A nap párbeszéde
- (...) Gyűlölöm a Bogit, gyűlölöm!
- Ne gyűlöld kisfiam! A gyűlölet negatív érzés, ami rengeteg energiát emészt fel, amit...
- Jaj anya, hagyd már abba! Utálom a Bogit, a tököm tele van vele és kész!
Semmi. Minden.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://fiamma.blog.hu/api/trackback/id/tr835845264
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Chanti 2013.04.22. 18:54:55
Legalább őszinte és nem játssza meg magát! :)
HoldViola 2013.04.22. 19:54:04
Igen:) Az a kis boszorkány nem hagyja békén, folyton piszkálja óra közben. Igazából ez a kupacba ültetés hátulütője: négyen ülnek körbe egy asztalt, és így már nehéz úgy eltalálni az ültetési rendet, hogy ne legyen gond.
Chanti 2013.04.22. 20:17:30
Ismerős a helyzet! Nálunk is ez a két padot összetolós modern verzió van, de kicsiméknél legalább fél évente tutira cserélődnek az egymás mellett ülők, meg hogy milyen szögből nézik a táblát (legalább kereshetem szülőin, éppen hova is kell ülnöm), így ha fenn is áll ez a probléma, sűrűn váltakozik az utálat tárgya. :)
Amúgy anno én az első padban ültem magyar órán, és a padtársam állandóan beleszúrta a Rotringját a combomba, és nem csajozni akart ezáltal, mert nem voltam az esete, tudom, mégis tűrni kellett, vagy visszaadni, amit naná, hogy mindig észrevett a tanár, és rosszallóan nézett a kis eminenskére, azaz rám. :)
Amúgy anno én az első padban ültem magyar órán, és a padtársam állandóan beleszúrta a Rotringját a combomba, és nem csajozni akart ezáltal, mert nem voltam az esete, tudom, mégis tűrni kellett, vagy visszaadni, amit naná, hogy mindig észrevett a tanár, és rosszallóan nézett a kis eminenskére, azaz rám. :)