Te csetelsz a szomszéd fiúval?!

Na jó, inkább kezdem az elején. 

Szóval van egy barátnőm, akit itt említettem már párszor (B.). A férjével (Cs.) már több, mint 10 éve vannak együtt, bár még csak pár éve házasok ténylegesen, de ez nem is lényeg most. (Illetve de. Amennyiben az emberek a házasságtól hülyülnek meg, akkor lényeges, mert én akkor nem megyek férjhez sosem, az tuti.) Van két gyerekük, a nagyobbik Bandita osztálytársa (így ismerkedtünk mi meg és lettünk barátok mi is). Tudni kell még azt is (mert szerintem a történet szempontjából ez is lényeges lehet), hogy B. 13 évvel fiatalabb a férjétől, kb. egy idős velem, míg Cs. már az ötvenhez közelít. 

Mindig úgy néztem rájuk, mint "AZ ÁLOMPÁR"-ra, mert hiszen olyan szépen élnek, és nem éreztem rajtuk sosem, hogy ez csak a külvilágnak szóló színlelés, képmutatás lenne. Mindig nagyon tiszteletteljesen beszélnek egymással; akár előttem is megmondják persze egymásnak, ha valami nem frankó, de normálisan. 

B-vel  a második gyerek után eléggé elszaladtak a kilók, amiből most tavasszal lett elege annyira, hogy kőkemény fogyózásba kezdett. Ennek eredményeképpen jobban néz ki, mint új korában:) Leadott majd 20 kilót, ami tényleg jót tett neki (legalábbis a külsejének). Csinosan öltözik, éli a gyeses kismamák viszonylag gondtalan életét; reggel gyereket bölcsibe el, Cs. a nagyobbat suliba bedob, ő pedig otthon egész nap a 70 nm-en. Néha becsúszik egy-egy frizura, továbbá pár hetente szombaton a törzsvendégeit elrendezi stikában, de ennyi. Ennek megfelelően rá is ér agyalni sajnos, ami most az ügyüknek nem kedvezett, inkább ártott szerintem. 

Történt ugyanis, hogy Cs. az utóbbi időben igencsak padlót fogott leginkább azért, mert nyugdíjas volt katonaként az átlagosnál jobban sújtották a megszorítások. Ehhez jön még ráadásul, hogy most a munkáját is ott kell hagynia, mert kimondták, hogy nyugdíj mellett nem lehet dolgozni a közszférában, így az egyébként nem túl jól fizető, de legalább a nyugdíját kiegészítő, közintézménytől kapott keresetéről is le kell mondania. Mindettől látványosan befordult (és kifordult önmagából), amit érzékeltünk a környezetében mindannyian, ha másból nem, akkor abból mindenképp, hogy az fb-t teleszórja politikai tárgyú és a volt katonák helyzetét elemezgető cikkekkel, ha pedig találkozunk, 2 perc után témánál vagyunk. Tényleg totál rákattant, tényleg e körül forog neki most minden, éreztem én is mostanában, hogy türelmetlenebb, érdektelenebb  felénk is; beszólt nekem is, mikor megtudta, hogy a Doktornőhoz járok ("én ingyen is megmondom, mi kell neked: ne állj többet szóba ilyen gerinctelen féreggel, de dobáld csak ki rá a pénzed, ha olyan sok van"); nyilvánvalóan megviseli az egész, nagy rajta a nyomás, hisz egyedül tart el 4 embert és... Szóval én (azt) megértem, hogy ki van készülve, na. 

