Tényleg... Szerinted ezt a Tantra-dolgot végig lehet a valóságban is csinálni úgy, hogy ne fulladjon nevetésbe? Hogyan kell ehhez hozzákezdeni? Előtte mindenki elolvassa és memorizálja külön-külön a "teendőket"? Vagy ott és akkor együtt olvassák el? Esetleg csak egyikük olvassa és instruálja a partnerét is? Na de akkor mi lesz a meghittséggel? Lehet olyat, hogy mondjuk elolvasom, magamévá teszem, amit be tudok fogadni belőle, a többit meg nem? Akkor is működhet alapvetően, ha éppen nem akkor éppen nem úgy nézek éppen abba a szemébe, ahogyan a cikk írja, vagy ha épp nem annyi levegővételt veszek? Egyáltalán muszáj számolni a levegővételeket? Talán nem is kell annyira szigorúan úgy csinálni, ahogy ott leírták, csak a lényegi mondanivalót alkalmazni?

Most az jutott eszembe, hogy a 11 percben is volt valami olyasmi, hogy a csajszi és a festő fickó ténylegesen nem feküdtek le egymással, hanem csak meztelenül nézték egymást jó sokáig... De nem emlékszem olyasmire, hogy számolgatták a levegővételeket és előre meghatározott forgatókönyv szerint élték meg az együttlétüket, mégis csak megtört a jég a lány körül végül. 

Ezen még gondolkodnom kell, de végülis ráérek úgyis.