:)

:(

:))

:)

:)))

:(

:)

:))

:(

:)

:)))

:(

:(

:)))

:(

:(

Fel vagyok dúlva, aminek az eredményeképpen kipattantam az ágyból úgy, de úgy megírni ezt, mert nem bírom ki...

Szóval mikor kislány voltam (értsd: 10-15 között valahol, de közelebbi dátumot nem tudok sajnos) apáék még forgalmaztak kazettákat is a boltban, én pedig lenyúltam kölcsönvettem a készletből egy válogatáskazettát, amin külföldi slágerek voltak. Rengeteg volt rajta, az egészet nagyon szerettem, de két dalért különösen oda voltam.

A baj az, hogy általában ez úgy szokott lenni, hogy hallgatom a zenét egyszer-kétszer-sokszor, de - főleg, ha külföldi - nem jutok el addig, hogy tudatosítsam magamban az előadót és a címet, mert hiszen "úgyis megvan, nem kell keresni".  Persze annyiszor beszoptam már ezzel... Így volt ez azzal kazettával is, hiszen egy napon apa visszavette, hogy eladja a boltban; mivel pedig nem tudtam, hogy eladja, mert iskolában voltam, hazaérve már nem volt lehetőségem megmenteni a dalok előadóját és címét sem, így ott maradtam két kedves szám emlékével picsogva:(

Pár éve, hosszas nyomozás után, már az internet világában, az emlékeimben élő refrén alapján egy napon megleltem a második kedvenc számom erről a kazettáról (amiről aztán megtudtam, hogy eredetileg nem is Mr. Big, hanem "csak" feldolgozták, de ez számomra nem kisebbíti az értékét, mert ettől még nekem ez a legtutibb cover, sőt még az eredetinél is jobban bejövős)♥

Az első kedvenc számot szépen elgyászoltam, mert annak már a szöveg-foszlányai is a múlt homályába vesztek az idővel, csak a dallama él(t) élénken bennem, ami alapján ugye keresni a neten nehéz:(. 

Ehhez.

Nehogy elsikkadjon a lényeg.

Tehát akkor most ismertetem az én ezzel kapcsolatos szerződési feltételeimet arra az esetre, ha együtt akarnánk élni valaha:

Te csetelsz a szomszéd fiúval?!

Na jó, inkább kezdem az elején. 

Na jó, csak egész kicsi köze van a szexhez az alábbinak, mégpedig az, hogy mikor ezt hallgatom, az mindig annyira beindít. Olyan simogatós. 

Szerinted Holdviola anyukája mikor lesz hajlandó végre elfogadni, hogy Holdviola nem vesz részt ebben a kampányszerű temetőjárós bohóckodásban? Mikor fogja megérteni, hogy Holdviola mindig akkor megy ki a temetőbe, mikor ő úgy érzi, hogy most ki szeretne menni? 

Na és azt mikor fogja Holdviola anyukája megérteni, hogy a Papihoz nem megy ki Holdvila a temetőbe sosem, mert a temetőben a halottak vannak, a Papi pedig "nem halt meg"?! Holviola emlékeiben úgy él  a Nagypapája, ahogy utoljára látta. Kint ül a ház előtt a hokedlin és pucolja a krumlit a vasánapi ebédhez; nem egy hideg sírban fekszik. 

A faszér' nem lehet ezt felfogni és faszér' kell velem 8 éve mindig ugyanazt a cirkuszt végigcsinálni?!

Biztos megint a sok erről gondolkodás lehet az oka, de megint olyan szépet álmodtam; gyorsan le is írom, amíg még élénken él bennem. 

Tényleg... Szerinted ezt a Tantra-dolgot végig lehet a valóságban is csinálni úgy, hogy ne fulladjon nevetésbe? Hogyan kell ehhez hozzákezdeni? Előtte mindenki elolvassa és memorizálja külön-külön a "teendőket"? Vagy ott és akkor együtt olvassák el? Esetleg csak egyikük olvassa és instruálja a partnerét is? Na de akkor mi lesz a meghittséggel? Lehet olyat, hogy mondjuk elolvasom, magamévá teszem, amit be tudok fogadni belőle, a többit meg nem? Akkor is működhet alapvetően, ha éppen nem akkor éppen nem úgy nézek éppen abba a szemébe, ahogyan a cikk írja, vagy ha épp nem annyi levegővételt veszek? Egyáltalán muszáj számolni a levegővételeket? Talán nem is kell annyira szigorúan úgy csinálni, ahogy ott leírták, csak a lényegi mondanivalót alkalmazni?

Most az jutott eszembe, hogy a 11 percben is volt valami olyasmi, hogy a csajszi és a festő fickó ténylegesen nem feküdtek le egymással, hanem csak meztelenül nézték egymást jó sokáig... De nem emlékszem olyasmire, hogy számolgatták a levegővételeket és előre meghatározott forgatókönyv szerint élték meg az együttlétüket, mégis csak megtört a jég a lány körül végül. 

Ezen még gondolkodnom kell, de végülis ráérek úgyis. 

A masszázs-könyvemből azokat a fogásokat szeretem a legjobban, amik így kezdődnek, mert olyan izgalmasan  is folytatódhatnak akár: ha nem vigyáz az ember, egykettőre 69-ben találhatja magát♥.

Elmondom, mi a baj. Az a baj, hogy - bár alapvetően nem vagyok amolyan tárgyakhoz ragaszkodós fajta - bizonyos tárgyaktól valamiért mégis nehezen válok meg, de hogy éppen mitől és miért, abban általában semmi logika nincsen (a kivülálló számára).