Egyik nap jön B. panaszkodni, hogy elege van a férjéből mert... És csak dőlt belőle a panasz, hogy bár a szex jól működik, de jóformán csak az működik, semmi más. A Cs. a gyerekekkel totál türelmetlen, irányába pedig közömbössé vált: a nyár végén a fürdőben másfél órát ültek a vízben úgy, hogy nem szólt hozzá egy mondatot sem (ezen a ponton megjegyezni kívánom, hogy bár nálam többet kevesen beszélnek, szerintem a fürdőben ejtőzve igenis jól tud jönni egy kis csend, meg egyébként is jó néha együtt hallgatni). Visszautasította, mikor megkérte, hogy masszírozza meg a derekát, mikor pedig az fb-n egyik nap küldött neki kedves üzenetet ("Másfél órát tornáztam; ugye milyen ügyes kis feleséged van?"), erre csak annyit válaszolt, hogy "Ja." Szeptemberben volt egy hét, mikor szabin volt Cs. is, így otthon voltak napokat kettesben, de csak filmeket néztek, nem mentek sehová, amikor pedig Cs. az október 23-i hosszú hétvégére közös program gyanánt tüntetést javasolt libegőzés helyett, B. kiborult teljesen. "Ha nem lesz változás záros határidő belül, ő bizony elválik, mert micsoda dolog már, hogy az ő férje - ahelyett, hogy büszke lenne a csini feleségére - leszarja nagyívbe; hát akkor majd ő keres magának olyat, akinek ő kell, ha a férjének ő nem kell!" - mondta nekem bőszen. Elmondta azt is, hogy az elmúlt időben háromszor próbált meg vele beszélni erről, de sikertelenül, mert mindig csak az lett belőle, hogy Cs. kifakadt, hogy: "nem vagyok elég jó neked, erről van szó??", "el akarsz válni tőlem?", "tönkretennéd az életem?". 

Pff....

Na és akkor jött hozzám megkérdezni, mit csináljon. 

Elmondtam neki, hogy én nem mondhatom meg, mit csináljon, de szerintem bánjon nagyon óvatosan ezzel a kérdéssel. Ha ugyanis a férjének tényleg nem vele van baja, hanem a világgal, akkor nem biztos, hogy jó megoldás "rúgni bele még egyet". Nem kellene nekiállni kritizálni a férjet, az apát, mikor bajban van a családfő és nem kéne még jobban elbizonytalanítani a férfit, mikor már így is eléggé bizonytalan magában. Talán érdemes lenne valahogyan kirángatni ebből az általános letargiából, mert hiszen ha javul a közérzete, akkor azzal javulna a többi dolog is körülötte (feltéve, hogy tényleg ez az ok); ha meg mégsem, na akkor lehet elgondolkozni a továbbiakon. 

Erre mit csinál az én kedves barátnőm? Nekiáll flörtölni a szomszéd gyerekkel, aki már a múltkor a diszkóban megkörnyékezte. Nem tudta B., mi a neve pontosan, így futás közben mobillal lefotózta(!) a szomszédos lépcsőház kaputelefonját, és egyenként végigment mindenkin fb-n, míg meg nem lett a srác. Bejelölte, amitől persze amaz a hülye elolvadt, és ment is a levél B-nek  a névnapján. Onnantól cseteltek egészen addig, mígnem egyik este a gépen belépve maradt, így a férje szépen végignézte, ahogyan a kedves barátnőm a fürdőkádban nyomja mobilról a fickóval. Bazmeg... 

Persze Cs. kiborult, kivágta a fürdő ajtaját, nekiállt toporzékolni, amire persze megkapta a fejéhez, hogy "persze, mert te elhanyagoltál; persze mert te nem törődsz velem, és én szegény szerencsétlen elhanyagolt pára a szomszéd fiúnak vagyok kénytelen panaszkodni, hogy nincs, aki megmasszírozzon!"

Igen kedves olvasó: jól sejted, ha úgy sejted, hogy Cs. azóta kezesbárány, lesi a kis felesége minden kívánságát, aki aztán mindezt tegnap este boldogan mesélte el nekem, én pedig alig bírtam megállni, hogy ne pofozzam fel a barátnő jogán, mert hogy bír már ilyen szánalmas lenni valaki? Egyáltalán hogy bírnak már emberek ilyen szánalmasak lenni? Ezt a házasság hozza ki, vagy alapjáraton vagyunk ilyenek? Ilyen vagyok én is, csak nem tudok róla, de majd kiderül, ha férjhez megyek??? 

Több bajom is van ezzel az egésszel. 

