Az a baj  a nemírással, hogy aztán meg sok mindenről kellene. Jó. Igazából nem történt velem semmi említésre méltó, de tudjuk már, hogy a semmiről is tudok sokat írni:)

A pénteken csak félkettőig tartó munkaidőben az a jó, hogy utána négyig még lehet letornászni a mínuszokból, ami azért gyűlik össze, mert minden nap nyolcra megyek fél nyolc helyett azért, hogy a kicsimnek ne kelljen hajnalok hajnalán érkezni iskolába. Tegnap viszont inkább azt az előnyét használtam ki, hogy a megérkezett fizetésből ugyanannak az ördögfiókának nyári ruhákat vásároljak, mert a legtöbb meglévő vagy nagyon viseltes már, vagy kinőtte. 

Amikor kiléptem a Házból, éreztem, hogy rettentő módon fáj a fejem, majd rájöttem, hogy mit is csodálkozok, hiszen már 2 óra van, és én még nem ebédeltem. A barátnőmmel ültünk le kajálni a plazában  szerettünk volna beszélgetni egy kicsit, de csak néztük egymást az ebéd felett, leszívott aggyal bambán. Együtt dolgoztunk egész nap egy jelentésen, meglehetősen feszített menetben; ennek megfelelően olyan fáradtak voltunk, hogy még az evés is nehezünkre esett, nem hogy a beszéd. Búcsúzás után beszabadultam a C&A-ba, és jajaúristen milyen édes ruhákat vettem Banditának! Elborzadtam attól, hogy már 146-152-es méretűekre van szükség, kiskamasz a fiam. Ennek megfelelően vagány cuccokat kapott:), mert persze olyan, mint az apja, utál vásárolni. Legtöbbször még cipőért is úgy küld el, hogy "anya vegyél valamilyet, aztán majd kicseréljük, ha nem lesz jó a méret!". Próbálom formálni az ízlését, ne legyen túl szürke, most éppen nemiskék-nemiszöld színvilágú ruhákat válaszottam: három póló és egy térdnadrág került a kosárba, valamint egy csomó sportzokni és néhány boxeralsó. Persze nem bírtam ki, meglátva a fehérneműket eszembe jutott, hogy hiányt szenvedek(?) fehér melltartóból, valamint a kedvenc hétköznaphordós feketém is igencsak viseltes már, és képzeld el, hogy találtam olyat, hogy egy fekete és egy fehér 4ezer forintért egy csomagban! Semmi extrára ne gondolj, két szimpla egyszerű push-up melltartó, a fehéren nagyon szép hímzéssel. Próba közben elborzadtam, mert már megint kisebbnek láttam a tükörben a melleim, mint legutóbb. Igazából valószínűleg nem kisebbek, mert hát méretben nem kellett kisebb, mint máskor, de valamiért nekem az a fixa ideám, hogy mennek össze. 

Van abban valami, hogy a nők lelkének jót tesz a vásárlás, mert totálisan kielégülve léptem ki a boltból. Még az sem zavart, hogy bőrig áztam, mert persze az esernyő az irodában röhögött rajtam:). Ahogy írtam is Magnoliának kommentben: vizespóló-versenyen is indulhattam volna...:) 

Ámokfutásomat estefelé a dm-ben folytattam, ahová elvileg csak fogkrémért indultam, aztán eszembe jutott, hogy kell még... Ehhh. 

Ma reggel a napot a mekiben kezdtük, mert bezzeg kávét venni elfelejtettem. Kicsit hazajöttünk utána, mert Bandita pihengetett volna még, így 11 is elmúlt már, mikor bicajra pattantunk. Szerettem volna palántát szerválni a balkonládákba, ami elsőre nem sikerült, mert az egyik városszéli nagyáruházban elég silány volt a kínálat. Sebaj, majd a másikban... Ott már jobb volt a felhozatal, grátisznak pedig végighallgathattuk, hogy egy nő mit pöröl az urával. Megmondtam Banditának, hogy jól nézd meg fiam ezt a jelenetet... A történet röviden annyi, hogy az életbevágó virág-nézegetés közben a férj telefonja csörgött, és elkövette azt a "hibát", hogy felvette. Valami fontos telefon volt, bizniszről esett szó, és ha szigorúan nézem, persze talán kérhetett volna a férfi visszahívást, de ha már nem, bakker... Olyan ordenáré stílusban kezdett el vele veszekedni a felesége, miközben ő még vonalban volt!, hogy nekem elkezdett viszketni a tenyerem. Tipik uralkodó természetű nő, akiktől én irtózok de úgy... A férj nagy zavarában gyorsan elköszönt, miközben égett az arca rendesen a hívó fél előtt is, meg a többi vásárló előtt is. Őszintén le voltam döbbenve, ha nem ledöbbenni lett volna kedvem, nevettem volna. 

Na de lettek szép palántáim úgy fél kettő magasságában, amikor is eszembe jutott, hogy a hűtőt is fel kellene tölteni, és hát a tervezett rántott halhoz sem ártana halfilét venni. Messzi boltba gyorsan be; a fülemen is szatyor lógott megint, mire minden megvolt. Jajúristen, de jó volt hazaérni a szerintem legalább 10 km után! 

A szezámos bundában rántott hal nagyon jól sikerült, bár volt vagy fél négy, mire kész lettem mindennel és tálaltam az ebédet. Pihenésképpen megnéztük a Vasember első részét. Erről magvas gondolatok nem jutnak eszembe, elvesztem Robert Downey Jr. szúrós szemében...;)