A nap kérdése
Anya, te hogy bírod a felnőtt életet?
Semmi. Minden.
Eszetlenek
...mert mi más lenne az, amikor az ember lánya és a gyereke szombat délután 5-kor találja ki, hogy bicajozzanak le a vízhez, ami "csak egy köpésre" van.
Tegnap és ma
Az a baj a nemírással, hogy aztán meg sok mindenről kellene. Jó. Igazából nem történt velem semmi említésre méltó, de tudjuk már, hogy a semmiről is tudok sokat írni:)
"Éljen május elseje!"
Bandita 9-ig aludt. Kint mókoltam a konyhában, amikor egyszer csak "kinyitottam a szemem és te nem voltál ott, amitől én megriadtam!" - hallom a hátam mögül. Mert persze kéretlen csomagként landolt az ágyamban úgy fél hat körül.
Biciklizés, fagyizás, napozás van tervben.
A nap párbeszéde
- (...) Gyűlölöm a Bogit, gyűlölöm!
- Ne gyűlöld kisfiam! A gyűlölet negatív érzés, ami rengeteg energiát emészt fel, amit...
- Jaj anya, hagyd már abba! Utálom a Bogit, a tököm tele van vele és kész!
Szeress úgy is, ha rossz vagyok!
Énekelte a zenekar, én meg legszívesebben táncra perdültem volna a placcon:)
Persze nem volt kivel, így aztán a barátnőmmel egy kupica jóféle pálinka felett váltottuk meg a világot. Banditának kaptam szuper baseballsapit is a vásárban, ráadásnak pedig vattacukrot és forró csokit alkudott ki.
Olyan jó kedvem lett, hogy hazafelé képzeletbeli bójákat kerülgettünk a bringával, miközben én még vidámon énekelgettem is hozzá. Nem néztek hülyének kicsit sem, ha mégis, hát letojom. Magam előtt pedig igazából már nem oszt, nem szoroz úgysem, mert délelőtt egyik alkalommal páros lábon ugrálva jöttem le az emeletről, ebédidőről visszafelé menetben pedig egy kavicsot rugdostam végig az utcán.
Infantilizálódok a stressztől:)
A nyuszi hozta:)
Bandita az imént fürdés közben mesélte el, hogy kis(fél)testvére lesz!:)
Tudtam én, hogy valami sumákság van, mert olyan hallgatag volt már tegnap este is a telefonban. Vasárnap ebéd után vitte el az apukája, és nem szokott ő leereszteni ilyen gyorsan, azért két napig tartani szokott a lelkesedése, hogy nála van. Ma voltak az első ultrahangon, ahová elvitték őt is magukkal, így láthatta a kis picurt.
Annyira boldog vagyok most!
Jó. Picit aggódom csak amiatt, hogy a kisfiunk ne érezze majd háttérbe szorítva magát, meg hát akkor nem számíthatunk arra sem, hogy az apukája felemeli valaha is a 19 000 Ft-os gyerektartást (ami pedig időszerű lett volna 7 év után), de tudod az van, hogy végül is leszarom, mert mióta összeházasodtak J-vel, már amúgy sem segített a rendkívüli kiadásokban sem (ahogy azelőtt pedig mindig, legalább az iskolakezdésben és a szezonális nagy ruhacserékben). Szóval eddig is el voltunk valahogy, ezután is meg leszünk, a gyerekkel töltött időt úgysem tudja megváltani pénzen. Azt majd bevasalom:)
"Nézz szembe félelmed tárgyával..."
...írta William, és jutott eszembe ma délután, mikor kb. másfél év óta először beültem a volán mögé egy hosszabb útra.
A balesetben az autóm gazdasági totálkáros lett, mivel pedig nem volt pénzem megcsináltatni, törötten vették meg tőlem. Azóta egyszer mertem volán mögé ülni, amikor anyukám autóját vittem ki a falu széli autómosóba. Annyira szorongtam a vezetéstől, hogy - bár van vezetői engedélyem a céges autókra - inkább sofőrt kértem akkor is, ha tárgyalni mentem; motorozni is csak egyszer voltam tavaly nyáron, de akkor sem mertem kimenni a forgalomba, hiába biztatott a volt oktatóm.
Olyan szépen alszik
A szünetre való tekintettel megengedtem neki, hogy nálam aludjon, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy fél 12-kor félálomban parancsoltam ágyba, hogy szakadjon már le a gépről. Minecraft videókat nézett, mert az milyen jó. Ehh....
Most durmol. Tök jó egyébként, hogy a 180x200-as ágyamban egy tenyérnyi helyen szoronghattam megint, mert*:)
*Mert ha velem alszik, úgy alszik, hogy a derekam a kispárnája, ő meg elterülve keresztben. Én nem is értem, mi a jó neki ebben, nekem reggelre mindig sajog** mindenem.
**A motoros szív is sajog éppen, de ez már a dráma címke.
*Mert ha velem alszik, úgy alszik, hogy a derekam a kispárnája, ő meg elterülve keresztben. Én nem is értem, mi a jó neki ebben, nekem reggelre mindig sajog** mindenem.
**A motoros szív is sajog éppen, de ez már a dráma címke.
Ember tervez...
A szabit kiírtam, de be kellett mennem délelőttre, egy órakor estem be a lakás ajtaján. Ilyenkor örülök, hogy a belvárosban lakunk, hiszen 20 perc séta, és itthon vagyok.
Nem szeretek úgy elmenni dolgozni, hogy Bandita egyedül van itthon, mert hiába mantrázom magamnak, hogy mindjárt 10 éves, és sosem volt még semmi gond, szétvet az ideg mindig, óránként hívogatom (agyára is megyek vele). Úgy szoktuk csinálni, hogy reggel megvárom, míg felébred, megreggeliztetem, készítek neki tízórait, a hűtőt felpakolom, tud nasizni, a telefonját feltöltöm, nehogy ne tudjuk egymást elérni. Tudja, hogy: erkélyre nem megyünk ki, elektromos dolgoktól távol tartjuk magunkat, ha csengetnek, nem nyitunk ajtót, hanem felhívjuk anyát telefonon és egyébként is, ha bármi szokatlant észlelünk. Ha egész napot kell így megoldani, akkor délre hazajövök hozzá, és egyig itthon vagyok, délután pedig már gyorsan elszalad az idő. Az alattunk lakó néni nyugdíjas, egész nap itthon van, így fel tud nézni időnként, minden oké-e. Mindez szükségmegoldás, de nagyfiú már, nem tudom magammal rángatni a melóba, ha nem akar jönni. Számítógépezik, tévézik, legozik, olvas, ma reggel szinte már küldött el itthonról, húzzak már, mehessen gépezni. Nem esett jól, de hát ez van.
A csirke sül, a szemem szép (mert a kozmetikus megcsinálta), amitől 10-es skálán legalább 3 pontot javult a hangulatom. Hazafelé jövet pedig szerelmes lettem ebbe a finomságba:)
A hét vége
...végre itt van. Olyan sok minden történt, csak egyszerűen fáradt vagyok írni róla. Talán holnap, mert dokumentálni ugye kell.
Elöljáróban annyit, hogy a k* anyját az olyan pedagógusnak, aki az ügyeletes pszichopata által bántalmazott gyerekem panaszát azzal rendezi el, hogy "rendezzétek el fiúk egymás közt".