1. Persze Cs. problémája nincs megoldva. Továbbra is lelkiválságban van, csak most már azon is aggódhat, hogy meg bírja tartani a 13 évvel fiatalabb feleségét, aki ahelyett, hogy munkát keresne, hogy ketten vigyék a terheket,  azon morfondírozik, hogy újabban hogy bejönnek neki a fiatalabb fiúk. Ezt hallgattam az est hátralévő részében ugyanis, de be is vallottam, hogy én ehhez hozzászólni nem tudok, mert nekem már van gyerekem; ha kellene  még, akkor inkább szülni szeretnék, továbbá legfeljebb a pasimét dédelgetni; aminek az okán én még a 26 évest is lepattintottam 3 hete. 

2. Szegény szomszédfiúval szemben is tök szemétség volt az egész, mert B. olyasmi miatt állt szóba vele, aminek hozzá semmi köze. Nem azért írogattak, mert B-t érdekelte, hanem csak használta. Pótléknak és féltékennyé tenni a férjét. 

3. Micsoda gusztustalan dolog már ez a más dolgaiban turkálás?! Ez valami új dolog? Mert a mi időnkben (értsd: amikor Bandita apukájával együtt voltunk) ez nem volt szokás, eszünkbe sem jutott a másik telefonjának akár csak közelébe menni, nem hogy a leveleit, üzeneteit, iwiwjét, akármijét nézegetni. Ez számomra felfoghatatlan és elfogadhatatlan. Nem, ne is gyere azzal, hogy de különben B. sem bukott volna le... Tudod mit, sokkal jobb lett volna, mert akkor nincs ez az undorító játszma közöttük, hogy megnyitva hagyom, féltékennyé teszem, aztán visszamutogatok, hogy persze, mert te... Hányás. 

4. Miért EZ kell ahhoz, hogy valaki felébredjen a csipkerózsika álmából, hogy észrevegye, mi történik körülötte?? Miért nem elég, mikor a másik szépen őszintén elmondja, hogy nem boldog, és csinálni kellene valamit ezzel a kialakult helyzettel? 

5. Miért EZ kell ahhoz, hogy valaki felébredjen a csipkerózsika álmából, miközben alapvetően az ember - még ha házas is - társas lény, nem pedig a házastársa kizárólagos tulajdona? Miért múlik ilyen sok egy csetelésen? Mennyire stabil az a kapcsolat, amit kibillent egy mással csetelés?

6. Hogy lehet már a Cs. is ilyen lúzer, bakker? Mert persze ahelyett, hogy mindenekelőtt jól helyrerakta volna a feleségét ezért a kisstílű szánalmas viselkedésért, nekiállt szabadkozni, hogy "dehát én éppen ma este szerettelek volna megmasszírozni, csak vártam, hogy megfürödjél!" Puhapöcs. Nem, ne is próbálkozz azzal az érveléssel, hogy papucsférj nincs, csak szerelmes; ez az egyik legnagyobb állatság, amit valaha hallottam, hiszen ez semmi más, csak a gyáva és önmagáért kiállni képtelen férfiatlan férfi takarózása, hogy miért lehet lábtörlőt csinálni belőle. Egészen egyszerűen nem_bírom_elviselni_ mikor_egy_férfi_hagyja_ hogy_a_nő_lábtörlőt_csináljon_belőle. Gáz. Nem szabadkozni kellett volna, meg magyarázkodni, hanem először is kifejezni a megvetését, amiért őt ócsárolva akar másnál célt érni. tetszeleg a szegény szerencsétlen elhanyagolt feleség szerepében; másrészt mert mikor pedig lebukik, visszatámad aljas módon. (Ráadásul utána nekem röhögve el is meséli, ami annak bizonyítéka, hogy tényleg lábtörlőnek nézi a férjét, mert hisz kiröhögi a háta mögött, ergo nem tiszteli emberileg sem, és ezt sajnos a Cs. magának kavarta ki ezzel a lúzer hozzáállással.)

Én ezt az egészet nem is értem, én csak azt tudom, hogy én inkább nem akarok senkivel együtt élni, ha ezeket a játszmákat kell játszani. 

