ezen a napon a legtöbbet mindig egy apró Angyalkára gondolok, aki leszállt egy kicsit a földre, de úgy döntött, hogy nem tetszik neki ez a világ, nem kéri a szülőket, akikhez a véletlen küldte, így inkább visszament az égbe... 

Ez már a negyedik év, hogy a szeptember 11-től kezdődő egy hetet mindig nagyon nehezen viselem.

Most lelkizni fogok egy sort úgy rendesen, de ugye megtehetem, mert végülis ez az én naplóm, így aztán jogom van akár ahhoz is, hogy nyafogjak, te pedig eldöntheted, hogy te is "gusztustalan mártíromkodásként" értékeled, vagy elhiszed nekem, hogy a tipródásom őszinte. 

Van egy hülye szokásom. Nem olvasok el egy könyvet akkor, ha nem "tetszik" a story vége. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül "happy end"-del kell végződnie, hanem azt jelenti, hogy csak akkor kezdem el olvasni az elejétől, ha a végében (mondjuk az utolsó egy-másfél oldalban) megfog valami, legyen az bármi, amitől befogadhatónak találom a dolgot.

You're still my hero
My friday night
You wrote the soundtrack to my life
You give me something
To hold on to
As I'm still growing up
You are the rock
In my life

Sose keverd össze a motorodat a Barátoddal. Alatta igazán nagyon jó feküdni, egy 500-as suzuki alatt már sokkal kevésbé izgató.

A 600-as Hondával sincs ez másképpen. Most sajog a seggem, meg mindenem, de még ez az esés sem változtat azon, hogy ez most kellett, nagyon kellett..

Kinéztem a vonatból, megláttam a Dunát, és a következő pillanatban már messze jártam...

...de legalább nem kell azzal a gondolattal együtt élnem, hogy egy szürke csipketerítőért, vagy miért hagytam el a régi szép freeblogos hátterem. A teljes átköltözést egyenlőre biztonsági okokból nem merem felvállalni, talán majd egyszer. 

"langyos állóvíz"

De hogy lehet már ilyen majom? :(

Tehát szerinted az én életem langyos állóvíz?? Ezt gondolod rólam? Mitől nem langyos állóvíz egy élet szerinted??

Ezt.

Ültem a medencében, néztem a gyerekem, és ez a beszélgetés ugrott be megint, mire pedig észbekaptam, már megint azon kattogtam, mitől langyos állóvíz az életem, ha pedig mégis az tényleg, ez miért baj? Mi van akkor, ha nekem alapvetően jó ez a langyos (vagy inkább meleg) állóvíz, mert legalább béke van benne és ami sokkal fontosabb, nem hideg? 

...és utána reggel lett és olyan rossz volt, mert amíg álmodtam, olyan valóságos volt, és amikor felébredtem, nem jöttem rá rögtön, hogy csak álom volt, és ettől utána még rosszabb volt, mintha rögtön leesett volna. Na ezt most jól megaszontam. Mindegy. 

...olyanok, mint hogy finom kínai szezámos-mézes csirkét csináltam Banditának (Páncélos Lovag is oda lenne érte), tök jókat bicajozunk (mert hogy azóta már neki is szerváltam kerékpárt), megnéztem a "Szerelem a kolera idején" filmváltozatát és el voltam bűvölve (meg kicsit ki is voltam ábrándulva), voltam a barátnőmnél babalátogatóban (olyan édesek), kiakasztott az egomajom új kolléga (bár azóta igazítottam a róla alkotott képemen), elbuktam egy pert a Kúrián (a Darák kapja be télleg), megkaptam a határozatot a rendőrségtől (engem mondtak ki hibásnak, de no para, majd írok kifogást ellene, még van rá 2 napom végül is), el kellene kezdenem írni a cikkemet az Adóvilágnak (arra hajazok, hogy leadás előtt szólnak azért emberi időben, hogy mikorra kell meglenni vele), meg hasonlók. 

...csak nem érek rá, mert belefogtam valamibe, ami fontosabb most nekem magamnál.