Tehát akkor most ismertetem az én ezzel kapcsolatos szerződési feltételeimet arra az esetre, ha együtt akarnánk élni valaha: 

Én nem fogok olyan mélyre sűllyedni, hogy kotorjak a személyes dolgaidban (a levéltitiksértés egyébként is bűncselekmény, ennél fogva neked sem ajánlom), ezért csak akkor fogom megtudni, hogy csetelsz-e a szomszédfiúval szomszédlánnyal, ha elmondod nekem. 

Én pedig majd meg fogom kérdezni tőled, hogy miért? Te ezen a ponton nyugodtan elmondhatod nekem, hogy kedveled, mert jó fej, jó humora van, mindig megnevettet, jó segge van, stb. No para, nem foglak megenni reggelire érte, inkább azt fogom mondani, hogy ha szerinted van mondanivalótok egymásnak, akkor csak nyugodtan. 

De. Ha azt bírod nekem erre válaszolni, hogy azért, mert én ilyen vagyok, vagy olyan vagyok, mert ezt nem adom, meg azt nem úgy csinálom, abból olyan botrány lesz, hogy még a föld is beleremeg. Mert basszus, ha bajod van velem, mondd meg, légy velem őszinte és ha kell, járj a nyakamra addig, amíg meg nem hallom a panaszod, ha pedig nem hallom meg, ha boldogtalan vagy mellettem, akkor menj békével, de NE HASZNÁLJ MÁS EMBERT ARRA, HOGY TÖMKÖDJE A LÉKEKET A MI KETTŐNK KAPCSOLATÁNAK SŰLLYEDŐ HAJÓJÁN. Mert ez tetű szemét dolog mindenkivel. Vele is (ezt nem is ragozom), de velem is, mert ha velem van bajod, azt velem old meg, ha meg nem tudjuk megoldani, hagyjuk egymást békén a picsuba.

Egyébként is, ha már itt tartunk: 

Tudom, hogy a vágy nem feltétlenül valaminek a hiányából fakad, néha csak úgy felébred magától. Attól, hogy én zsigeri monogám, ezt ráerőltetni másra nincs jogom. 

Neked viszont tudnod kell, hogy számomra a hűtlenség nem szexkérdés. 

Hűtlenség ≠ mással lefekszel, hűtlenség ≠ mással találkozol, vagy csinálsz bármit. Nem vagy az én tulajdonom, nem szabhatom meg neked, hogy kivel hol és mikor mit csinálsz. Én az alapján ítélem meg a kapcsolatunkat, hogy velem hogy bánsz. (Pl. nem attól fogom úgy érezni, hogy nem szeretsz, hogy mással lefekszel, hanem abból, hogy velem már nem.)

De. Joggal lehet élni, és lehet visszaélni. Utóbbival megbántasz engem. Tehát: 

Hűtlenség = átverés, hazugság, mert hűség = őszinteség, lojalitás.

Nekem nem kell hazudni: ha a társad vagyok, akkor a barátod is vagyok, barátok pedig nem hazudnak egymás szemébe és elfogadók a másikkal szemben.Ez nem azt jelenti, hogy minden részletről és lépésedről tudni akarok; mondjad azt, hogy elmész, mert találkozol valakivel, majd jössz ekkor vagy akkor.

Ha tehát mennél, mert éppen hajt a véred, menj.

De kérlek szépen, ne hazudj nekem; cserébe pedig megigérem, hogy nem fogok előrántani a nagy kalapból "család", "szeretet", "gyerek", "örök hűség", stb. varázsszavakat, amikkel kiválóan lehet kizsarolni az arra fogékonyakból bármit; nem fogok vádtól szikrázó, szemrehányó szemekkel nézni rád, hogy marasztaljalak, és csak akkor hívlak, ha tényleg baj van. 

De kérlek, hogy ne is maradj otthon, mikor benned van a mehetnék, mert úgyis szarul fogod érezni magad, ami miatt aztán úgyis én is szarul fogom érezni magam; szarul meg külön-külön is érezhetjük magunkat, ahhoz nem kell együtt lenni. 

Vili?:(

Persze ha azért maradsz otthon, mert ez éppen a leghőbb vágyad és a szívedre hallgatva, szabad akaratodból, befolyásmentesen döntöttél így... ♥